…avagy élet már a ‘Masiában’
Ott hagytuk abba legutóbb a Guardiola sportéletét felderítõ sorozatunkat, hogy Pep álma 1984 nyarán megvalósult, azaz az FC Barcelona leszerzõdtette õt – igaz, még csak a korosztályos csapatba. Ám már az érkezése után is feltûnt a Blaugrana szakembereinek, hogy milyen kivételes tehetségre találtak, és a következõkben az is ki fog derülni, milyennek látta az elsõ edzõje a santpedori „kisfiút”… Az élet a ’Masiában’ címû rész elsõ „fejezetét” kínáljuk az alábbiakban…
1984. június. 28. Minden bizonnyal ez a dátum pirossal van áthúzva Josep Guardiola naptárában… Ugyanis ezen a napon kötötte meg az elsõ szerzõdését a Barcelonával a santpedori születésû katalán középpályás. Az érkezése után rögtön kiderült; gyémántot talált a Katalán Óriás, de ahogy majd az elsõ edzõjének a visszaemlékezéseibõl kiderül, nem ment teljesen zökkenõmentesen az akkor még mindig csak 13 éves Pep beilleszkedése…
A Barca korosztályos csapatainál az elsõ trénere Antonio Olmo volt, aki nagyon pozitívan emlékezett Guardiolára, illetve elmesélt egy – két olyan dolgot, ami eleddig korántsem került felszínre: „1984 – et írtunk, amikor Guardiola, egy nagyon vékony, apró, de annál nagyobb tehetséggel megáldott és bátor gyerek Barcelonába jött! Az elsõ idõszakát csak úgy tudnám jellemezni, hogy annyira komolyan vette a futballt, hogy a találkozók elõtt mindig aggodalmaskodott, sõt, jó néhány alkalommal hányt is az izgalomtól…”
Olmo elmagyarázta, hogy korántsem voltak meglepõek a mérkõzések elõtti hányásai Guardiolának, mivel „Pep nagyon felelõsségteljes volt már ekkor is…”, illetve volt „olyan bátor volt, hogy 18 évesen már megmondta Koemannak, hogy mit kellene csinálnia a pályán.” Olmo folytatta Guardiola dicséretét, és elmondta, hogy „ én akkoriban csak kis tudósnak hívtam! Hihetetlen módon olvasta a játékot, és élte át azt… Fantasztikus vezetõi képességekkel volt megáldva, és nagyon barátságos volt, ráadásul nem volt rest meghallgatni másnak a véleményét, így könnyen szót értett a csapattársaival! A legjobb pedig az volt, hogy nem kellett szinte semmit sem újra elmagyarázni neki, mert rögtön megértette, mi a dolga…”
Fõhõsünk elsõ edzõje a mondandója végén még elárulta Pepnek azon tulajdonságait, amely miatt napról napra jobb lehetett: „Védekezõ középpályáshoz mérten, remekül tudott szerelni, és a megszerzett labdákat elosztani! Ez egy óriási elõny volt számára, ráadásul tisztán látszott, hogy azok a stílusjegyek jellemzik, amik a Barcelona elsõ csapatához szükségesek… A klub iránti szeretete pedig akkor tûnt ki igazán, amikor labdaszedõ srácként ünnepelte a csapat Göteborg elleni gólját. ”
Végül ugyan ugrunk egy kicsit az idõben, de Guardiola egyre jobban kifejlõdõ és megmutatkozó jellemét a legjobban a következõ anekdotával lehet leírni, amikor is már 19 éves középpályást visszarendelték az U – 19 – be, ám a csapat vereséget szenvedett – vele is: „A 19 éven aluli bajnokság albacetei döntõje elõtt kértem, hogy jöjjenek vissza erre a meccsre a felnõtt csapatból Albert Tomással. Õ nagyon szívesen jött is, de a Betis végül legyõzött minket. A meccs után odajött hozzám nagyon letörten, és azt mondta: ” Nagyon sajnálom Mester, nem tudtam segíteni.”
Folytatjuk…
