Joggal „Gio – utód”?

Támadásban nem, védekezésben talán jobb is

A francia bal bekk Lyonból érkezett 2007 nyarán, és egy remek bemutatkozó hónappal a háta mögött joggal várhatta, hogy a folytatás legalább ugyanolyan jó lesz, ha nem jobb… Ám ebbõl semmi sem jött be, Eric Abidal a kezdeti hónapok szárnyalása után egyre rosszabb formába lendült, és Josep Guardiola nyári érkezése sem hozott szemmel látható, hirtelen változást a játékában. De mára már elmondhatjuk, hogy ugyan a támadáshoz még mindig nem tud annyit hozzátenni, amennyit kellene, viszont a védekezõ játéka több, mint kiváló. Mondhatni, világklasszis. De akkor mégis miért vonják kétségbe a Barca szimpatizánsai a szerepeltetésének a jogosságát? Ezennel megpróbáljuk felvázolni Nektek a lehetséges okokat a jelenleg sérült játékos esetében…
A barcelonai pályafutása elõtt elõbb a Lille-ben, majd a Lyonban is megforduló Abidal – mint már említettem – 2007 nyarán érkezett az együtteshez, potom 15 millió euróért. A klub helyzete akkoriban nem volt túl rózsás, és habár mindenki fogadkozott, hogy a BL – gyõzelem utáni év lebõgése nem fog még egyszer megismétlõdni, megismétlõdött… Így a francia balhátvédnek esélye sem volt, hogy olyat produkáljon, amit a Barcelona szurkolók által mélyen tisztelt és szeretett Giovani van Bronckhorst csinált a katalán fõvárosban eltöltött évei alatt…
Ebben az idényben viszont már kezd visszatérni a Lyonos formájához, fõleg védekezésben. A világbajnoki második helyezett hátvéd a védekezõ feladatát eszméletlenül jól látja el az utóbbi hónapokban, ami részben köszönhetõ Guardiola érkezésének és a csapat „konszolidációjának”. Viszont azt a fajta kreatív és attraktív támadójátékot, amit még a Bajnokok Ligája elõdöntõs Lyonban csinált Maloudával a bal szélen, még sajnos máig sem tudta produkálni gránátvörös-kék színben…
Amit a legtöbbször és a legjobban a szemére vetnek Abidalnak, az a már említett támadójáték. A drukkerek nehezményezik, hogy a csapat egyoldalas, hiszen a Daniel Alves- Lionel Messi jobbszárny jóval hatékonyabb és szemre is tetszetõsebb, mint a Barca bal szárnya. Viszont ha már ebbõl a megközelítésbõl is vizsgáljuk az „esetet”, akkor mindenképp érdemes megemlíteni, hogy Alves elkalandozása miatt taktikai okokból is hátrébb kell maradnia Abidalnak, hiszen azt még egy Barcelona stílusú csapat sem engedheti meg magának, hogy 2 játékos figyeljen a védekezésre… Emellett az enyhítõ körülmény mellett viszont a kritikusoknak abban teljes mértékben igazuk van; ha viszont felmegy a francia, akkor nem tud maradandót alkotni Henryval. Mindketten lassan, átláthatóan, és általában a tanácstalanság után visszafele passzolnak. Hát igen, egy „Gio-Ronaldinho” féle balszél után elég nagy a minõségbeli differencia…
A késõ õszi hónapokig viszont még a 186 cm magas szélsõ hátvéd védekezõ játékával is komoly gondok voltak – legalábbis a Barcelona szurkolóinak a többsége szerint. A drukkerek úgy vélekedtek; habár nem látszott meg a csapat védekezésén Abidal gyengélkedése, hiszen nagyon kevés gólt kapott ez alatt az idõszak alatt a gárda, viszont a Barca 22-ese érezhetõen kitûnt a gyengébb teljesítményével az együttesbõl. Sok bizonytalanság, tanácstalanság, pontatlanság és az „egymásra várás” effektus volt fellelhetõ a teljesítményében, és ugyan az akarat mindvégig látszott rajta, ennyi korántsem volt és nem is lesz elég a nagyérdemûnek.
Szumma szummárum: Eric Abidal egy megbízható, technikailag „kellõen” képzett, fegyelmezett és a védekezõ feladatát világklasszis módon ellátó védõ. Ahogy erõsségei, úgy természetesen hiányosságai is vannak a francia válogatott labdarúgónak, mint például a kreativitás, a labdával való gyorsaság, illetve a beadásoknál van gondban, amiknek a nagyobbik fele nem jut el a címzetthez…
Viszont egyet sosem szabad elfelejtenünk: az a csapat sohasem nyer címeket, amelynek 11 világklasszis és ugyanolyan képességû játékosa van…