Utazás a történelemben
Az elmúlt hetekben már többször is különleges történelmi írásokat olvashattak az Eurobarca látogatói, ugyanis egy olvasónk vállalta a fáradtságot, és eddig nem tárgyalt részletességgel földolgozta a klub történetének hõskorát, az 1920-as éveket. Az írás során az idõszak összes jelentõs szereplõje bemutatkozott, így Plattkó Ferenc vagy éppen Josep Samitier. Most csütörtökön és pénteken olyan játékosok kerülnek célkeresztbe, akik talán nem olyan nevesek, de akkoriban a csapat sztárjai húzóemberei voltak.
Angel Arocha Guillén
Az 1907. június 24-én, a Kanári-szigeteken fekvõ Chimiche városkában született csatár méltó utóda volt az 1927-ben visszavonult Alcántarának. A 207 mérkõzésen szerzett 214 góljával Arocha a hatodik az FC Barcelona örök-góllövõlistáján. A havi 750 pezetáért leszerzõdõ csatár 1927. májusában mutatkozott be a Barcában, szorgalmasan lõtte a gólokat, és 1928 áprilisában az argentin válogatottnak lõtt négy góljával (4-1) örökre beírta a nevét a klub történelmébe. Ezt követõen 13 mesterhármassal és két mesternégyessel öregbítette hírnevét, sõt: három alkalommal ötször talált be a kapuba – ebbõl kettõ Spanyol Kupa – találkozó volt (Sociedad, Deportivo). A Primera División elsõ idényében többek között egy mesterhármassal segítette a késõbbi aranyérmes FCB-t, míg az 1930/31-es szezon negyedik helyezett Barcelonájának 16 találattal õ volt a házi gólkirálya. A Barcelonában 60/49 volt az országos bajnoki mérlege. A klubnál eltöltött 6 idény alatt egy bajnoki (1929), egy Spanyol Kupa gyõzelmet (1928) és 4 katalán bajnoki (1928, ’30, ’31, ’32) aranyat könyvelhetett el. A Barcelona elõtt a CD Tenerife (1924-27), utána pedig az Atlético Madrid (1933-36) csapatait erõsítette. 1938. szeptember 2-án, Balaguer-ben a polgárháború során hõsi halált halt.
Vicente Piera Planellas
Katalán középpályás, aki 1903. Június 11-én született Barcelonában, és 1961-ben halt meg a katalán fõvárosban. Pályafutását a Sans csapatában kezdte, majd az FC Barcelonában folytatta, illetve fejezte be (1920-32). A spanyol válogatottban 15 alkalommal lépett pályára, és két gólt szerzett; Portugália ellen debütált, és Írország ellen búcsúzott el a címeres meztõl (1922-31).
A Barca csapatában 449 mérkõzést játszott, ezeken 122 találatot ért el. A 449 szerepléssel a 19. helyen áll az FCB ezen ranglistáján. Piera a Barcelona aranykorának egyik olyan játékosa, aki még az országos bajnokság beindulásakor is aktív volt, annak négy idényében pályára lépett – igaz, az utolsóban már csak egy mérkõzésen. Sohasem számított a Barcelona elsõszámú gólvágójának, ennek fényében különösen említésre méltó a hat mesterhármasa. A Primera Divisiónban 53/4 mérleggel rendelkezõ középpályás tagja volt az 1928/29-es bajnokcsapatnak. Emellett a klubbal 4-szeres Spanyol Kupa – gyõztes (1922, ’25, ’26, ’28, és 10-szeres katalán bajnok.
Ramón Torralba
Az 1887-ben Ardisában, Zaragoza mellett született, hátvédként és fedezetként számításba vett játékos az Internacional (1909-12) csapatában kezdte a pályafutását. Az FC Barcelona szolgálatában 16 idényt húzott le (1912-28). Az elsõ csapatban az 1913-14-es szezonban debütált, és ezt követõen 476 mérkõzésen szerepelt. Sanchóval és Samitierrel az aranykor Barcelonájának gerincét alkották. A csapat színeiben 5 Spanyol Kupát (1920, ’22, ’25, ’26, ’28) és 10 katalán bajnoki címet nyert. Az 1922-es kupadöntõben a kapuba is sikerült betalálnia a megbízható védõnek. 1928. július elsején búcsúzott a Les Corts közönségétõl, 41 évesen. Ebben az évben vonult vissza Sancho is, ami azt jelentette, hogy a védelem két oszlopa egyszerre mondott búcsút a csapatnak, tehát a védelmet újra kellett szervezni.
Halálának helye és ideje ismeretlen.
Írta: Varga Tamás
