Interjú a rekorderrel
Xavi Hernández minden bizonnyal történelmi léptékkel is nagy alakja lesz a Barcelonának, olyan valaki, akire évtizedek múltával is fölnézhetnek majd a fiatalok, nem csak a játéktudása, hanem a szellemisége miatt is. Most éppen tíz éve annak, hogy Xavi a Mallorca elleni Szuperkupa meccsen bemutatkozott a Barcelona elsõ csapatában, és a debütálásakor azonnal sikerült gólt szereznie. Onnantól kezdve 421 hivatalos meccsen lépett pályára, ezzel a klub történetének harmadik legtöbbet használt játékosa, mivel immár csak Migueli és Rexach elõzi meg.
Xavi még mindig csak 28 éves, és az utóbbi idõszakban újfent a sokad virágzását éli, hiszen megválasztották az Európa-bajnokság legjobb játékosának, illetve a Barcelona mezében is csodálatos teljesítményt mutatott az elõszezonban három lõtt góllal. Josep Guardiola ráadásul úgy számít rá, mint a leginkább elõretolt középpályásra, akinek így sok lehetõsége lesz arra, hogy gólokkal is segítse csapatát. Az interjú elsõ része következik, melyet az El Mundo Deportivo katalán lap készített a futballistával.
Videós összeállítás Xavi legjobb megmozdulásairól
Látogass el videón Xavi otthonába
Hogyan emlékszik vissza a debütálására?
Emlékszem, hogy nagyon ideges voltam, mert Van Gaal már a meccs elõtti napon szólt, hogy kezdõ leszek majd a Mallorca ellen. Sérült volt Pep és Celades is. Engem szinte a vakációmról hívtak be, ráadásul nem csupán a keretbe kerültem be, hanem a kezdõbe is betett Van Gaal. Annak ellenére, hogy a Szuperkupát végül nem nyertük meg, jó emlékeket õrzök a meccsrõl, mert a 15. percben gólt lõttem.
Emlékszik még milyen volt az a gól?
Egy szögletbõl esett, Nadal elengedte nekem a labdát, én pedig nagyon jól eltaláltam, tökéletesen sikerült.
De nem ez a leghíresebb gólja az elmúlt tíz évbõl. Mindenki a Vallodolid elleni góljára emlékezik.
Igen, én viszont inkább a Bernabéuban lõtt találatomnál maradnék, amit 2004-ben lõttem, mert nagyon sokat jelentett. A Vallodolidnak lõtt gólom azért emlékezetes, mert akkor az megmentette Van Gaalt a kispadon. Nagyon sokan voltak, akik az utcán akarták õt látni akkor, nagyon sok ellenzõje volt. Az a pont akkor nem jelentett olyan sokat, de késõbb segített, hogy megnyerjük a bajnokságot.
Gondolta volna valamikor, hogy Ön lehet a klub történetében az a játékos, aki a harmadik legtöbb lejátszott meccsel büszkélkedhet?
Egyáltalán nem. 17 vagy 18 éves korodban nem is gondolsz arra, hogy a saját példaképeidet bármiben is túlszárnyalhatod. Migueli, Amor, Guardiola, Zubizarreta… Számomra a Dream Team korszak az etalon. Ezeket a játékosokat soha nem gondoltam volna, hogy fölülmúlhatom. Mennek az évek, vissza-visszanézel, és észre sem veszed, hogy mi minden történt már. Ugyanakkor számomra a legfontosabb továbbra is az, hogy hasznosnak érezzem magam a csapat számára. Ha eljön az a nap, amikor ez már nem így lesz, tudni fogom, és el is fogok menni.
Mi változott meg önben ezalatt az egy évtized alatt?
Hat-hét éven keresztül, egészen addig, amíg nem jött ide Rijkaard, védekezõ középpályás játszottam, az emberek kérték is, hogy lépjek jobban elõre, adjak gólpasszokat, de abból a pozícióból ez nagyon nehéz. Valamivel elõrébb, mintegy tíz- tizenöt méterrel följebb ez máris könnyebb.
Ezen a poszton jobban is lehet kockázatot vállalni?
Az utolsó zónában, a pálya háromnegyedénél már tényleg több lehetõséged van mindenre, arra, hogy odaérj a támadások végére, arra, hogy lövõhelyzetbe kerülj. Pep ezen kívül elvárja, hogy mi is folyamatosan próbáljunk labdát szerezni, ami alapvetõen a védõk dolga lenne, de nagyon jól érzem magam a szerepkörömben.
Jó állapotban érzi magát? Mi változott az elmúlt idényhez képest ebben a tekintetben?
Mint minden az életben, úgy ez is mentális dolog. Az elmúlt idényben nem mûködött jól a csapat, egységben rosszak voltunk, de az Európa-bajnokság nagyon jól jött, hogy visszaszerezzem az önbizalmamat. Most nagyon kipihent vagyok, és egyben nyugodt is, hogy a saját játékomat játszhatom majd. Idõszakok függvényében többet vagy kevesebbet tudsz adni a csapatodnak. A futballista is ember, csak az emberek ezt nem mindig értik meg. Nagyon sok függ attól, hogy hogyan érzed magad mentálisan, attól függõen nyújthatsz különbözõ teljesítményt a csapatodnak.
Olyanokat mondtak Önrõl, hogy nem vállalja fel a felelõsséget a pályán.
Tudom és nem értem. Megkérdezhetik a csapattársaimat az öltözõben vagy a pályán… Soha nem próbáltam elbújni. Mindig szerettem, ha nálam van a labda, mindig kértem a labdát. Szeretem a felelõsséget, szeretem fölvállalni a kapitányi szerepkört az öltözõben, nem azért, hogy valakinek nekiessek, mert nem ilyen vagyok, de úgy igen, hogy beszéljük meg a dolgokat. És ez igaz a pályára is. Mindig rendelkezésre állok bármelyik csapattársam számára, vagy azoknak, akik éppen újak a keretben. Jelentõs tapasztalatom van, én vagyok a keretben az egyik legidõsebb játékos. Úgy gondolom, hogy vállaltam a felelõsséget, mindig felelõsnek éreztem magam azért is, amik történtek a csapattal, az pedig már más kérdés, hogy valami jól vagy rosszul sül el.
Most, hogy nincs a keretben Ronnie, Ön lesz a kiválasztott, aki állított helyzetekbõl vállalkozhat a gólszerzésre?
Jó néhányan készen állunk arra, hogy szabadrúgásokat lõjünk, és mindig az fogja lõni, aki éppen a leginkább bízik magában. De világos, hogy én is szívesen vállalom mindezt, és megpróbálok majd gólokat lõni így is.
Nagyon sokat beszélnek arról, hogy megváltozott a csapat hozzáállása. Ez nem volt az igazi a tavalyi évben?
De megvolt, de mint korábban is mondtam, ez egyfajta dinamika kérdése. Ha egy csapat együtt már elért nagy dolgokat, tulajdonképpen fölért a csúcsra, nagyon nehéz visszaszerezni ugyanazt az érzést. Esetenként ugyanaz a test elhagyja magát, nem tudod hogyan, és öntudatlanul is kevésbé erõlteti a dolgokat. Ma már olyan az élsport világa, hogy ha nem erõlteted a sikerek elérését maximálisan, akkor semmit sem ér a tehetség. A sportolók nagyon jól felkészültek, versenyképesek, és a futball egyre kiegyenlítettebb.
Ön azzal a bélyeggel a hátán érkezett egykor a csapathoz, hogy mindig Guardiolához hasonlították.
Nagyon nehéz volt megszabadulnom ettõl az elõítélettõl. Szerettem volna, hogy az emberek értékeljenek olyannak, amilyen vagyok, amit én tudok adni a csapatnak, de ez idõbe telt, különösen akkor, amikor Van Gaal pontosan ugyanazon a poszton szerepeltetett, mint Guardiolát, ráadásul a sajtótájékoztatóján is hozzá hasonlított. Azt is mondta, hogy jobb vagyok, mint De la Peña és Amor, ami szintén egy plusz nyomást helyezett rám. Ez egy felelõsség, amit föl kell vállalni, és vagy ezt teszed, vagy nincs értelme itt játszani. Szépen lassan sikerült ebbe beletörõdnöm, még ha sokszor úgy is éreztem, hogy ólomlábaim vannak. Nem könnyû váltás, a B csapatból a példaképeid közé kerülni, és ott velük együtt küzdeni. De én megragadtam az esélyt és itt vagyok.
Folytatjuk…
