Klasszis volt játékosként, jó úton edzõként
Josep Guardiola i Sala-t, ismertebb nevén Pep Guardiolát a Barca jelenlegi edzõjét és korábbi legendás játékosát aligha kell bemutatnom az idõsebb olvasóknak ám a honlap sok fiatal látogatója tán nem ismeri annyira eddigi életpályáját mint amennyire azt „illik”.
Guardiola élete képekben: csecsemõkortól a sztárságig
Josep Guardiola i Sala 1971. január 18.-án a Barcelonához közeli Santpedor városában látta meg a napvilágot. A kis Pep elsõ egyesülete a Gimnastic de Manresa nevû utánpótlás nevelõ egyesület volt, itt ismerkedett meg a játék alapjaival, innen igazolta le 13 éves korában az FC Barcelona.
A klub színeiben végigjárta a szamárlétrát mielõtt 1990. december 16-án, 19 évesen egy Cádiz elleni 2-0 alkalmával debütált az elsõ csapat mezében.
A Barcában:
Már nagyon fiatalon alapembere lett Johan Cruyff Barcelonájának, ami azért is nagy szó, mert a klub éppen egyik fénykorát élte ezekben az idõkben,ekkor alakult a Dream Team. Olyan nagyszerû társakkal játszhatott együtt, mint Koeman, Bakero , Stoichkov, a csapatot pedig, mint Európa legjobbját tartották számon. Nem is csoda, hogy a Blaugrana 1992-ben Guardiolával a soraiban duplázott, felért Európa csúcsára egy Sampdoria elleni 1-0-ra megnyert BEK döntõ után és hazai porondon is elsõ lett a csapat az õsi rivális Real Madrid és az Atletico Madrid elõtt. Ebben az évben Pep megkapta Európa legjobb fiatal labdarúgójának járó Bravó díjat (késõbb Ronaldo(1997) és Messi(2007) kapta még meg a klub tagjaként) és a barcelonai közönség is a kedvenceként ünnepelte a fáradhatatlan védekezõ középpályást.
Hihetetlen játékintelligenciával rendelkezett, a társak és az edzõk is szerették és elismerték tudását, amit mi sem bizonyít jobban minthogy 1997-ben José Maria Bakero után a társak õt választották a csapat kapitányává. Játékostársai szerint az edzõ meghosszabbított jobb keze, akik játszottak vele azt mondják már a pályán is edzõként irányított, viselkedett. Nem véletlen tehát, hogy egyedülálló módon Cruyff, Robson, Van Gaal, majd Serra Ferrer Barcájának is alapembere volt.
Természetesen a sikerek és sajnos a sérülések se kerülték el. A 97-98-as szezon nagy részét(a világbajnoksággal együtt) térdszalag szakadás miatt kihagyni kényszerült, ám így is pályára lépett 472 találkozón a klub színeiben, amelyeken 10 gólt ért el és legendássá tette a 4-es mezt! Szerepelt egy megnyert és egy elveszített BEK döntõn.
6-szoros bajnok, amivel rajta kívül csak Ramallets büszkélkedhet a klub tagjai közül, de az összesen a csapattal elhódított trófeák számát tekintve is a klubtörténet 5. legeredményesebb játékosa Sztojcskovval holtversenyben.
Utolsó mérkõzését a Barca színeiben egy rendkívül emlékezetes Valencia elleni 3-2 (Rivaldo 3) során játszotta 2001. június 17-én.
Sikerei: 1 x BEK gyõztes(1991-92)
1 x KEK gyõztes(1996-97)
2 x Európai-Szuperkupa gyõztes(1992; 1997)
6 x bajnok(1990-91; 91-92; 92-93; 93-94; 97-98; 98-99)
2 x Copa del Rey gyõztes(1996-97; 97-98)
4 x Spanyol – Szuperkupa gyõztes(1991; 92; 94; 96)
3 x Katalán – Kupa gyõztes(1990-91; 92-93; 99-00)
A Barca után:
Barcelonai pályafutása után Itália, közelebbrõl Brescia felé vette az irányt. Ez a kaland meglehetõsen rosszul indult számára hiszen a 2001-2002-es szezon elején egy vizsgálat során pozitív dopping tesztet produkált, nandrolont találtak a szervezetében ami miatt 4 hónapos eltiltást kapott. Az esettel kapcsolatban Guardiola végig az ártatlanságát bizonygatta és 2007. október 23-án a fellebbviteli bizottság neki adott igazat, így Guardiola tisztázta magát a vádak alól.
A négy hónapos kényszerpihenõ után visszatért a Bresciába és remek játékának köszönhetõen a kiscsapat bent maradt a Serie A-ban. Teljesítményére felfigyeltek az AS Roma vezetõi és leigazolták, ám a Farkasoknál nem tudott maradandót alkotni és mindösszesen négy bajnokin lépett pályára, így visszatért még egy fél szezon erejéig a lombard kiscsapathoz.
Itália azonban nem a végállomást jelentette, hiszen 2003-2005-ig a katari Al-Ahli színeiben is játszott mielõtt 2006ban a mexikói Dorados de Sinaola csapatához igazolt, de ezzel a csapattal kiesett a mexikói élvonalból.
Mexikó jelentette tehát a végállomást számára, egy csodálatos pályafutás végét, amely alatt Pep egy fiatal tehetségbõl a Barca halhatatlanjai közé emelkedett!
Mérkõzései: 2001-02 Brescia 11/2
2002-03 AS Roma 4/0
2003 Brescia 13/1
2003-05 Al-Ahli 18/2
2006 Dorados de Sinaola
A válogatottban:
A már említett ’92-es év a klubsikerek mellett válogatott szinten is nagy eredményeket tartogatott Guardiola számára. Vicente Meira olimpiai válogatottjának csapatkapitányaként a Nou Camp 95.000 nézõje elõtt megvívott lengyelek ellni 3-2-re (Abelardo, Kiko 2) megnyert döntõ után a nyakába akasztották az olimpia aranyat.
Felnõtt szinten 1992. október 14.-én egy Észak – Írország elleni 0-0-ás világbajnoki selejtezõn debütált. 47 mérkõzésen viselte a nemzeti csapat mezét, ezeken a találkozókon 5 gólt szerzett, volt a La Furia csapatkapitánya is.
A Selección tagjaként részt vett a 94-es Egyesült Államokban megrendezett világbajnokságon, ahol a negyeddöntõ jelentette a csapatnak a végállomást. Ezt követõen Clemente kihagyta õt az angliai Eb-re utazó keretébõl a 98-as mundialon pedig térdsérülése miatt nem vehetett részt.
Karrierje tartogatott azonban számára még egy világversenyt. A 2000-s holland-belga közös rendezésû kontinensviadalon nagyszerû produkciót nyújtott, nem rajta múlt, hogy a válogatott ismét csalódást keltve csak a negyeddöntõig jutott ahol a franciáktól kikapott a csapat büntetõkkel. Guardiola azonban remekelt, beválasztották a torna All-Star csapatába.
A válogatottól egy Mexikó elleni 1-0-lal búcsúzott 2001. november 14-én.
Meg kell még jegyeznünk vele kapcsolatban, hogy 1995 és 2005 között hét alkalommal pályára lépett Katalónia válogatottjában is.
Spanyolország 47/5
Katalónia 7/0
Edzõként:
Pep 2007. június 21.-én vette át a Barcelona B csapatának irányítását. Elsõ szezonja parádésra sikeredett a csapattal, hiszen 24 gyõzelem mellett 9 döntetlennel és mindössze 5 vereséggel a csapat megnyerte a Tercera Division, a spanyol negyedik vonal küzdelmeit és visszajutott a Segunda Division B-be.
Itt azonban már nem Guardiola irányítja a csapatot hiszen sokak nagy meglepetésére Joan Laporta 2008. május 8.-án bejelentette, hogy a 2008/09-es bajnokságra már nem Frank Rijkaard, hanem Guardiola készíti fel az elsõ csapatot.
2008. június 5-én aláírta két évre szóló kontraktusát a Barcával és így hivatalosan is Õ lett a csapat történetének 50. katalán trénere.
A többit már mind ismerjük, a folytatást pedig megismerjük…
Írta: Bányász
