Interjú – II. rész

A Txiki Begiristainnal készült interjú második részében a sportvezetõ elsõsorban olyan kérdésekre ad választ, melyek azt kutatják: hogyan történtek az események a háttérben a nagy változások ideje alatt. Így például kiderül, hogy miként váltak meg Ronaldinhótól, Rijkaardtól, de esik szó még sok mindenki másról is a ‘Sport’ katalán lap által készítetett beszélgetésben.

Azok után, ami történt, nem gondolt arra, hogy lemond?

Soha nem gondoltam lemondásra. Amit tettem az-az, hogy elemeztem a problémákat, és tettem én is egy javaslatot arra, hogy miként kerüljünk ki a krízisbõl. És el kell mondanom, hogy az FC Barcelona teljes igazgatótanácsa kiállt mellettem. (Txiki Beigiristain, mint technikai igazgató nem tagja az igazgatótanácsnak.)

Joan Laporta elnöknek viszont igencsak kritikus pillanatokat kellett átélnie, belsõ, szervezeti krízis, bizalmi szavazás. Ha az elnök ment volna, ön is követte volna?

Valószínûleg olyan állapotban éreztem volna magam, hogy nem lett volna erõm a folytatáshoz.

Hogyan látja most Laportát?

Rendkívül bizakodónak ezzel a bajnoki rajttal. Ahogy számára, úgy számunkra is ez egy új korszak kezdetét jelenti. Új edzõ, új igazgatók a vezetésben, új csapatépítés. Úgy látom, hogy nagy kedvvel dolgozik azért, hogy az elvesztegetett idõt pótolni tudjuk.

Mindezt az elmúlt két évért mondja?

Csak sportszakmai téren, mert a klub fejlõdik és javul más aspektusokból nézve.

Mikor vette észre elõször, hogy a BL gyõztes csapat a dekadenciáját éli?

A 4-0 alkalmával Getafében a Király Kupában.

És miért nem tettek akkor az ellen, hogy ez így folytatódhasson?

Arra gondoltunk, hogy azok, akik segítettek nekünk megnyerni a két bajnoki címet és a Bajnokok Ligáját, megérdemelnek egyfajta plusz bizalmat. Ezt megadtuk nekik és elbuktunk végül.

Ronaldinho egyesítette magában ennek a csapatnak a legjobb és a legrosszabb tulajdonságait is?

Nagyon rosszul esett neki, amikor kommunikáltuk felé, hogy nem folytathatja a klubnál. Arra emlékezve, hogy hova vitt el minket, mi mindent adott nekünk… De megértettük, hogy a Barca szempontjából sportszakmailag nem lehet visszajuttatni a korábbi szintre. Eljött a váltás ideje minden szinten, amit meg kellett tennünk.

Folytatva ezen a vonalon, amirõl beszélt… Ahhoz, hogy jöjjön Pep, szükséges volt elõbb Rijkaard távozása. Az volt az eddigi legnehezebb feladat Önnek, hogy Rijkaarddal tudassa: távoznia kell?

Igen-igen. Nagyon megszenvedtem, rendkívül rosszul esett. Egy nagyon kellemetlen pillanat volt számomra, igazán kemény. Nekem az volt a szándékom, hogy csak az idény végeztével, júniusban mondjuk meg neki a döntést, de a Real Madrid elleni 4-1 nagyon sok fájdalmat okozott, ezért felgyorsítottuk az eseményeket.

Folytathatta volna edzõként, ha sikerült volna megnyerni a Király Kupát vagy a Bajnokok Ligáját?

Nem. Sem õ, sem azok a játékosok, akikrõl elhatároztuk, hogy távozniuk kell, mivel az õ idejük a klubnál lejárt.

Ezt mikor döntötték el?

Hozzávetõlegesen februárban, márciusban. Ami igazán fájt az Frank ügye, mert õ nagyon sokat tett a Barcáért. A világ összes klubja irigyelt minket, hogy milyen csodálatos edzõnk van. Különleges éveket adott nekünk, nagy focival, trófeákkal… Az idény vége kegyetlen volt, mert minden fölrobbant a kezeink között.

Volt szó arról, hogy Ronaldinho, Deco és más játékosok rossz hatással voltak a csapatra…

Arra való tekintettel, amit adtak nekünk, inkább nem rágalmazok senkit. Nagyon jó teljesítményt nyújtottak a Barcában, nyertünk címeket, úgyhogy ezt meg kell köszönnünk, és elegánsan kell búcsút intenünk nekik.

Txiki! Nem egy óriási veszteség, hogy ez a csapat igazán csak két évig csillogott?

Igazán nagy veszteség, kétségkívül. Az a csapat arra lett megalkotva, hogy akár felülmúlhassa a Dream Team-et is. Úgy láttam én is, hogy nyerhetnek zsinórban négy bajnoki címet, még ha a harmadik kétségkívül csak egy gólra volt tõlünk, és még több BL siker is benne volt a gárdában. Igaz ami igaz, ez a csapat nagyon gyorsan elvesztette az erejét.

Ugyanakkor nagyon sok az akkori fõszereplõk közül még ma is a csapatban van, mint például Eto’o… Akit azért látunk a Barcában, mert senki nem vette meg.

Guardiola azt mondta, hogy ha végül maradnia kell, megadja neki a lehetõséget és teljes jogú tagja lesz a csapatnak. Erre a mondatra is emlékezni kell. Igaz, hogy július 21-ig egy más helyzet volt, utána viszont változott a kép. Akkor Guardiola beszélt Eto’óval, és arra a közös döntésre jutottak, hogy együtt folytatják a Barcelonában. És bebizonyosodott, hogy az életben, ha vannak második esélyek, akkor azok alkalmanként jól is elsülhetnek. Ma Samuel ugyanolyan ambiciózus, mint az elsõ Barcában töltött napján volt.

Rafael Márquez egy másik olyan játékos, aki szintén úgy tûnt, hogy távozni fog, és most magas szinten teljesít a csapatban.

Ez esetben is Pep beszélt a játékossal, és döntött úgy, hogy maradjon. Én csupán megadtam Guardiolának mindazokat az információkat, amik rendelkezésemre álltak, õ döntött mindenben a folytatásban. Kétségtelen, hogy Márquez nagyon fontos játékos a számunkra. Nagyon kevés ilyen jó védõ van, remek fejjátékkal, és nagy taktikai érettséggel. Rendkívül sokat segít az edzõnek is a pályán, és kiválóan átlátja a meccseket.

Idén azt is láthatjuk, hogy Xavi és Iniesta együtt teljesednek ki a pályán.

Nincs a piacon még két olyan játékos, mint õk. Mind a ketten nagy felelõsséget vállalnak magukra, és ez kedvez az egész csapatnak. Iniesta kiváló egy az egyben a védõkkel, és ahogy Xavi , úgy õ sem vonja ki magát soha a játékból. Õk két olyan saját nevelésû játékos, akik ha kimennek a Camp Nou gyepére, akkor úgy futballoznak, mintha a saját kertjükben tennék.

És zárjuk a sort Henryval. A játéka nem meggyõzõ, és alkalmanként úgy tûnik, hogy nem igazán illeszkedett be a csapatba…

Thierry nehéz idõszakban érkezett a saját személyes okainál fogva, és a csapatnál uralkodó krízis miatt is. A csapaton belül egy olyan szerepet kell találnia, ahol sokkal inkább fõszereplõ lehet. És vannak jelek, amelyek erre utalnak, mert minden meccsen megvan a maga gólhelyzete vagy gólja. Pep pedig teljesen elégedett a munkájával.

És ebben a csapatban látja a jövõbeli bajnokcsapatot, a sikeréhséget?                                  

Amit látok az tetszik. Csak meg kell nézni, hogy miként ünneplik a góljaikat. Legutóbb úgy ünnepelték a hatodik gólt, mintha az elsõ lett volna. Ez pedig csak jelent valamit.

Apropó, ez a história a belsõ szabályzatról, törvényekrõl, csak egyfajta mendemonda, vagy valóság?

Ismerni kell a normákat és be kell tartani õket. Szigorral fogják alkalmazni, de mindenekelõtt marad a közösségi szellem, ami a legjobb útmutató mindenki számára.