Az interjú második része
Immár hónapok óta nem a Barcelona játékosa Ronaldinho Gaúcho, akinek még ma is népes rajongótábora van a gránátvörös-kék szimpatizánsok között. Ugyanakkor az is igaz, hogy sokan éppen azért neheztelnek most a korábbi világsztárra, mert õ a nyár folyamán el sem köszönt az õt imádó közönségtõl… Hónapokig hiába vadászták a spanyol lapok a játékost, hogy adjon nyilatkozatot, esetleg interjút a történtekrõl, sikertelenül tették. Most megtört a jég, mert az El Mundo Deportivo interjút készített a brazillal, melynek most a második részét közöljük.
Ma este találkozni fog Rijkaarddal Firenzében, ahol Stéfano Borgonovóért játszanak jótékonysági meccset (aki korábban neves játékos volt, ám nemrégiben kiderült, hogy amiotrófiás laterálszklerózisban, az izomsorvadás egy fajtájában szenved – a szerk.)
Frank jó barátom. Annyi minden után, amit együtt átéltünk csodálatos lesz ismét találkozni.
Néhány ex-csapattársa azt mondja most, hogy Frankkal nem volt akkora munka…
Nem így látom ezt a kérdést. Frankban mindig egy nagy edzõt láttam, aki számára mindig egyértelmû volt, hogy mi a feladata, és ezért is nyerte meg mindazt, amit megnyert, mert pontosan tudta, hogy hogyan kell dolgoznia.
Sokszor elég a tehetség?
Nem, a tehetség egyedül soha sem elég, akkor sem volt, amikor nyertünk és akkor sem, amikor vesztettünk. Amikor megnyertük a BL-t és a bajnokságokat, senkitõl nem hallottam, hogy panaszkodott volna. Rijkaard sokat letett az asztalra, nagy edzõ.
Mi történt, hogy a történelem egyik legjobb csapata nem tudott tovább nyerõ sorozatban maradni?
Nem tudom, a dolgok úgy alakulnak ahogy. Megnyertünk szinte mindent, és amikor a címek nem jönnek, történik, aminek történnie kell… Én a szépre fogok emlékezni a Barcelonával, a bajnoki címekre, a BL-re és a szép emlékekre alapvetõen. Ilyen vagyok. Mindig meg tudod nézni a dolgoknak a pozitív és a negatív oldalát is, de én inkább maradok a pozitívnál. Most a Milanban hasonló idõszakot élek át, mint egykor Barcelonában. Úgy érkeztem, mint a Barcába, BL szereplés nélkül. Eleinte voltak problémáink, de ott is, itt is imádnak az emberek, és azt mondják, hogy ismét mosolyogni fognak. Amikor bemutattak a Milanban, összejött 40.000 ember, akárcsak Barcelonában. Nagyon sok hasonló dolog van. A Milanos korszakom csak most kezdõdik. És szükségem volt erre a motiváló erõre, hogy továbbra is nyerhessek, és ezt meg is találtam itt. Jó benyomásaim vannak, mert úgy tûnik, hogy azt a történetet élem át ismét, amit Barcelonában már átéltem, és én tudom, hogyan alakul (nevet). Remélem, hogy a dolgok úgy sülnek majd el, mint Barcelonában.
Itt is együtt lehet egy nagyobb brazil különítménnyel a csapatban…
Igen. Dida, Emerson, Kaká, akit már tíz éve ismerek, Pato, aki az én városomból való, Seedorf, aki olyan mintha félig brazil lenne, amellett, hogy csodálatos játékos. Az-az igazság, hogy ez egy nagyon jó csapat, és Ancelotti is sokat segít.
És még van egy szerelmes Berlusconi is…
Haha… (nevet) Alkalmanként nem tudom, hogyan kezeljem. Õ egy fontos ember, de mindig nagyon odafigyel rám, hogy semmiben ne szenvedjek hiányt.
Elénekelt már Önnek valamilyen dalt?
Haha… (nevet) Egyelõre nem. De mindig csodálatosan kezel engem.
Újabban többet látni Il Cavalierét (politikus – a szerk.) a helyi diszkókban, mint Ronaldinhót.
Nincs semmi rossz ebben, teljesen normális, ha normális emberek szórakozni akarnak…
Kapott híreket arról, hogy Castelldefelsben (ahol Ronaldinho barcelonai otthona volt – a szerk.) rendezett nagy bulit a RAC-1 (rádiócsatorna) és Raül Llimós (mûsorvezetõ) volt a házigazda?
Igen, természetesen. Csodálatos lehetett, és bár nem mentem, mindig vissza fogok azért térni oda. Barcelona továbbra is mágikus hely számomra. Szerencsém volt, hiszen eddig bárhol éltem, mindig barátsággal fogadtak és bántak velem. Sok barátságot kötöttem Barcelonában is, és mivel nem szeretek búcsúzni senkitõl, vissza fogok térni.
Még nem hallottam soha olyat Öntõl, hogy fölhánytorgatott volna valamint azok felé, akik támadták bármivel is…
Én nagyon boldog vagyok az életszemléletemmel, számomra ez a legmegfelelõbb. Megmaradok a szép dolgokkal, amibõl akad bõven. Ez megtölti az életemet, minden másért nem éri meg aggódni…
