Henry: Az ember, õszintén. II. rész
A katalán ‘Sport’ által készített interjú második részében Thierry Henry folytatja az õszinte vallomását az életrõl alkotott képérõl, továbbra is a lehetõ legkevesebb szakmai átfedéssel. Az elsõ részt követõen most is esik szó a barátokról, a családi kapcsolatok fontosságáról, de némileg a játékos pályafutásáról is, mivel Henry érintõlegesen szólt a visszavonulásának lehetõségérõl is.
Az interjút megelõzõen Henry természetesen beszélt egyéb dolgokról is, azaz szóba kerültek olyan kérdések is, amik a késõbbi beszélgetés alatt nem. Ilyen volt a zene kérdése is, Henrynak ugyanis szokása, hogy minden utazás alkalmával zenét hallgat, s ahogy beszámolt róla, ennek igen nagy jelentõsége van, mivel igazán kikapcsolni ugyanis csak így tud. „A zenével kapcsolatban meg tudom mondani, hogy hol voltam, amikor elõször hallottam azt az adott dalt. Szeretek visszatérni olyan helyekre, ahol a gyerekkoromat éltem. Kassav’ zenéjével vissza tudok utazni fejben Martinicára és Guadalupera, és emlékezni, hogy mit csináltam otthon. A hip-hop-al ellenben visszatérek a kerületembe. A zene lehetõséget ad, hogy álmodozzak és utazzak. Leülök a kanapéra, bekapcsolom a zenét, és már ott sem vagyok fejben. Amit hallgatok: Kassav’, Nirvana -Kurt Cobain egy zseni volt-, Aerosmith, Luther Vandross, The Commodores, Al Green, Ray Charles, Public Enemy, 50 Cent, Eminem, Jay Z. Olyan együtteseket és embereket, akik valamit át akarnak adni” – árulta el kedvencei nevét Henry.
Az interjút a Passeig de Gracián – Barcelona legszebb sugárútján – található Casa Batllóban készítették Henryval, aki a Gaúdí tervezte épületrõl csak annyit mondott: „Csodálatos hely. Ezeket a formákat megrajzolni egy zseni sajátjai.”
Henry a csodaszép Casa Batllóban – videó
Az Önrõl kialakított kép mindössze két másodpercen múlik általában.
Tudom. Egy nap az Arsenalban várt rám egy apuka a kisfiával a stadion játékoskijárónál, én pedig éppen az apámmal beszéltem telefonon személyes dolgokról, de ez az ember ettõl függetlenül nem várt, hanem odajött hozzám. Elsõre mondtam neki, hogy várjon kérem, mert fontos dolgokkal kapcsolatosan telefonálok. De ismét csak hozzámért, és azt mondta, hogy telefonáljak késõbb. Elképesztõ! Ilyen dolgok igen nagy rendszerességgel történnek, de tûrni és hallgatni kell. Ha ugyanis mérges leszel, ez az ember bármit gondolhat rólad.
Miken háborodik fel leginkább?
Az igazságtalanságokon. Amikor valami nem korrekt, nagyon dühös tudok lenni. Vannak, akiknek nem tetszik, ahogy viselkedem, de ha valamivel nem vagyok elégedett, akkor mondom, hagyom, hogy mindenki konstatálja a dolgot. Nem tudok másként mûködni.
Mi aggasztja általában a világon manapság?
Nincs tisztelet. Ez pedig fel tud háborítani. Ha nem tiszteled a saját édesanyádat, akkor mindennek vége. És az új generációt nagyon rossz szemmel nézem ebbõl a szempontból. Eladják neked, hogy a pénzzel minden könnyû, és már nem is tanulnak. Viszont megint van egy réteg, akik nagyon magas képzettségûek és mégis a Carrefour-ban (egy hipermarket lánc – a szerk.) dolgoznak.
Mi az útravalója az életrõl?
Minden döntést, amit az életemben hoztam, én hoztam egyedül. Az-az ember kell legyél, aki legbelül is vagy. Manapság ez nem olyan könnyû, de meg lehet oldani.
Önre nincs igazán hatással, de hogyan értékeli a gazdasági világválságot?
Hogyhogy nincs hatással? Hatással van a családomra, azokra az emberekre, akiket ismerek, a testvéremre, aki Párizsban dolgozik a Metrónál.
Jól fest ez az új Pep féle Barca?
Nagyon jó benyomásaim vannak, látva, hogy csapatként játszunk. Látni az arcokon. Kaphatunk gólokat mi is, de együtt küzdünk mindig. Tavaly szinte minden ellenfél veszélyes volt ránk. A cél az, hogy valamit nyerjünk. És amikor befejezõdik a pályafutásom Európában, mint mondtam is már, szeretnék játszani az Egyesült Államokban. De most boldog vagyok a Barcában.
Fáradtnak érzi magát?
Nem vagyok kimerült, de… Egész pályafutásom alatt két, három alkalommal fordult elõ, hogy nem száz százalékos állapotban léptem pályára, és egyszer eljön az a pillanat, amikor már nem bírja a tested a terhelést. Az én pályám is hamarosan befejezõdik, és mivel csatár vagyok, a dolgok gyorsabban is haladnak, mint az átlag esetében. Mint már mondtam korábban is, soha nem futottam annyit korábban, mint most teszem a Barcában. Fizikailag jól vagyok, amit ez is bizonyít, de már nehezemre esik mindig hotelekben megszállni, utazni. Játszani és utazni nagyon fárasztó, és én már 15 éve csinálom ezt.
Mit mondana azoknak, akik azt mondják, hogy Önnek már vége?
Nem állnak messze a valóságtól. A pályafutásom egy napon vagy egy másikon véget fog érni. Nézze! 15 éve játszom ezt a játékot az elsõ osztályban, a világ élvonalában. Nem úgy, hogy egy évet keményen egy évet pedig lazán. Ez pedig kimerítõ.
Mit csodál egy nõben?
Azt ha elsõ pillantásra tudja, hogy én vagyok a lelki társa. Amikor még fiatal voltam, más dolgokra voltam inkább figyelmes (nevet), de most már nem.
Nehéz megtalálni?
De még mennyire, és az én esetemben még inkább.
Érzelmileg nehéz?
Nem csak érzelmileg. Amikor az igazat mondom arról, hogy mit érzek, nehéz lehet megérteni engem, mert tényleg nem vagyok egy egyszerû eset. És ráadásul nagyon sokat változtam. Régebben egy apróságért is mérges tudtam lenni, most már sokkal visszafogottabb vagyok.
Az ön világa veszélyes ilyen szempontból. Nem igazi barátok, nõk, a pénz…
Nem könnyû. A húszas éveimben rossz döntéseket hoztam, de ezek is segítenek és aztán hasznosak lesznek számodra az életben. Fiatalon tudtam, hogy nem fogom könnyen adni a barátságomat, mert a barátság különleges dolog. Jól elszórakozhatsz bárkivel és kész, de a barátság arról szól, hogy az életed minden részletét elmondhatod bátran. Hogy a másik tényleg mindent tud rólad. Vannak olyan barátaim, akikkel nem megyek el minden nap ide vagy oda, illetve nem beszélünk minden nap, de amikor van valami gond, komolyan tudunk beszélni. Ha nem vagy ott egy barátod mellett, amikor a legjobban szüksége van rá, akkor az olyan világ vége hangulat jellegû.
A szerelem szükséges dolog?
Hmmm… igen. Nagyon fontos.
És szerelmes?
Ebben a pillanatban igen.
Mit jelent önnek a kislánya, Tea?
Uhh! Amíg nem tartod a karjaidban egyszer, nem tudod. Leírhatatlan. Önnek vannak gyermekei?
Nincsenek.
Nos hát akkor nem tudja megérteni. Korábban csak a karrieremre gondoltam, minden idõmet saját magamra fordítottam, és aztán az értékrended egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik.
Hogyan viselte a válását?
Soha sem könnyû, és még inkább így van ez, ha van egy lányod is. Az elmúlt év nagyon nehéz volt. Úgy jöttem, hogy nem beszéltem a nyelvet, sérült voltam, a válás közepén jártunk. Nem volt könnyû egyáltalán.
Amikor ideigazolt, magyarázatként mondogattak olyat is, hogy megpróbált elszökni Londonból.
Amikor aláírtam, nem történt semmi. Az ilyen dolgok bosszantanak.
Mitõl fél?
A haláltól. Ez az, ami mindannyiunkkal megesik, ettõl mégis félek.
Feltehetem az utolsó kérdést?
Természetesen.
Mit jelent az a csók, amit a csuklójára ad, amikor gólt ünnepel?
Már éppen menni készültünk nem…?
