Pep élete – második rész
Az elsõ felvonásban ott hagytuk abba, hogy a Barcelona jelenlegi vezetõedzõje, Josep Guardiola egy rendkívül visszahúzódó, szerény, ám élénk és intelligens gyerek volt, aki ha nem aludt, szinte mindig focizott… A következõ részben további olyan véleményeket lehet olvasni Peprõl, amelyek szintén az elõzõekben elhangzottakat erõsítik meg, illetve most már nem csak az utcai fociról lesz szó, hanem a Navarclesben eltöltött, már egyesületi idõszakról is…
Guardiolát felfedezték a szakemberek, így került a jelenleg 38 éves tréner Navarclesbe, ahol az akkori társa, jelenleg a Juvenil csapatok elöljárója, Toni Sánchezzel is játszott. Sánchez egyébként elmondta, hogy eleinte mindenki kétkedve fogadta az „új” fiút, mert visszahúzódó természete miatt egyáltalán nem beszélt senkivel, de már rögtön az elsõ pályán töltött percei után megállapították, hogy „ez a gyerek tud focizni”… Majd Sánchez hamar hozzá is tette, hogy „végül is igazunk lett, mert fél év múlva már távozott is a csapattól…”
„Az elsõ meccsén a félidõben állhatott be, és a félpályánál én, és három másik társam tanácsokat adtunk neki. Így például, hogy legyen nyugodt, csak egyszerûen adja tovább a labdát… Aztán öt perc sem telt el, mindannyian csak néztünk és azt mondtuk: „Hû, ez a gyerek egyedül játszik. Másfél évvel fiatalabb volt nálunk, de azonnal meglepett minket.”
Guardiola miután távozott Navarclesbõl, Tarragonába került, ahol a helyi együttes, a Gimnastic szerzõdtette. Az ottani edzõje az a Marsol Casado lett, akit spanyolhonban legendaként tartanak számon, és Sánchez elmondása szerint Casadónak „neve volt, mert játszott a Barcelonában az 50 – es és a 60 – as években is… Érthetõ tehát, hogy Pepnek õ volt a mentora.”
Tarragonában tovább bontakozott ki a tehetsége, és ezt észrevéve a spanyol szakemberek, a nálánál 3 vagy 4 évvel idõsebbek között játszatták a törékeny alkatú katalán kisfiút. Egy korosztályos bajnoki meccsen aztán a csapata vesztésre állt a szünetben, méghozzá 2 – 0 – ra, így az edzõje becserélte Pepet. Az persze már csak „véletlen” egybeesésnek nevezhetõ, hogy a második játékrészben a Gimnastic – többek közt Guardiola vezérletével – megfordította az állást, és a 90. perc után már 5 – 2 –re vezetett. Errõl jegyezték meg az egykori játékostársai, hogy „nem a góllövéssel vezette ki a csapatát a gödörbõl, hanem a jelenlétével, mert az döntõ volt! Miután valóban kivételesen tehetséges gyerek volt, a nagyobbak között játszhatott, de már ott is meccseket eldöntõ szereplõvé vált, és a Barca ekkor elkezdte figyelni.”
Egyébként érdekességként megjegyezhetõ, hogy amikor Guardiolát 9 évesen felfedezte a Tarragona, rögtön az akadémiájába vette fel a tehetséges srácot, aki örömmel vette tudomásul, hogy a kollégium csupán 300 méterre volt a pályától… Azt hiszem, ennél nagyobb öröm nem is kell egy „labdaõrült” gyereknek, akit ráadásul éppen akkor emeltek ki, mint tehetséget a sok ezer, futballozó kölyök közül…
Guardiola pedig csak fejlõdött, fejlõdött, csupán 4 évnyi tarragonai szolgálat után pedig továbbállt, és szerzõdést kötött a Barcelonával 1984. június 28.-án! Pep természetesen el is költözött a Katalán fõvárosba, hogy késõbb majd olyan szakemberek bizalmát élvezze, mint Josep Maria Fusté vagy Antonio Olmo Quique Costas…
Itt pedig az „élet a ’La Masia’ elõtt” le is zárult. Hogy mi volt utána? Az már egy következõ írás témája lesz…
Folytatjuk!
