Real Madrid vs. FC Barcelona

Mint azt már olvasóink megszokhatták, a nagyobb jelentõségû találkozók elõtt megkeressük a nagyobb magyarországi szurkolótáborral rendelkezõ csapatok szurkolóinak egyik képviselõjét, illetve a Madridista.hu felhasználói közül valakit, hogy egy interjú keretein belül mondják el gondolataikat, érzéseiket a közelgõ összecsapással, saját csapatukkal, vagy épp az ellenfél játékosaival kapcsolatban. A soron következõ El Clásico elõtt a szerkesztõség választása a madridi részrõl Phelanra esett, míg az Eurobarca.hu részérõl Varga Tamás nevû kedves felhasználót kértük fel, hogy fejtse ki véleményét néhány kérdésben. A felkérésnek mindketten örömmel tettek eleget, így jöhetett létre az alább olvasható interjú, amelynek különlegessége, hogy a két interjúalany 12 éve ismeri egymást, és barátként tekintenek a másikra, habár kedvenc csapataik „õsi riválisok”.

Elõször is, üdvözöllek benneteket. Kezdjük a történet elején, egy megszokott kérdéssel: Mióta szurkoltok kedvenc csapatotoknak? Miért pont ezt az együttest választottátok?
Phelan: A 90-es évek eleje óta. Akkor még persze nem láttam a csapatot játszani, viszont gimnáziumba menet mindig az akkor még Népsportot olvastam, és onnan tájékozódtam. Igazán szurkolója a csapatnak a második, utolsó fordulóban elbukott bajnokságot követõen lettem (1992-93), fõleg mert utána végre játszani is láttam õket, TVE jóvoltából, ami akkor a tvcsomag része volt.
És hogy miért a Real? Tetszett a mezük… 🙂

Varga Tamás: Elõször is, szeretném megköszönni a lehetõséget, hogy az Eurobarca.hu népes és elhivatott táborából engem kértetek fel erre az interjúra. Ez boldogsággal és õszinte megelégedettséggel tölt el. Remélem, válaszaimmal képviselni tudom a magyarországi Barca-drukkerek népes táborát.
Hogy a konkrét kérdésre válaszoljak. Egész pontosan meghatározható ennek a szerelemnek a kezdete. 1986. Május 7-e, amikor a sevillai estében a Steaua büntetõkkel legyõzte az FC Barcelona csapatát a BEL-döntõben. Azon az estén vált szimpatikussá a Katalán Óriás. Legfõképpen a kapus Urruti, a csatárduó két tagja, Steve Archibald és Bernd Schuster játéka nyûgözött le. De ámulattal néztem a rendíthetetlen védõpáros, Migueli és Victor Munoz játékát is. Azon az estén nagyon szomorú voltam. Az azt követõ 5-10 évben aztán igyekeztem minél többet megtudni a nagyobbik barcelonai csapatról – az akkori lehetõségek közepette. Mára – minden szerénytelenség nélkül mondhatom – nagyon sok információval a tarsolyomban nézem az FCB játékát. És mérhetetlenül boldoggá tesz a Csapat.
9 évesen az ember csupán benyomások alapján tudja magát valami mellett elkötelezni. Épp ezért pontos indokot nem is tudnék arra a kérdésre mondani, hogy miért? Aztán ahogy növekedtem, és ismertem meg a Csapat múltját, jelenét, úgy erõsödött bennem az érzés: a világ egyik legnagyobb, és – számomra – legjobb Csapatának lettem a szurkolója. Szellemisége, jótékonysági programjai példamutatóak minden Klub számára.

Mennyire tartjátok magatokat fanatikus szurkolóknak?
Phelan: Erre a kérdésre a nejem szokta megadni a választ, ha meglátja, hogy készülõdök a netes meccsnézéshez. Zoli te hülye vagy… 🙂

Varga Tamás: Egészségesen fanatikus szurkolónak tartom magam. A Csapat mellett jóban-rosszban kitartok. Akkoris, ha BL-t vagy La Ligát nyernek, és akkoris, amikor a 15. Helyen tanyáztunk 2003 telén. Számomra a Barca “több, mint egy Klub”, egy életérzés, egy életstílus. Az egykori elnök, Narcís de Carreras szavai napról-napra megelevenednek, és örökké élnek a számomra. Teljes mértékben azonosulni kívánok a Csapat szellemiségével, és azzal a ténnyel, hogy egy népet képviselnek.
És igen, fanatizmusom jó párszor érzelmi túltengésben is megnyilvánult már az évek folyamán. A meccsek elõtt 1-2 órával már kellõ izgalmi állapotba kerülök, és a meccset sokszor teljes extázisban nézem. Elõfordul, hogy ordibálok, hogy hangosan szurkolok a szobámban a tévé elõtt ülve Puyoléknak. Hiszem, hogy érzik az effajta szurkolást is. Hisz tudják: szerte a világban szurkolók milliói ülnek le Barça – meccset nézni.

Sikerült már élõben látnotok a kedvenceiteket?
Phelan: A Puskásban láttam õket, Tamással együtt néztük meg a meccset. A jó focit szereti õ is, és akkor még jó focit játszottunk. Mostanában nem. Mindenképpen szeretnék megnézni majd az  Avenida de Concha Espina 1, E28036 cím alatti épületben egy Real meccset. Remélem, nem kell rá annyit várnom, mint Raul visszavonulására.

Varga Tamás: Sajnos, ehhez még nem volt szerencsém, de annyit tudok: e tudat, ezen élmény nélkül nem kívánom itthagyni egykor majd a földi világot. Rálépni a Nou Camp “szent gyepére”, ahol az általam szeretett és tisztelt játékosok fociznak. Végigsétálni a Stadionban, a Barça Múzeumban, megcsodálni Kubala hatalmas portréját. Remélem, sikerülni fog a tervem.

Ez egy rendhagyó interjú, hiszen személyesen is ismeritek egymást, barátok vagytok. Hogy kezelitek a másik „fanatizmusát”? Próbáltátok már egymást „megtéríteni”?

Phelan: „Barca szurkolónak lenni a legjobb dolog a világon. Isten kegyelme ez! Olyan ajándék, amelyért nem lehetünk elég hálásak.” ( Bocs Tamás).
A térítés sansztalan, oda-vissza. Én utálom a Barcelonát (most mit csináljak, ez van, én ilyen vagyok), de elismerem az eredményeit és a nagyságát. Tamás csak szimplán respektálja a Madridot, a múltunkat, az eredményeinket. Úgyhogy ha szóba kerül, jól el tudunk beszélgetni anélkül, hogy elküldenénk a másikat Kenyába. Bár azért valaki tényleg elküldhetne, all inkluziv… 🙂

Varga Tamás: Így igaz. Zoli, azaz Phelan immár 12 éve ismerõsöm, és nagyon jó Barátom. Legalább annyi ideje szurkol a “Blancók”-nak, mint én a Blaugraná-nak, így bizton tudom: érzései Raulékhoz legalább olyan mélyek, és tárgyilagosak, mint az enyémek Puyolékhoz.
Ugyanakkor az elmúlt 12 évben ebbõl soha nem volt semmilyen probléma, vagy vita, vagy hasonló. Persze, a személyes ’zrikák’, ugratások megvannak, de csak a jó ízlés és a barátság keretein belül. Ennyi pedig kell is, hisz nem ellenségek, hanem Ellenfelek vagyunk – a Barça – Real összefüggésben. Ez így van rendjén.
Mivel Zoli is hasonló mód realista, mint én, és a dolgokat meglehetõsen a helyén kezeli, így egymás fanatizmusán nincs mit “kezelni”. Õ elmondja a véleményét, akár a Realról, akár a Barçáról, és én is így teszek. Azt gondolom, mindig sikerült megõrizni higgadtságunkat, és a földön maradni.
Emlékszem, még a Rivaldo-féle Barça játszott a Reallal, 1-1 lett az eredmény. Az egyenlítõ gólunkat a brazil Aranylabdás szerezte. A meccset Zolinál néztük, és az egyenlítéskor én felugrottam, és egyet ’kurjantottam’, de azonnal visszafogtam magam: hisz ami nekem földöntúli öröm volt, az Neki enyhe rossz érzés, csalódottság.
Egymás ’megtérítésével’ sosem próbálkoztunk, hisz tudtuk: az egy lehetetlen vállalkozás lett volna.

Mit gondoltok az Eurobarca.hu és a Madridista.hu fórumán is tapasztalható szurkolói ellentétekrõl? Átjártok a nagy rivális szurkolói oldalára informálódni, fórumozni?

Phelan: Regisztrálva vagyok az eurobarca.hu-ra, pár hónapig még olvasgattam is, aztán egész egyszerûen leszoktam róla. Nincs értelme. Felesleges. Informálódni a Barcelonáról nem szoktam, arra meg nem érzek ingerületet, hogy a Barca-szurkerek orra alá dörgöljek valamit, és ez visszafele is igaz. Ahogy az elõbb említettem, én a Barcelonát, a klubbot, utálom. A magyar szurkolóit nem. Miért tenném? Attól még hogy valaki a gránátvörös-kékeknek szurkol, attól még nem muszáj utálnom az illetõt. Vagy igen?
Szóval, ami a szurkolói ellentéteket illeti… Mondd, hogy nincs több Zetés, mondd, hogy nincs több…:) Másról nem tudok. [Hajrá ZTE! 🙂 a szerk.]

Varga Tamás: A szurkolói ellentétek megvannak, és egyértelmûen tapasztalhatók. Fõleg az “El Clásicó’-k elõtti napokban erõsödik fel ezen jelenség. Ameddig az egészséges rivalizálás keretein belül folyik a disputa, nincs vele probléma. Kell is, szükség is van rá. A honlapok fórumai arra valók, hogy ott nézeteket, gondolatokat, véleményeket ütköztessünk, érvek-ellenérvek mentén.
Amikor viszont ez személyeskedésbe megy át, az nem annyira szerencsés, és nem is ildomos. Elismerem, nálam is elõfordult ilyen egyszer-kétszer – nem vagyok rá büszke, de nem tagadom. Sokszor a fórumozásban, és a szurkolásban kevésbé tapasztalt fórumerek részérõl figyelhetõ meg az ilyetén vélemény-nyilvánítás. Ezért is fontos, hogy a moderátorok, és a régebbi “motorosok” megõrizzék higgadtságukat, és viszonylagos objektivitásukat. Azért mondom, hogy viszonylagos, mert különbözõ szempontból látjuk a dolgokat. Én ’Barça – szemüvegen’ keresztül figyelem a két Klub körüli eseményeket, Phelan pedig ’Real – szemüvegen’ át teszi mindezt.
Én elég ritkán teszem tiszteletemet a Madridista.hu szurkolói oldalon. Viszont, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy õszintén gratuláljak az oldal új képéhez, felépítéséhez, külsõ megjelenéséhez. Nagyon magas szintû a Galéria része az oldalnak, amit én az Eurobarc.hu-n is szívesen látnék. Nagyon jó ötletnek tartom, mert így a Kedvenceinket a magánéletben is láthatjuk, figyelemmel követhetjük. Maximális respekt az új formáért!

Térjünk át a csapatokra. Milyennek értékelitek kedvenceitek idei szezonját?
Phelan: Sok pontot szereztünk… Amit már tudok értékelni az a BL, és a Copa Del Rey. Nos, ez a kettõ értékelhetetlen. A Liga-ról majd 5 forduló múlva kérdezzetek meg újra.

Varga Tamás: Az idei szezon történései messze felülmúlják az általam múlt nyáron remélteket. Josep Guardiola i Sala kinevezésével kapcsolatban eleinte szkeptikus voltam, ezt a fórum hasábjain több alkalommal is kifejtettem. Viszont a megelõlegezett türelmet megszolgálta, így maximálisan elégedett vagyok eddigi tevékenységével. Látszik, hogy a Csapatot mentálisan új pályára helyezte, nagy hangsúlyt fektetve a lelki-emberi tényezõkre.
Ehhez maximálisan partnerek voltak a játékosok, akik az idén sokszor kápráztattak el minket Barça – drukkereket gálaelõadással. 4-5-6 gólos meccseket játszva nyerték meccseiket, amikért nem lehetünk elég hálásak.
Én mindig azt tartottam, hogy az eredmények a fontosak, de nem mellékes, hogy azt milyen ’körítésben’ érik el a fiúk. Márpedig az eddigi teljesítménnyel és eredménnyel maximálisan elégedettek lehetünk. Rendszeresen attraktív, szemet gyönyörködtetõ futballnak örülhetünk, de a hullámvölgy sem került el minket. Ennek köszönhetõ – többek között -, hogy “csak” 4 ponttal vezetjük a bajnokságot, és ez a “klasszikus” döntõ fontosságú lesz. Szombat estén sok mindenre választ kapunk, és a kérdõjel egyenesedhet valamelyest.
Úgy érzem, a Barça – szurkolók többsége nem, vagy csak nagyon nehezen tudná elviselni az újabb eredménytelen szezont – fõleg ilyen játék láttán. Ezért is bízunk, hiszünk kedvenceink végsõ sikereiben.

Mit gondoltok az idei bajnokságról? Melyik csapatnak van nagyobb esélye a gyõzelemre? 

Phelan: A Barcelonának.

Varga Tamás: A La Liga idei küzdelmei némi csalódottságot ébresztenek bennem. Van a két nagy, és ennyi. A Valencia, a Sevilla, a Villarreal hektikus idényt fut, míg az Atlético Madrid újra hozza a formáját: kiváló játékosok, de eredményt nem tudnak felmutatni. Hiányoznak az erõs középcsapatok, amelyek komolyabb erõkifejtésre késztetnék a “nagyokat”. Régebben egy Betis, egy Bilbao, egy Racing ellen nem mehetett biztosra senki sem.  Ma ez nem így van. Az is eléggé érdekes, hogy egy Espanyol a kiesés elkerüléséért vívja ádáz harcát. Én úgy látom tehát, hogy a PD küzdelmeiben jól látható “minõségromlás” következett be.
Barça – szurkolóként pedig mi mást mondhatnék, hogy a Katalán Óriás nyeri a Liga idei kiírását. Ebben bíznak a szurkolók Katalóniában, szerte a világon, és természetesen itt, Magyarországon is!

Hogy értékelitek az ellenfél idei szezonját?
Phelan: Még sehogy. Ahhoz hogy értékelhetõ legyen a szezonod, trófeát kell nyerned. Ekkora kluboknál nem számít a 2. hely… Ha év végére elbuksz mindent, akkor hiába játszottad a legszebb, legattraktívabb támadófocit a világon. Mert az utólag senkit nem fog érdekelni. Csak a trófeák…A Barcelona, amikor ezeket a sorokat írom, még nem nyert semmit. Ha nyernek, itt a madridista.hu fórumán fogok gratulálni a többi blanco szurkerrel együtt. Ha nem… nos, akkor nagyon széles lesz a vigyor az arcomon.

Varga Tamás: A Real Madrid szezonja két jól elkülöníthetõ fejezetre bontható. Ennek lényegét, azt hiszem, nem kell ecsetelnem. Juande Ramos kinevezését én már decemberben is jelentõs fegyverténynek gondoltam, és kiváló húzásnak. Senor Ramos már bizonyított Spanyolországban. Kiváló edzõ, nagy taktikus, és mentálisan erõs. A kinevezését követõ eredménysor tiszteletet parancsoló. Miguel Munoz rekordját megközelíteni, felülmúlni szép dolog, és elismerést érdemlõ.
A Real igazi “sztárok” híján masszív iparos csapat, akik több esetben is szoros szövetségben álltak Fortuna istenasszonyával. Természetesen, nem azt mondom, hogy a sikerek, a gyõzelemsorozat ennek köszönhetõ, de komoly része van ennek a tényezõnek is. Gondoljunk csak a Getafe elleni meccsre, vagy a számtalan kikínlódott egy gólos gyõzelmekre. Persze, a Real részérõl is láthattunk gálát, pl. a Betis ellen hazai pályán elért 6-1, vagy Higuaín mesternégyesére gondolva.
Teljesen megérdemelten tanyáznak a 2. Helyen, és minden esélyük megvan a címvédésre – remélem, az esély csak esély is marad…

És most az El Clásico. Milyen jelentõsége van számotokra a szombat esti találkozónak?

Phelan: A Clásico mindig különleges. Vannak nagy derbik Európában, vagy épp Dél-Amerikában, de a Real-Barca-hoz egyik sem mérhetõ. Mindig különleges párharc, formától és helyezéstõl függetlenül. Viszont a gyõzelemért itt is csak 3 pontot adnak…

Varga Tamás: A klasszikus, az klasszikus. Ezzel azt gondolom, minden el van mondva. Egy ’El Clásíco’ mindig rangadó, mindig kiemelt eseménye az idénynek. Függetlenül a két csapat helyezésétõl, eredményétõl, játékától.

Juande Ramos vs. Pep Guardiola. Taktikai szempontból mi lehet a gyõzelem kulcsa?
Phelan: Amennyire lehet, fel kell tolni a védekezést, és a Barcelona védelmére akkora nyomást kell helyezni, amekkorára képesek vagyunk. Le kell szûkíteni a területet, hogy ne legyen annyi helyük játszani. Menni kell elõre, és gólzáporos meccsen egy góllal többet szerezni, mint õk. Mondjuk, én nem vagyok Zombori vagy Várhidi nagyságú szakértõ, szóval lehet, hogy hülyeség az egész, amit írtam…

Varga Tamás: A Real Madrid egyben van, eredményes, óriási küzdõszellemrõl tesznek hétrõl-hétre tanúbizonyságot, s most, a Bernabéu-beli klasszikus elõtt csupán négy egységgel vannak lemaradva. Így nincs más választása, most jött el az idõ, bizonyítani kell. Ezt pedig csak, és kizárólag támadófutballal, lõtt gólokkal tehetik. Ezért én azt várom, hogy Ramos az agresszív letámadásra épít, s két csatárral, villámgyors szélekrõl induló támadásokkal veszélyeztet majd. A gyõzelem kulcsa összetett, ehhez végig jól kell presszionálniuk, gyorsan kell felérniük az ellenfél kapujához, s hibára kell késztetniük az ellenfelet. Azonban ehhez úgy érzem nincs meg a tökéletes keretük, vannak hiányzók, s a védelem könnyen megzavarható. Guardiola, azt hiszem, bizonyított az idény során. Egyszerûen nem lehet összehasonlítani a két mestert. Juande már bizonyított, címeket nyert, tapasztaltabb. A katalán pedig jött, látott és gyõzött. Elnyerte a szurkolók bizalmát, s olyan futballal ajándékozta meg a világot, amire szerintem óriási igény volt. Erõnlétileg sokat fejlõdött az irányítása alatt a Barcelona, tökéletesítette a játékrendszert, s mentálisan egész egyszerûen zseniálisan tartja kordában a játékosokat. Azonban még mindig van miben javulni mind a csapatnak, mind saját magának. A mérkõzés közben nehezen tud váltani, változtatni, s talán túlságosan sablonos az általa alkalmazott játék. Mármint ilyen kreatív játékosok mindig képesek szenzációs dolgokat mutatni, amire lehetetlen felkészülni, azonban van ennek a játékrendszernek is néhány alappillére, melyekre gondosan odafigyelve meg lehet gátolni a Blaugrana-t abban, hogy könnyedén két vállra fektessék az ellenfelüket.

Kik azok a játékosok az ellenfél csapatából, akik szerintetek a legnagyobb veszélyt jelenthetik arra, hogy gyõzelmi mámorban hajthassátok álomra a fejeteket szombat éjszaka?
Phelan: Mámor az lesz… 🙂 Iniesta, és Messi.

Varga Tamás: Raúl González, aki újból csillog-villog. Emellett nagyon oda kell figyelnünk Higuaín teljesítményére is. Õk ketten lesznek, szerintem a Real kulcsemberei.

Saját csapatotokból ki lehet a kulcsember ezen az estén?
Phelan: Fogalmam sincs. Illetve inkább azt mondanám, hogy kulcskérdés lesz a védekezés, és az abból való támadásindítás gyorsasága. Emiatt, kulcsember lehet Lass illetve, Higuain.

Varga Tamás: A CSAPAT.

Melyik volt számotokra a legemlékezetesebb El Clásico?
Phelan: 1995. 01.07 Real Madrid – Barcelona 5:0
Zamorano mesterhármasával és egy (akkor még) csodálatos közönséggel. Pár hónappal korábban fordított felállásban történt ugyanez, úgyhogy sikerült a tökéletes visszavágás. A meccset élõben láttam a TVE-n. Örök emlék. És a kedvenc videóm: http://www.youtube.com/watch?v=3KZ862DhddY
Varga Tamás: A 2005. novemberi Bernabéu-beli 0-3, amikor a madridi közönség, nagyon sportszerûen, megtapsolta Ronaldinhóékat. De a Barca TV adásában volt szerencsém látni az 1974-es Real-Barça 0-5-ös mérkõzést is – na, az volt szerintem az egyik legnagyobb klasszikus. Juan Carlos Pérez rövid felsõbe lõtt gólját már számtalanszor megnéztem, de nem tudok betelni vele!

A legutóbbi Real Madrid – Barcelona összecsapás 4-1-re végzõdött a Santiago Bernabéuban. Egy ilyen eredmény késõbb egy esetleges pontegyenlõség esetén Real Madrid bajnoki címet jelentene. Szerintetek reális lehet a blancók 3 gólos fölénye a hármas sípszó elhangzása után a csapatok jelenlegi formáját, a hiányzókat figyelembe véve?
Phelan: Nem. De nem is kell 3 góllal nyerni. Elég 1-el. És ha ez sikerül, akkor van sanszunk az utolsó 4 fordulóban megszerezni a bajnoki címet.

Varga Tamás: Azt gondolom, hogy nincs. Jelen helyzetben kizártnak tartom, hogy a Real 3 góllal legyõzze a Barcelonát. A gyõzelemre van esélyük, mivel egy Klasszikus esetén általában az otthon játszó csapat az esélyes, de 3 gólos gyõzelmet nem tippelnék.

Van olyan játékos az ellenfél csapatából, akit szívesen látnátok a saját csapatotokban? Miért?
Phelan: Iniesta. Tökéletes támadóközéppályás. Mehet középrõl, balról, vagy jobbról. Tökmindegy. Félelmetesen jó játékossá nõtte ki magát. A Barcelona legjobbja.

Varga Tamás: Igen, van. Én személy szerint két játékost tudnék elképzelni gránátvörös-kék mezben. Az egyik Iker Casillas, a jelenkor egyik legjobb, legmegbízhatóbb portása. Iker egy igazi klasszis, egy zseni, aki mindig képes “meccsben tartani” a Realt, akire mindig lehet számítani. Egy igazi idol, egy nagyszerû ember.
A másik pedig Sergio Ramos. Tudom, hogy a Barcások körében ezen sokan meglepõdnek, de én így gondolom. Határozott, kemény védõ. Tökéletes testfelépítés, kiváló helyezkedési képesség, jó fejjáték. A pontrúgásoknál veszélyes, nagyon jó ütemben emelkedik fel. Jobbhátvédként és középhátvédként is kiemelkedõ teljesítményre képes. Épp ezért nem is értem azokat a hangokat, miszerint a nyáron esetleg eligazolna. Nagy butaság lenne a Real vezetõsége részérõl ez – szerintem.

Ki az, akit semmiképp nem szeretnétek a csapatotok közelében tudni az ellenfél együttesébõl? Miért?
Phelan: Eto. Na vajon miért?…. 🙂

Varga Tamás: Errõl a kérdésrõl George W. Bush egyik mondata jutott eszembe: “Nem azt kell nézni, hogy mi választ el minket, hanem azt, ami összeköt”. Miért mondom ezt? Mert nem azt kell kihangsúlyozni, ami elválasztja a két csapatot. Mindkét szurkolótábornak megvannak a maga “ellenségei” a másik csapatból, akiket nem szeretnek, akiket elutasítanak. De nem ezzel kell foglalkozni, hanem azzal, hogy a két Klub között korrekt kapcsolat alakuljon ki. Hisz e csapatok játékosai, pl. a válogatottban egy célért, egy országért küzdenek. És ha a két Klub játékosai között személyes ellentét feszül, az a spanyol válogatott szereplésére is kihatással lehet. Épp ezért a szurkolóknak olyan viszonyt kell ápolniuk egymással, amilyen viszonyt a két csapat vezetõi-játékosai kialakítanak egymással.

Jelenleg mik a csapatotok erõsségei?
Phelan: Ami 2 éve. Csapatként, nagyon hatékonyan tudunk mûködni a pályán.

Varga Tamás: A jelenlegi Barça legnagyobb pozitívumának az erõs csapatszellemet tartom. Látszik a játékosokon, hogy meghalnak egymásért: együtt örülnek, együtt szomorkodnak – bár erre idén nem sok precedens volt. Ez figyelhetõ meg a gólörömöknél is, ahogy egymás nyakába ugranak, ahogy ölelik egymást. A küzdés egymásért nagyon fontos tényezõ. És ebben – úgy hiszem – Pepnek elévülhetetlen érdemei vannak.
Míg az elmúlt években inkább a csapat bal oldala volt az úgymond erõsebb, ez az idén a jobb oldalról mondható el. A jobb oldalon az Álves – Messi páros példásan jól megérti egymást, annak ellenére, hogy a brazil zseni az idény elején érkezett. Azt gondolom, hogy Dani érkezése nagyon nagy lökést jelent a Csapatom számára. Felfutásai, beadásai élményszámba mennek, futómennyisége pedig páratlan. Mintha sosem fáradna el.
A védelem tengelyében pedig ki kell emelni Gerard Piqué megbízható teljesítményét. Megvallom õszintén, az idény elején nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz, és tessék: a legegyenletesebb teljesítményt nyújtja hétrõl-hétre.
Emellett sok fog múlni a középpályánk teljesítményén: a Xavi-Touré-Iniesta hármas a világ talán legerõsebb középpályás sora. Ha formában vannak, megállíthatatlanok vagyunk. Nagyon bízom bennük, hogy kihozzák magukból a maximumot. Akkor a csatársorunk gólérzékenységével sem lesz probléma.

Gyengeségek?
Phelan: Van pár oldalnyi helyetek…? Túl lassan, és statikusan játszunk. Hiányzik a labdabiztonság,(és biztosság), szerkezeti problémák is akadnak bõven, és a szertáros nem felejti el betenni az öltözõbe Huntelaar mezét.

Varga Tamás: Nem is tudom, van-e ilyen. Az jól látható, hogy a felállt, betömörülõ védelemmel szemben nehezen tudunk kibontakozni. Ezt megfigyelhettük akár a Chelsea, akár a Valencia ellen. A Valencia tökéletesen szûkítette a teret, masszívan letámadtak már a pálya támadó harmadában is. De nem hinném, hogy a Real hazai pályán ezt játszaná. Bár eredményes lehetne.

Közeleg a nyár, átigazolási idõszak. A Real Madridnál elnökválasztás lesz. Egyre több pletykát hallani esetleges érkezõkrõl, távozókról. Ti milyen posztokon és kikkel erõsítenétek meg a csapatotok jelenlegi keretét?

Phelan: Ha Pérez indul, akkor elnökválasztás nem lesz, legfeljebb üdv újra a fedélzeten Florentino. Pletyka annyi van, mint égen a csillag. De hát ez a sajtó dolga. Énszerintem a következõ posztokra és játékosokra lenne szükség: Bal és jobb hátvéd. Szélsõk, támadó középpályás, esetleg csatár. Kapusposzton jók vagyunk. 🙂  Kaká, Xabi Alonso, Ribery, Silva, Villa. Meg a hátvédok. Azt Pérez úgyis a végére hagyja szóval lehet hogy jövõre megint hátul leszünk lyukasak 🙂

Varga Tamás: Úgy gondolom, hogy ez még korai kérdésfelvetés. Még nincs vége a bajnokságnak, addig ezzel a kérdéssel foglalkozni nem szükséges – nekünk szurkolóknak.
Ettõl függetlenül a Barça bal oldalát feltétlenül meg kell erõsíteni. Az nagyon valószínûnek tûnik, hogy Sylvinhótól az idény végén érzékeny búcsút vesz a vezetés. Ezáltal egy balhátvédet biztos igazolni fognak. Emellett nem tartom kizártnak egy klasszikus balszélsõ leigazolását sem. Ugye, ezzel kapcsolatban rendszeresen felmerül David Silva neve – neki én személy szerint, nagyon örülnék.
A többit pedig majd meglátjuk.

Szeretnétek még valamit megosztani az olvasókkal, ami a válaszokba nem fért bele, de fontosnak tartjátok?
Phelan: Igen. Nem ittam alkoholt a kérdések kitöltése közben.
Viccet félretéve. Szeretném megköszönni a lehetõséget, hogy hol komolyan, hol kicsit viccelõdve, de elmondhattam a véleményemet egy clásico alkalmával is.

Varga Tamás: Igen. Szeretném elmondani, hogy a Real Madrid történelme is érdekel, és a nagy játékosai elõtt õszinte szívvel fejet hajtok. Miguel Munoz nevét már említettem. Nemcsak nagy edzõ, hanem zseniális futballista is volt – négyszer volt bajnok játékosként, 9-szer edzõként. A ’60-as évek sikerkovácsa, egy zseni. Akinek a kezei alatt olyanok fociztak, mint Amancio Amaro (9-szeres bajnok), Francisco Gento (10-szeres bajnok), Di Stéfano (8), vagy éppen Pancho. De ki kell emelni a kor egyik nagy kapusát, Josá Araquistáint, akinek az volt a szerencsétlensége, hogy José Angel Iribar kortársa volt. És emlékszem a Hugo Sánchez, Buyo, Chendo fémjelezte csapatra is. Sokszor mutattak szemkápráztató játékot. Sánchez szaltói pedig még mindig élénken élnek bennem.

Végül kérnék egy tippet mindkettõtöktõl. Real Madrid – Barcelona, 2009.05.02., Santiago Bernabéu stadion, Madrid.
Phelan: A legutóbb, amikor az olvasó rovatában megkérdeztetek akkor kivételesen adtam tippet, de gyakorlatilag sohase tippelek. Nyerjünk. Az a lényeg. A hogyan, miként, mennyivel, az lényegtelen. A végére kedvenc idézetem Esterházytól: „Aki focizott vagy aki valódi drukker, az tudja, a futball a gyôzteseké. Idegen a játék szellemétôl például azt mondani, hogy inkább játsszunk jól, szépen, és veszítsünk, mint rossz játékkal nyerjünk. Nem. Nyerni kell. És ha nyerünk, azt úgyse lehet mindig rossz játékkal.” HALA MADRID!

Varga Tamás: Remélhetõleg egy sportszerû, férfias küzdelem végén mi örülhetünk az eredménynek… CATALUNYA, TRIOMFANT!

Köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdésekre! Jó szurkolást nektek szombat estére! Reméljük, jó meccset láthatunk!

 Írta: Umek, madridista.hu