Guardiola elvárásai

Mi magunk is több cikket megjelentettünk az idény rajtja elõtt arról, hogy miben várhatók változások az új Barcában, a szakmai munka mely területeire fog különösen nagy figyelmet szentelni Josep Guardiola. Ide tartozott, hogy legyen új taktikai repertoár, új pontrúgás variációk, letámadás, új edzésmódszerek, amelyekkel a sérüléseket is jobban meg lehet elõzni, illetve erõnlétileg is alapvetõen jobb állapotban lehet az együttes. Az még kétségkívül korai lenne, hogy megállapítsuk: minden a legnagyobb rendben, és egyenes út vezet a sikerekig. Egy bõ hónap után annyit lehet elmondani, hogy sok a pozitív jel, és a tervezett változtatások az eddigiek alapján sok esetben megvalósultak.

A pontok gyûjtését az El Mundo Deporitvo katalán lap végezte, mi pedig módosítottunk rajta ott, ahol úgy éreztük, hogy indokolt.

Együttmûködés és besegítés a csapatrészek között

Minden edzõ elképzeléseiben fontos, de Josep Guardiola külön fölhívta arra a figyelmet, hogy a csapatrészek között mindig legyen meg a szükséges egység, az együttmûködés, ami változhat annak fényében természetesen, hogy mi az eredmény. A legfontosabb mégis az, hogy egyre inkább figyelnek egymásra a csapattagok, így pedig el lehet érni, hogy a gárda egy egységben mozogjon. Jó példa erre, hogy ha Daniel Alves belép a támadásokba a jobb oldalon, akkor neki területet lehet hagyni, és mindenki más beljebb húzódhat adott esetben. Mindez nem igazán mûködött az elsõ bajnoki meccseken, de pozitív jeleket már lehet tapasztalni az utóbbi idõszakban. Védekezésben is lehet találni jó példákat a besegítésekre, a középpályán ugyanis gyakran változtatják a játékosok a pozíciójukat annak érdekében, hogy a védekezésben korábban elkövetett apró hibákat korrigálni tudják.

Gyorsaság a labdával

Nagyon fontos a mai futballban már, hogy ki milyen gyorsan képes gyakorolni a játékát, hiszen lehet egy összjáték látványos és jól kidolgozott, ha nem elég gyors, mert ez esetben az ellenfél védelme mindent könnyedén lereagálhat. A csapat alapfelállása, alaptaktikája nem változott, továbbra is 4-3-3-ban játszik a Guardiola csapat, igazi szélsõ nélkül, de a kombinatív játék jelentõsen gyorsult az elmúlt idõszakokban, ami nem csak látványos, hanem eredményes is. Többek között igen nagy hibája volt a tavalyi Barcának, hogy ugyan technikailag továbbra is tökéletesen képzett játékosokból állt, a játéksebesség nem volt elegendõ az eredményességhez.

Letámadás a kezdetektõl

Nem kell hozzá futballszakembernek lenni, hogy valaki észrevegye: a Barcelona igen határozottan gyakorolja a letámadást, ráadásul nem csak a középpályások és a védõk tesznek így, hanem már a támadók is. Ezzel az ellenfélnek már a támadások kezdeti fölépítése is igen nehézzé válik, a labda kihozatala egyáltalán nem könnyû számára, és lehetõség adódik labdaszerzésekre, amikbõl lényegesen könnyebb veszélyes támadásokat kezdeményezni Messiéknek.

Nagyobb taktikai repertoár, jó pontrúgás variációk

Az ellenfelek játékának alapos kielemzése fontos része Guardiolák munkájának, hogy az ellenfelek játékát, taktikai megoldásait jól ismerjék a játékosok. Ez egyelõre mûködik, mert a Barcelona fõként a saját hibájából kapja a gólokat, buta hibákat elkövetve a védekezésben… Nagy erény viszont az elmúlt idényekhez képest, hogy a szabadrúgások és szögletek veszélyt rejtenek magukban, a csapatnak több taktikai variáció van a tarsolyában, és ezekbõl eredményes is.

Helyzetkihasználás és góléhség

Az eddigi mérkõzéseken bõven akadtak problémák abból, hogy a Barcelona nem tudta gólra váltani a helyzeteit, tehát sokkal könnyebbé tehette volna a maga számára az adott meccset, ha a játékosok a kapu elõtt jobban koncentrálnak, vagy jobb döntést hoznak. Ennek a megoldása nem elsõsorban a szakmai irányításon múlik, hanem magukon a játékosokon, de az már sokat jelent, hogy sikerült elérni: a csapatban ott van az állandó góléhség. A motiváció határozottan érzõdik az egész csapaton, mely szinte mindig gólra törõen játszik, kivéve azokat a helyzeteket, amikor törvényszerû némi visszaesés az intenzitásban.

Messi vezérszerepben, de nem egyedüliként

Már bõven az idény elõtt tudni lehetett, hogy Leo Messi lesz az új Barcelona elsõszámú csillaga, a kérdés csak az volt, hogy formálódik-e köré jó csapat, illetve hogy mennyire függ majd a kis argentin játékától az egész kompánia teljesítménye. Egyelõre úgy tûnik, hogy klasszikus Messi-függõségrõl nem lehet beszélni, és a csapat képes jó teljesítményre a támadó nélkül is, az persze már más kérdés, hogy játékos vitathatatlanul mindig meghatározó marad…

Teljes bizalom a csapat erejében

Azt mindenképpen sikerült elérni a két sikertelenebb év után Josep Guardiolának, hogy a csapat feltétel nélkül hisz önmagában. Mindez érzõdik a küzdõszellemben, az egymás iránti bizalomban a pályán, illetve még a nyilatkozatokban is visszaköszön.

Harc az utolsó pillanatokig.

Josep Guardiola már az elsõ sajtótájékoztatóján világossá tette, hogy azt adott esetben elfogadja, ha a csapat rosszul játszik, mert ez idõrõl-idõre elkerülhetetlen, de abban a tekintetben nem lesz toleráns, ha a játékosok nem harcolnak a legvégsõkig. Ennek pedig immár gyõzelmek formájában lehet látni az eredményét, mert az Espanyol és a Sahtar ellen is sikerült szinte kilátástalan helyzetbõl gyõzni, és behajtani a három pontot. Ebben a küzdõszellemben nyilvánvalóan szerepe van annak is, hogy a csapat feltétel nélkül hisz magában, és abban, hogy képes lesz a nehéz helyzet ellenére is változtatni az eredményen.

Jó erõben, sérülés nélkül

Jobb elõre lekopogni, de az izomsérülések egyelõre elkerülték a Barcelona játékosait, pedig bõven voltak meccsek, mind az elõszezonban, mind a szeptemberi idõszakban. Kérdés, hogy ennek mennyi köze van az edzésmódszerekhez, ám a korábbi sérülési statisztikák után egyelõre szembetûnõ a különbség… Az eddigi meccsekbõl pedig úgy tûnik, hogy a tavaly helyenként föllelhetõ erõnléti problémák ma már nem kísértenek.

Rotációval mindenki fontos lehet

A rotációs eljárást a világon mindenütt alkalmazzák, elsõsorban azért, hogy a sorozatterhelést könnyebben tolerálják a játékosok. Guardiola ugyanakkor nem csak ezért, hanem a játékosok motiválása végett is örömmel cserélgeti embereit a pálya és a kispad között. A „teljes egyenlõségre” törekvés ugyan néha talán túlzó a katalánnál, ám amíg az eredmények jönnek, valószínûleg senki nem fog panaszkodni. És tény, ami tény, nagyon kevés olyan játékos van a Barcelona keretében, aki úgy érezheti: nem számít igazán fontosnak a csapatban. A többség ugyanis idõrõl-idõre pályára kerül, amivel egységesebb lesz a keret a sikerekhez vezetõ hosszú, rögös út folyamán.