Helyzetelemzés a rivális szemszögébõl
„Egyszer lent , egyszer fent”, röviden így jellemezhetnénk a Bayern idei szezonját. A Jürgen Klinsmann vezette német sztárcsapat teljesítménye már régóta nem volt ilyen hullámzó mint az elmúlt majd egy évben; elõször minden idõk egyik leggyengébb szezonkezdete, majd felzárkózás egy elképesztõ gyõzelmi sorozattal, 2009 elején pedig újabb nyeretlenségi széria, melyet a kupafiaskó (Leverkusen-Bayern 4:2) tesz teljessé. Mindeközben a bajor klub a legjobb mutatókkal zárja a BL-csoportkört ( Lyon, Fiorentina, Bukarest), a Sportingot pedig rekordot jelentõ, 12:1-es gólkülönbséggel lépi át a nyolcaddöntõben.
Jelenleg kb. a harmadik szezonon belüli „válságidõszakát” éli a klub. A hétvégi Wolfsburg ellen összeszedett 1:5-ös fiaskó után Klinsmann – most elõször – erélyesebbre vette a figurát, s a játékosok hozzáállását jelölte meg a gond forrásaként. Vagyis a csapat háza táján úgymond elég feszült a hangulat, ami a Bayern estében közel sem jelenti a világvégét. A „csakazértis” mentalitás közismerten erõssége a bajor klubnak. Szóval adódik a kérdés: Akkor mégis mit várhatunk tõlük a Bajnokok Ligája negyeddöntõjében? Lothar Matthäus szavaival élve: „A párharc esélyese természertesen a Barcelona. De ez a Bayern veszélyes! Az esélytelen szerepe mindig is jól feküdt nekik”. Ráadásul az elmúlt évek BL-ben szereplõ Bayernjéhez képest ez a csapat jóval veszélyesebb. S ez alapvetõen két névben nyilvánul meg: Luca Toni és Franck Ribéry.
Az olasz csatár, akitõl legtöbbször még az igen agilis, a keménységet sem mellõzõ Bundesliga-védõk sem képesek elvenni a labdát, állandó gólveszélyt jelent, és még a legrosszabb formájában is bármikor képes a kapuba találni.
Ribéryt természetesen senkinek sem kell külön bemutatni. A francia zseni a Bundesligában eltöltött közel két év alatt lett igazi világklasszis, s a Bayern offenzív szekciójának motorja. Pártalan sebessége, technikai tudás és játékintelligenciája mellett elsõsorban az erõszakossága és állóképessége teszi õt egyedülálló támadóvá. Ha arról van szó, akár két ember közé is beviszi a labdát, még akkor is, ha közben a sarkát rugdossák…
A legnagyobb sztárok mellett azonban további két játékost is érdemes kiemelni ebbõl a csapatból. Az egyik Philipp Lahm, aki bár – mint szélsõ hátvéd – általában a támadásépítésben nyújt kiemelkedõt, e párharc során elsõsorban a védekezésben tölthet be majd fontos szerepet. A kontinenstornák Allstar csapatába rendszeresen bekerülõ szélsõ bekk alacsonyan elhelyezkedõ súlypontja, fürgesége és kiváló ütemérzéke különösen nagy szolgálatot tehet egy Messi kaliberû támadó õrzésében – már amennyiben ez lehetséges. A másik kiemelendõ játékos, a középpálya közepén játszó brazil Zé Roberto. A bajorokhoz 2007-ben újra visszatérõ 35 éves középpályás – túlzás nélkül állítható – élete legjobb szezonját futja. A támadásban és védekezésben egyaránt kimagasló és érett játékot bemutató brazil, aki a csapat egyik alappillére, a Bayern szurkolók jó részének szemében legalább olyan hasznos és nélkülözhetetlen mint Franck Ribéry.
Persze a potenciális „nyerõ emberek” mit sem érnek, ha közben gól(oka)t kap a csapat, ami a hétvégi 1:5-ös betli tekintetében több mint valószínû. A 2007/08-as szezonban még rekordot felállító védelem (mindössze 21 kapott góllal a bajnokságban) korábbi, remek összhangja lényegében eltûnt. Bár momentán nem ez jelenti a legnagyobb gondot, ugyanis a brazil hátvéd, Lucio a hétvégi meccsen megsérült, így nem léphet pályára Barcelonában. Van Buyten pedig családi okok miatt kényszerül távolmaradásra. Vagyis az egyetlen stabil hátvéd, Demichelis mellett a fiatal és igen tapasztalatlan mindösszesen 19 éves Breno léphet majd pályára. S akkor még nem szóltunk, a jobb oldalon tátongó – Willy Sagnol kényszerû visszavonulása miatt keletkezõ –„résrõl”, melyet ezidáig sem a sajátnevelésû Christain Lell, sem a Milan-tól kölcsönbe kapott Massimo Oddo nem tudott megfelelõen betölteni. Persze Barcelonában várhatóan egy teljesen más csapatvédekezéssel fog elõrukkolni a Bayern, mint Wolfsburgban.
Jürgen Klinsmann szerint a Barca elleni egyetlen fegyver, ha „nem hagyják õket játszani”. Ennek megfelelõen a német tréner elõreláthatólag egy területszûkítéssel kombinált agresszív, gyors letámadásra épülõ taktikával készül a katalánok ellen, melyben bizonyára fontos szerep jut majd van Bommel-re, a nem éppen a gyengédségérõl híres ex-barcás müncheni csapatkapitányra. Vagyis szerdán a Lisszabonban már prezentált felállását várható: Az egy szem elõretolt csatár (Luca Toni) mögött játszó két, gyors támadó szellemû játékost, Ribéryt és Podolskit, Klinsmann visszavonja a középpálya megerõsítésére, és gyors ellentámadásokra épít majd – valószínûleg. Fontos szerep juthat még a Bayern hagyományos offenzív fegyverének, a beíveléseket és pontrúgásokat követõ fejesgóloknak. A Ribéry – Schweinsteiger szabadrúgáslövõ páros bármikor képes arra, hogy az általában rendszeresen remek ütemben érkezõ Toni vagy Demichelis fejére ívelje a labdát.Ebbõl a szempontból azonban nagy elõny lehet a Barcelona számára, hogy Miroslav Klose hetekkel ezelõtt súlyos sérülést szedett össze, így a kiválóan fejelõ német válogatott sem az odavágón sem a visszavágón nem léphet majd pályára.
Semmi kétség, ez a Bayern jelenleg ezer sebbõl vérzik. De talán éppen ez jelentheti az igazi veszélyforrást, meg amúgy is, egy német csapatot, ahol egy Franck Ribéry vagy egy Luca Toni játszik egy csapatanak sem érdemes lebecsülni. Sõt…
Írta: Szabó Sándor www.borgatya.hu
