… egészen a csúcsig!
Túl minden buktatón, túl minden kritikán, Guardiola egyszer csak becsöppent az elsõ csapat öltözõjébe, ahol nem kisebb név várta, mint például Guillermo Amor, a Johan Cruyff féle Dream Team egyik alapembere! Habár már 1990 elsõ felében is felhívta Cruyff az elsõ keretbe, a debütálásra még várnia kellett szûk egy évet az ekkor már fizikálisan is megerõsödött katalán középpályásnak. A következõ sorok Guardiola világklasszissá válásának elsõ felérõl fognak szólni…
1990. december 16 – án a La Liga 15. fordulóját rendezték, ahol a Barcelona a Cádizt fogadta a Camp Nouban! A katalánok 5 egységgel vezették a bajnokságot a második Real Madriddal szemben, ám Johan Cruyff, a Blaugrana akkori edzõje mégsem lehetett felhõtlenül boldog, ugyanis eltiltás miatt nem számíthatott egyik alapemberére, Guillermo Amorra. Akkortájt viszont már jó ideje bontogatta a szárnyait egy nagyon tehetséges középpályás a tartalékcsapat színeiben, akit úgy hívtak, hogy Josep Guardiola. Az elsõ csapattal amúgy ekkor már jó ideje tréningezõ Guardiola tehát bevetésre készen állt, és Cruyff – bizonyítván, hogy elõszeretettel nyúl a fiatalokhoz, ha a sors úgy hozza – betette a kezdõbe az akkor még mindig csak 19 éves fiút…
Ezzel pedig egy óriási karriert indított el a legendás edzõ! A roppant sikeres „Álomcsapat”, azaz „Dream Team” mestere, Johan Cruyff elmondta azzal az idõszakkal kapcsolatosan, hogy nagy örömmel adott neki lehetõséget az ekkor már egyértelmûen látszódó tehetsége miatt: „Játékosként teljesen rám emlékeztetett, mivel õ is különleges, illetve gyengébb fizikai mutatókkal rendelkezett az átlagnál, viszont ezáltal olyan ügyesen aknázta ki az elõtte adódó lehetõségeket, hogy ebbõl semmilyen hátránya sem származott… Nem lehetett semmivel sem zavarba hozni, illetve másféle motivációs eszközöket kellett alkalmaznunk nála, ha meg akartuk lepni! Eszméletlenül intelligens volt, mint játékos, és most is hihetetlenül értelmes, mint edzõ!”
Érdekességként amúgy megjegyezhetõ, hogy a katalán sportnapilap, a ’SPORT’ Pep elsõ találkozójának másnapján a következõ szalagcímmel jelentette meg az újságjait: „Debütálás kipipálva, ott játszott, ahol szeret, és megmutatta, hogy hihetetlen technikája felett már csak a még ígéretesebb jövõ áll elõtte… Egy ilyen 90 perces teljesítmény után evidens, hogy óriási karriert fog befutni!” Hát, lehetséges, hogy jómagam éltem még keveset, de ilyen pozitív jelzõkkel nem minden tehetséges ifjonc debütálást szokták jellemezni…
„Eleinte – mint minden, a tartalékból felhozott játékossal – csak csereként, vagy még úgy sem számoltam vele… Viszont a fejlõdése hihetetlenül ésszerûen és logikusan zajlott, tökéletesen illeszkedett be az együttesbe már tartalékként is, és úgy gondolom; edzõként is minden döntése megalapozott, és racionális!” – dicsérte korábbi játékosát Cruyff, majd folytatta Guardiola további magasztalását: „Azonban Pep legnagyobb erénye és egyben elõnye mindig is az volt, hogy olvasta a játékot, tudta, hogyan kell edzeni ahhoz, hogy kezdõ legyél! Ráadásul remek emberismerõ volt, és pontosan tudta, hogyan gondolkodnak a játékostársai a különbözõ dolgokról…”
A „hollandus” továbbá összefüggésbe állította Pep akkori fejlõdését, és a mostani edzõi ténykedését, amelynek folyamata és állomásai szerinte logikusan következnek egymásból: „Guardiola egy okos gyerek volt, és ez most – edzõként – is tökéletesen meglátszik rajta, ugyanis nagyon jól fel tudja mérni az elõtte álló helyzetet! Az eddigi ténykedése alapján elmondhatom; már most képes olyan nagy teher alatt dolgozni, mint amilyen nyomás a Barcelonát körülveszi…” – mondta, végül egy kicsit magát is megdicsérte: „Amit játékosként a kezeim alatt tapasztalt, és átélt, az most tökéletesen tükrözõdik a felfogásán! Mégpedig azon, hogyan kell bánni a játékosaival, hogyan kell kezelni a sajtót, és nem utolsó sorban, hogyan kell a fontos döntéseket meghozni… Pep teljesen ismeri ezeket a dolgokat, ezáltal pedig nem is lehetne jobb edzõ kezében a jelenlegi Barca…”
Végül a mostani irományomat azzal fejezném be, hogy a dicsérõ szavak ellenére, Cruyff sohasem kivételezett Guardiolával, amit tökéletesen bizonyít az elsõ kontraktusának a meghosszabbítása körüli hercehurcája: „Johan elõszõr hallani sem akart Pep fizetésének a megemelésérõl, és kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem folyósíthat a Barca neki annyit, mint a csapat akkori kezdõembereinek! Ám miután Guardiola hosszabb távon is bionyított; a ’Mester’ rábólintott a fizetésemelésre, és ezzel a megállapodással az úgynevezett második „kategóriába” lépett a csapaton belül…”
Folytatjuk!
