Dani Alves boldog Barcelonában – Interjú

Eltelt már lassan fél év is azóta, hogy Daniel Alves aláírt a Barcelonához, ahhoz képest pedig még több, hogy a védõ elígérkezett az egyesülethez. Alves ennyi idõ alatt is szinte tökéletesen beilleszkedett a városba, jól érzi magát a családjával együtt, és ehhez nyilvánvalóan hozzájárul az is, hogy az új csapata minden tekintetben megfelel az õ korábbi várakozásainak is. A katalán ’Sport’ által készített interjúban az átigazolása, illetve annak körülményei jelentik a vezérfonalat, illetve természetesen a jelen is szóba került, hogy milyen is most Dani Alves élete a tengerparti városban.

Sevillából Barcelonába. Nagy változás?

Sevillában az emberek sokkal fékezhetetlenebbek, Barcelonában azért tudok sétálni az utcán a feleségemmel. Ugyan természetesen fölismernek az emberek, de sokkal jobban tisztelik, hogy nekem is van magánéletem.

Beilleszkedett a városba?

Teljesen. Mivel Sevillából jöttem, már teljesen hozzá voltam szokva a spanyol menetrendhez, az ételekhez…

Igen figyelemre méltó, hogy ugyan Ön Brazíliából jött, Bahiíából, itt mégsem él közel a tengerparthoz.

Inkább úgy döntöttünk, hogy lakjunk közel a Camp Nouhoz, hiszen nekem a csapattal sokat kell utaznom, s így a családom közelebb van hozzám, illetve minden máshoz is, különösen az óvodához a gyerekek miatt. A tengerpart meg így is csak néhány percre van…

Azt is megtudtuk, hogy van katalán tanára…

Még nincs, de dolgozom sokat a tanulmányaimon. Ennyi utazással elég nehéz beosztani az órákat. De rendszeresen katalánul nézem a tévében a híreket, katalánul nyelvû újságot olvasok, illetve ha olyannal beszélek, aki katalán, mindig kérem, hogy beszéljen hozzám az anyanyelvén. Négy hónapja vagyok itt és most már szinte mindent megértek.

És a beszéd?

Néhány dolog már megy. De ígérem hamarosan tökéletes lesz ez a terület is.

Szóval eggyel több katalánnak örülhetünk…

Így érzem, mert kötelességem beilleszkedni abba a kultúrába, ahol élek.

Hálát kell adni ezért José Maria Del Nidónak…

Miért?

Hogy visszautasította korábban a Chelsea és a Real Madrid ajánlatait egy évvel korábban, s most így gránátvörös-kékben láthatjuk.

Igen, ebbõl a szemszögbõl nézve ez így van.

Dühítette, az a bánásmód?

Ez már elmúlt, de kétségkívül nem szeretem, ha nem tartanak be egy ígéretet. De továbbra is megbízom az emberek szavaiban.

Amennyire tudjuk, ön már márciusban elígérkezett a Barcelonának. Kockázatot vállalt ezzel nem gondolja?

Nem látom, hogy miért…

Ezzel becsukta maga elõtt a Real Madrid, a Chelsea és a Milan kapuit…

Nézze! Én ebben a világban azt szeretném magamhoz ölelni, aki engem magához akar ölelni. Eljött értem a Barca (Txiki Begiristain és Marc Ingla – a szerk.) letettek elém egy tervezetet, nagyon szívélyesek voltak, barátságosan kezeltek, adtak egy biztonságot, és bizonyították, hogy megbízhatok bennük.

És kifizettek Önért egy vagyont a Sevillának…

Nagy erõfeszítést tettek, s ezért mindig hálás leszek a Barcának.

Azok után, hogy a Barcelonánál szóban elígérkezett, a Real Madrid kétszer is hívta, hogy leigazolja…

Ezt sokkal jobban tudja az ügynököm, mint én, de azok után, hogy a szavamat adtam a Barcának, nem volt már visszalépés. A Barca komoly szándékokkal jött, s ez nekem elég volt.

Hogyan gyõzték meg?

A sportszakmai elképzeléseik nagyon meggyõzõek voltak. A Barca két éven keresztül nem tudott címet nyerni, a klub pedig szeretett volna egy olyan csapatot alkotni, amely olyan lesz, mint a régi. És ehhez velem is számoltak, ami engem is eltöltött vágyakkal.

Nem a pénz döntött?

A játékos mindig azt keresi, hogy hol fejlõdhet, és hogy hol élhet nyugodtan, anélkül, hogy aggódnia kellene a jövõjéért. A Barca pedig tökéletesen kielégítette az igényeimet ebben a tekintetben.

De Önnek voltak ajánlatai Olaszországból és Angliából is, ahol többet kereshetett volna.

De én Barcelonában akartam élni és játszani. Tudtam, hogy itt nagyon boldog lehetek a családommal, ez pedig fontosabb, mint a pénz. Ezen kívül pedig nagyon megnyugtatott az belül, hogy így Sevillából mindenki szeme elõtt, nem a hátsó ajtón át távozhattam, hanem mindenkinek a megbecsülésével. Féltem attól, nehogy viták közepette kelljen távoznom Sevillából. De hála a Barcának és a Sevilllának, úgy jöttem el, ahogy reméltem.

Mit gondolt, amikor elõször lépett be a Camp Nouba Barca játékosként?

Ugyanazt, amit ma is érzek minden nap, ha edzeni megyek. Ennek a klubnak a nagyságát minden oldalról megtapasztalod. Nagyon büszke vagyok, hogy itt lehetek.

Miben nyilvánul meg a Barca nagysága?

Mindenben, amit látni lehet, és mindenben, ami teljesen eltûnik a szemed elõl. Ez egy minden tekintetben profi klub. Minden meg van tervezve, minden rendben van tartva. Ezek olyan dolgok, amik segítenek nekünk futballistáknak, hogy jobban játsszunk. Semmiért nem kell aggódnunk, minden tekintetben tökéletes bánásmódban részesülünk, profik kezei között vagyunk.

Mint például Guardiola…

El sem fogja hinni, de amikor õ még játékos volt, mindig figyeltem õt, ha adták a Barca meccsét. Nagyon jó futballista volt, s hozzá kell tennem, hogy edzõként is lenyûgözött.

Megnyerte magának Önöket, mint futballistákat.

Az üzenete, amit továbbítani akar felénk, nagyon egyértelmû több szempontból is. Azt kéri, hogy legyünk igazi csapat a pályán belül és kívül is. Egyértelmûvé tette, hogy csak akkor leszünk sikeresek, ha mindannyian egy irányba tartunk, és teljesen egységesek vagyunk.

Õ azt mondja Önrõl, hogy olyan, mint egy „gép”

Nagyon köszönöm a dicséreteit. Nagy sikeréhséggel dolgozom minden edzésen, minden meccsen. Körülnézek és magam körül csak nagy játékosokat látok, akik egyformán otthagyják a bõrüket a pályán. Nekem is ezt kell tennem.

Beszél az ambícióról, a címek utáni vágyakozásáról, olyan dolgokról, ami az elmúlt években itt elveszett…

Az elhivatottság és az áldozatvállalás, ahogy Guardiola hangsúlyozza nekünk, szintén nagyon fontos tényezõk, ha sikeresek szeretnénk lenni.

Mirõl álmodik?

Nézze, Európában két cím hiányzik nekem, a spanyol bajnoki cím és a Bajnokok Ligája, és meg vagyok róla gyõzõdve, hogy a Barcával megszerezhetem ezeket. Egyáltalán nem lesz könnyû, harcolni kell érte, szenvedni kell érte, de egy nagy csapatot próbálunk építeni, s ebbõl biztos, hogy nagy dolgok fognak kisülni végül. Különlegesen jó keretünk van.

És hiányzik még a világbajnokság…

Áá, igen, Brazíliával. Remélhetõleg kijutunk és megnyerhetjük a hatodik címünket Dél-Afrikában.

Dunga legutóbb elhívta két meccsre is, de végül nem játszott egy percet sem…

Arról álmodtam egykor Brazíliában, hogy egy nap majd eljutok a válogatottba. Most, hogy végre ott vagyok, nem lenne tisztességes dolog panaszkodnom nem gondolja?