I. rész – Alfonseda
A következõ napokban összesen három történelmi interjúval próbálunk kedveskedni olvasóinknak, olyan interjúkkal amelyekben mindig ugyanazok a kérdések, de mások az interjúalanyok. S hogy kik õk? A Barcelona történelmében mindenképpen jelentõs részt képezõ játékosok, de egy közülük abszolút kiemelkedõ, Antoni Ramallets lesz. A mai elsõ részben az interjúalany Ramon Alfonseda, aki 1969-tõl 1973-ig volt a Barcelona játékosa, a klub utánpótlás akadémiájáról került ki, és az 1971-es kupagyõzelem alkalmával õ szerezte csapata gyõztes gólját. A találat ráadásul hosszabbításos gólt volt a Valencia ellen, a helyszín pedig a Santiago Bernabéu volt.
Mivel foglalkozik ma Ramón Alfonseda?
Marketingigazgató vagyok egy bútorokkal és dekorációval foglalkozó cégnél, ezen kívül pedig elnöke vagyok a ‘Barca Veteránok Szövetségének.’
Milyennek látja a futballt napjainkban? Miben változott meg az Ön idõszakához képest?
Ma látványosabb. A Barca például egyszerre játszik technikás futballt és ugyanakkor mindenre kiterjedõt. A játékosok egyszerûen komplettebbek, jobban fel vannak készítve fizikálisan is.
Mi a legjobb tanács, amit profiként kapott?
Hogy élvezd a játékot.
Mondana nekünk egy felejthetetlen és egy könnyen feledhetõ anekdotát?
A legszebb emlékem az a gól, amit a ’71-es kupadöntõben szereztem. Gyõztes gólt szerezni annak a csapatnak a színeiben, amit imádsz, valóban felejthetetlen érzés. A legrosszabb emlékem pedig az, amikor elmenetem a Barcából. De többet akartam játszani, nem csak egy-egy félidõt, ezért távoztam, de így is nagyon szomorú volt a búcsú.
S a legmulatságosabb anekdotája?
Emlékszem, hogy vesztettünk egyszer a Sevilla ellen, és azon az estén összegyûltünk a hotelben kártyázni, hogy vigasztaljuk egymást kicsit. Ráadásul kértünk egy üveg pezsgõt a hoteltõl a kártyázáshoz, de az edzõnk, aki akkor Rinus Michels volt, éppen a bárban volt, és megtudta a dolgot. Fogta az üveg pezsgõt, és õ maga hozta föl nekünk. Amikor ajtót nyitottunk neki, földhöz vágta, hatalmasat ordított és alaposan „megmosta a fejünket.” De az arc, amit vágtunk versbe illõ volt. Aztán meg is büntetett minket.
Melyik volt a legszebb gól, amit valaha látott?
Maradona gólja ’86-ban Mexikóban. Fölálltam, hogy megtapsoljam, és egészen el voltam ragadtatva.
És ki volt a legtökéletesebb játékos?
Talán Di Stéfano.
Játékosokról beszélve. Melyik Real Madrid futballistát szerzõdtette volna le a Barcához?
Én Ronaldót nem hagytam volna elmenni.
Befejezésül, miért több a Barca, mint egy klub?
Két okból. Egyrészt mert történelmileg a katalánokat képviseli, másrészt pedig napjainkban a szolidaritás fontosságát tudja hangsúlyozni. Amikor lemondasz 20-30 millió euróról azért, hogy gyermekeknek segíthess, akkor valóban többé válsz, mint egy klub.
