Tom Henning Övrebö értékelése

Párját ritkító két bombagól, már-már emberfeletti fizikai teljesítmények, pazar megoldások, pontról pontra remekül összerakott védelem, és nem utolsó sorban két kiváló kapusteljesítmény. Mégsem ezektõl marad emlékezetes a 2009-es Chelsea-Barcelona Bajnokok Ligája párharc, hanem a norvég sípmester, Tom Henning Övrebõ játékvezetõ teljesítményérõl. A kékek váltig állítják, öt büntetõt nem ítélt meg a javukra az északi sípmester. A következõkben ezeknek az eseteknek járunk utána.

Nézd meg a Chelsea-Barcelona találkozó két csodaszép gólját, illetve a vitatott eseteit!

Mielõtt még ítéletet hoznánk, és értékelnénk a FIFA-kerettag bíró ítéleteit, le kell szögeznünk; Övrebö ezen a mérkõzésen elsõdlegesen, mint pszichológus mondott csõdöt, hiszen egyszerûen nem tudta korában tartani a kékeket. Holott ez megvalósítható lett volna, ha mondjuk a találkozó elején a kisebb bökdösõdésekért sárga lapot oszt ki például Ballacknak vagy Essiennek, akik az élen jártak ebben a „mûfajban”. Amennyiben pedig ez sikerült volna neki, úgy fújhatott be volna bármit, vagy éppen semmit, pár reklamációnál megállt volna a protestálás…

Most pedig ugorjunk neki a négy tizenegyes gyanús esetnek. Sõt, több londoni drukker szerint ötöt nem „látott” Övrebö. Az elsõ félidõben Malouda és Dani Alves kézfogója váltott ki vitát, míg szintén még az elsõ játékrészben Drogbát ugratták ki a védelem mögött, majd egy Abidallal való kisebb testi kontaktus után dobta is magát a kékek klasszisa. A második negyvenöt percben pedig egy Drogba-Touré párharc, illetve egy kezezés Eto’o és Piqué részérõl volt az a három eset, amely után mind a 40.000 londoni szimpatizáns Övrebõre nézett, és várta a sípszót.

Nos, nézzük az elsõt, azaz a Malouda-Daniel Alves párharcot. Az egyértelmû, hogy a két játékos kölcsönösen megsimogatta egymást, és ez az adok-kapok ment egészen a tizenhatos vonaláig. Addig ezt remekül tûrte Malouda, ott viszont már látszott rajta, hogy esni akar, és annak rendje és módja szerint, a tizenhatosra beérve a földre is vetette magát. Félreértés ne essék, nem mondjuk, hogy Alves nem lökte, sõt, egy kisebbet taszajtott is a francián, ám azt már nem értjük, hogy az a játékos, aki 20 métert tud így futni, a 21.-en miért esik el? Számunkra ez érthetetlen, és bár ez most úgy tûnhet, hogy nem tudtunk objektívek maradni, de bátran kijelentjük: Ebben az esetben helyesen járt el Övrebö játékvezetõ.

A második „faramuci” helyzetnél a barcelonai védelem mögé emelték be a labdát, amire Drogba – Abidal kíséretében – le is csapott. Az elefántcsontparti támadó remekül be is állt a francia védõ elé, aki így csak a mezét tudta húzni. Ám ekkor még nem esett az afrikai, csupán akkor, amikor már úgy tolta meg a labdát, hogy az Victor Valdes birtokába került. Kétség nélkül kijelenthetõ, ez sem volt tizenegyes!

A harmadik szituáció, amelyet górcsõ alá veszünk, az a két elefántcsontparti labdarúgó, Drogba és Touré hihetetlen fizikai párharca. A két játékos már a Barcelona térfelének a közepén elkezdték egymást nyúzni, és itt ugyan a barcelonai védõ vitathatatlanul húzta vissza Drogbát, ám a remek fizikai paraméterekkel rendelkezõ csatár nem esett el. A büntetõ területre érve viszont már nem fogta a mezét Touré, hanem befutotta a londoniak csatárát, és egy remek és szabályos becsúszással szerelt. Természetesen a Chelsea játékosa hisztizett egy sort, és némileg igaza is volt, hiszen hosszabb ideig visszahúzta õt a „Szikla” becenévre hallgató barcelonai, viszont nála maradt a labda, így Övrebö bölcsen továbbengedte a játékot. A tizenhatoson belüli szerelés pedig tiszta volt, így ismételten helyes döntést hozott a norvég sípmester.

A végére hagytuk a két – talán – legjogosabban vitatott esetet, méghozzá Gerard Piqué és Samuel Eto’o vélt kezezését. Mielõtt értékeznénk róluk, szeretnénk egy részletet idézni a FIFA 2008/2009-es szabálykönyvében szereplõ, kezezésrõl szóló cikkelyébõl:

„(…)A labda kezezése azt a szándékos cselekedetet jelzi, amikor egy játékos a kezével, vagy karjával kerül érintkezésbe a labdával. A játékvezetõ a következõket vegye figyelembe ezeknél az eseteknél:

–         a kéz mozog a labda felé (nem a labda a kéz felé)
–         az ellenfél és a labda közötti távolság (váratlan labda)
–         a kéz helyzete nem szükségszerûen jelenti, hogy ez egy szabálysértés (…)

Ezek alapján pedig a következõ jelenet figyelhetõ meg: a katalán bekk igyekszik visszaérni az ígéretesnek tûnõ hazai támadás megakadályozására. Egy kicsit késve érkezik, mivel akkor ér vissza, amikor Anelka már birtokolja a labdát a tizenhatos vonalánál. Mielõtt még a francia támadó belepöckölne a játékszerbe, Piqué megpróbál szembe kerülni vele azzal a természetes testtartással, hogy a kezével egyensúlyozza azt a sebességet, amivel érkezett arra a területre. A BL-gyõztes csatár megpöcköli a labdát Piquétõl maximum két méterre, ami találkozik a katalán tehetség kezével. Ha ezt, illetve a fentebb idézett, három pontot figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy Övrebö legjobban kritizált ítélete is jó döntés volt…

Elérkeztünk az utolsó kérdéses „nem büntetõhöz”, amelyért – a lassításokat alaposan megnézve – ismét nem jogosan küldték el melegebb éghajlatra a kékek szimpatizánsai a norvégot. Történt ugyanis, hogy Iniesta egalizáló találta után rögtön támadott a Chelsea, ki is harcolt egy szögletet, amely után a lecsorgó labdát Ballack küldte meg elemi erõvel Valdes kapuja felé. Csakhogy ott állt, mi több, beleugrott Samuel Eto’o a német lövésébe – oldalra tárt könyökkel… A szépséghiba csupán az, hogy a labda nem a kameruni kezét, hanem a váll alatt hajlatot találta el, ráadásul, még ha ‘Samu’ le is szorítja a kezét, akkor is elakadt volna a váll külsõ részében a játékszer! Az pedig korántsem nevezhetõ szabálytalannak, így evidens, hogy itt is helyesen járt el Övrebö!

Szumma szummárum; ez a mérkõzés tipikus példája volt egy nagy hõfokú, nagy tétre menõ meccsnek, hiszen csupán két gólt döntött, és Fortuna istenasszony. Azért említjük már megint a mélyen tisztelt hölgyet, mivel amíg a Chelsea a vezetõ gólja után visszaállt, sõt, mi több, még emberelõnyben is védekezett, így gyámoltalan játéka, illetve az eredmény tartására törekvõ mentalitása miatt „bûnhõdnie” kellett. Mivel a futball bünteti ezt a hozzáállást, ezt a múlt már számtalanszor bizonyította.

Az már viszont a sors játéka, hogy Tom Henning Övrebö talán egy (!) rossz ítélete jelentõsen befolyásolta azt…