Nyárzáró interjú – elsõ rész

A nyár véget ért, a munka lassan elcsendesedik a klub irodáiban, annál inkább dübörög viszont az edzõpályán. Most már mindenki a játékosoktól és az új edzõtõl, Josep Guardiolától várja, hogy a nyár folyamán kialakított keret végül eredményeket hozzon. A katalán ‘Sport’ több részes, részletes interjút készített Joan Laporta klubelnökkel, aki értékelte most Guardiola kinevezését, Eto’o megtartását, Johan Cruyff beleszólásának kérdését a vezetõség döntéseibe… Elsõ rész.

Az új korszak vereséggel kezdõdött a bajnokságban. Hogy érezte magát?

Azon túl, hogy most is szerettünk volna nyerni, mindenképpen csak arra törekedhetünk, hogy minél magasabbra jussunk. A vereség jó lecke lesz, hogy ne kövessük el ismét ugyanazokat a hibákat, alázatosságra fog ösztönözni. Ennek az eredménynek inkább pozitív, mint negatív hatásai lesznek. Ahogy a közhely is szól, az a fontos, hogy miként végzõdnek a dolgok, nem pedig az, hogyan kezdõdnek.

De ne mondja nekem, hogy az elsõ ellenfél olyan erõs volt…

Szeretnék pozitív következtetéseket levonni egy váratlan, de ugyanakkor elképzelhetõ vereségbõl egy kis pályán. Mi mindig szeretnénk a saját játékunkat játszani úgy, hogy nem mondunk le a saját stílusunkról. Ezek a meccsek pedig nagyon kellemetlenek.

Amint véget ért a meccs, ment az autóbuszhoz, hogy bátorítsa a játékosokat. Mit mondott nekik?

Hogy még csak most kezdõdött a bajnokság. Szó szerint azt mondtam, hogy ezt el kell felejteni, elõre kell nézni, és mindez a bajnokság végén már csak egy anekdotaként marad meg bennünk.

Nem veszélyes így kezdeni egy ennyire új idõszakot?

Így van, ahogy mondja, teljesen új. Készen állunk arra, hogy a kezdet nehéz lehet, és egységesebbnek kell lennünk, mint bármikor. Egy vereség még nem törhet le minket.

Jelentõs változás az elõzõ évhez képest a vezetõedzõ kimerítõ és önkritikus értékelése a sajtó elõtt a meccs után. Nem gondolja?

Jó dolog beismerni a hibákat, ilyen szellemben dolgozni, de a fontos az, hogy ki kell javítani a hibákat, és fejlõdnünk kell anélkül is, hogy önkritikusak lennénk. Úgy vélem, hogy az edzõ legyen mindig egyenes és egyértelmû, valamint legyen ott a remény a szavaiban.

Nagyon más helyzet Guardiolával együtt dolgozni, mint Rijkaarddal volt?

Frank nagyon jól dolgozott a maga módján. A megszerzett címek és a futballról alkotott ismeretei mellett egy olyan képet mutatott a klubról a viselkedése révén, hogy egy modern, kitûnõ, elegáns, nyugodt egyesület vagyunk. Kevesen voltak, akik a helyére léphettek volna, akik követhették volna. Egyedül Cruyff és Guardiola voltak azok. A további lehetõségek mind nagyon jó edzõk voltak, de összességében nem tudták azt adni a klubnak, mint Guardiola. Jó döntést hoztunk.

Megpróbálta leigazolni Cruyffot?

Tanácsot kértem tõle.

Kérte Cruyffot, hogy az FC Barcelona edzõje legyen?

Õ nagyon jól tudja, hogy nekem nagyon tetszene az ötlet… és szívesen elfogadtam volna a lehetõséget, ha õ szeretett volna a posztra kerülni. De minden akkor történik, amikor történnie kell. Mi végül Guardiola mellett döntöttünk, ezt így kommunikáltuk Frank felé is januárban, hogy majd Guardiola követi a poszton, akár 2009-ben, tehát a szerzõdése lejártával, akár az idény végén. Januárban együtt ebédeltem Peppel, és már figyelmeztettem, hogy álljon készen.

Nem veszélyes dolog tanácsot kérni Cruyfftól? Azt mondják, hogy a háttérben õ dönt az edzõk sorsáról…

Mondjanak, amit akarnak! Azt tesszük, amit a legjobbnak ítélünk meg a Barcelona számára. Olyan emberektõl kérünk tanácsot, akiknek van tapasztalata és jól ismerik a klubot. Elmentem beszélgetni Cruyffal, hogy tanácsot kérjek tõle a közelgõ váltás ügyében. Ahogy én, úgy õ is amellett volt, hogy tartsuk meg Frankot, amíg csak lehet. Az edzõkrõl föltett kérdésem ügyében pedig azt mondta, hogy nagyon fölkészültnek tartja Guardiolát, és én is egy nagyon komoly jelöltként gondoltam rá.

Õ tanácsot adott, és Ön annak következményeként döntött…

Nem a tanácsokról van szó, hanem a döntésekrõl. Nagyon sokan voltak, akik több szempont alapján Mourinhót vagy Wengert ajánlották nekünk, és ha Johan is ezt mondta volna, én is azt gondolom, hogy ez a legjobb döntés a klub számára, tehát meg fogom hozni a döntést. De az a lényeg, hogy Guardiola mellett döntöttünk, mert ismeri a klubot, a játékunkat, a történelmünket. Az is mellette szól, hogy a klubnál már minden ranglétrát végigjárt, és nyert különbözõ címeket.

Aki szintén nyert címeket ezen a nyáron, az Messi. Hogy értékelte, hogy a klub engedélyével elhagyta a csapatot az elõszezonban?

A témát végül sikerült jól lezárnunk. Igazunk volt azzal, hogy nem értettünk egyet a FIFA állásfoglalásával, hogy nem akartuk csak úgy elengedni az olimpiára. Késõbb, már ezzel a gyõzelemmel a kezünkben úgy értékeltük, hogy mit jelent egy ilyen esemény egy játékos számára. Az is fontos volt, hogy Leo ne érezze magát rosszul azért, mert nem mehet. Szerencsére Argentína aztán megnyerte az aranyat Leóval a soraiban, mert ha nélküle nyernek, akkor az nagyon rossz hatással lett volna lelkileg a játékosra.

És mit mondott Leónak?

Õ egy nagyon csöndes ember. Beszéltem vele Guardiolával együtt a repülõn, mielõtt elment volna a játékokra. És mondtuk neki, hogy nagy büszkeséggel töltene el minket, ha a Barcelona egészének, beleértve a szurkolókat is, végül aranyat nyerne. Leo nem bonyolódott semmiféle magyarázatba, megköszönte a lehetõséget, és azt mondta, mindent bele fog adni, amikor visszatér. És most itt tartunk.

A nyár másik nagy szappanoperája Samuel Eto’o jövõje volt. Nincs az-az érzése, hogy egy idõzített bomba van az öltözõben?

Nem. Ismét egy nagyon motivált Eto’ót látok, aki a nyerõ karakterével sokat segíthet a csapatnak, energiát és ambíciót ad a gárdának. Az elmúlt idény végén el voltunk keseredve, és õ is ezt mondta, ám ma már minden másként fest. Õ is azt látta, hogy egy olyan csapat formálódik, melynek van sikeréhsége. Nem szeretnénk, ha õ megváltozna, van karaktere és személyisége.

De keresték az eladásának lehetõségét.

Óvatosan! Soha nem hittem ebben. Adtunk egy utolsó esélyt Rijkaardnak, Decónak, Ronaldinhónak. Samuelnek soha. Az õ helyzete teljesen más volt, mert két éven keresztül sérülésekkel küzdött, és nem tudta igazán fölvenni a ritmust. Ennek ellenére amint ismét játszott, gólokat szerzett. Az õ gondjai ellen nem lehetett tenni, váratlan, szerencsétlen esetek voltak.  

Eto’óról még többet, a klub intézményes helyzetérõl, a bizalmi szavazásról, Henryról vagy éppen Xaviról az interjú következõ részében esik szó. Folytatjuk.