Interjú az egykori sztárral

Az elmúlt hét során már közöltünk két múltidézõ interjút olyan játékosokkal, akik egykoron fontos tagjai voltak a Barcelonának. A sorozat harmadik részében igazi sztár kerül terítékre, Antoni Ramallets, aki a klub történetének talán a legjobb kapusa volt. Ramallets 15 éven át szolgálta a Barcelonát 1946-tól 1961-ig, ötször volt a spanyol bajnokság legkevesebb gólt kapó hálóõre, nyert hat bajnoki címet, öt kupát, két Vásárvárosok Kupáját, két Latin Kupát. Hogyan vélekedik a múltról és a jelenrõl a ma már 84 éves Ramallets? Ebbõl az interjúból kiderül.

Mit csinál mostanában Antoni Ramallets?

Sétál, eszik és alszik. Valamint játszik az unokáival.

Milyennek látja a mai futballt?

Nem tetszik annyira, mint a mi idõnkben. Én úgy kezdtem a játékot, hogy volt két védõ egy csapatban, ma meg már van öt. A foci célja mindig a gólszerzés kell legyen, elõször is azért, hogy te ne kapjál gólt, másrészt, hogy tudj lõni. Azt elfogadom, ha három védõvel játszik egy csapat, különösen hazai pályán.

Melyik volt a legjobb tanács, amit profiként kapott?

Hinni saját magadban.

Mondana nekünk egy felejthetetlen és egy könnyen feledhetõ anekdotát?

Istennek hála nagyon sok szép emlékem van. Amikor beválogattak a brazíliai világbajnokságra, megannyi trófea a Barcával… Felejthetõ a berni BEK döntõ természetesen. Nagyon nem volt szerencsénk. Ha két órával tovább játszhatunk, akkor is csak kapufákat lõttünk volna. Ötig jutottunk.

S a legmulatságosabb anekdotája?

Nagyon sok lenne, mert nagyon vidám társaság voltunk, sokat szórakoztunk együtt. Manchón például mindig nevetett. Azt elmondhatom, hogy rólam az a hír járta, hogy rengeteget ordítok. Nálam ez szokásos volt, a tizenhatoson belül én voltam az úr. Emlékszem, hogy az edzõkkel mindig nagyon jól kijöttem. Helenio Herrera például vakon megbízott bennem, a meccsek elõtt mindig csak azt mondta: „Antonio, úgy, mint mindig!”

Melyik volt a legszebb gól, amit valaha látott?

Na ezt nem tudnám megmondani… De mondok egy védést inkább. Az, amikor Matías Prats úgy írt le az ’50-es vébén, hogy „egy macska szárnyakkal.” Egy nagyon éles szögbõl elengedett erõs lövés volt egy chilei játékostól. Úgy kaptam le a labdát a levegõbõl, hogy kapufától kapufáig repültem.

És ki volt a legtökéletesebb játékos?

Kubala.

Játékosokról beszélve. Melyik Real Madrid futballistát szerzõdtette volna le a Barcához?

Di Stéfanót… és Gutit. Guti számomra egészen kiváló játékos.

Befejezésül, miért több a Barca, mint egy klub?

Ez a mondat Narcís de Carreras szájából hangzott el, amikor elnök volt. Számomra a Barca egy nagyon egységes közösséget jelent egységes színek körül, mint egy nagy család. Én ebben nem látok semmiféle politikai színezetet, amit szeretnének hozzáadni ehhez.