Ha Guardiola játszatja, kerek számhoz érkezhet a csupa-szív katalán
Nem csak a bajnoki cím sorsa miatt lesz emlékezetes a szombati mérkõzés az Ono Estadiban, mivel Carles Puyol mérföldkõhöz érkezett a pályafutásában. A katalán játékosnak ugyanis a holnapi lehet a 300. fellépése a gránátvörös-kék mezben, amennyiben Guardiola pályára küldi a Mallorca ellen.
1999. október 2.-án, a Valladolid elleni találkozó elõtt és talán még után sem gondolta volna senki, hogy a frizurájával leginkább egy bohócra hasonlító fiatal játékos, Carles Puyol korszakos alakja és vezéregyénisége lesz a Barcelonának. Márpedig az lett, és a már említett 90 percen debütáló hátvéd azóta megannyi meccsen, megannyi kudarcon, megannyi sikeren van túl, de egy dolog – legyen szó gyõzelemrõl vagy vereségrõl – sohasem változott: Puyol hozzáállása, szívvel teli játéka és az egyesület iránti elkötelezettsége.
Ennek köszönhetõen pedig egy igen szép és örökké emlékezetes pontjához érkezett a pályafutása, hiszen ha holnap a kezdõben kap helyet a Mallorca elleni bajnoki mérkõzésen, vagy akár csereként lép pályára, 300. alkalommal húzza magára a Katalán Óriás mezét. Ez a kerek szám azért is bír nagy jelentõséggel, mert olyan, a Barcelona életében maradandót alkotó játékosok és ikonok mögé került fel immáron belátható távolságba, mint a 391 bajnoki meccsel a háta mögött visszavonuló Migueli, a 328-nál a cipõjét szögre akasztó Rexach, a jelenleg kiváló formában játszó és eddig 317 mérkõzést abszolváló Xavi. De már csak 12 találkozóra van Amor 311 90 percétõl, vagy két meccsre Zubizarreta 301 fellépésétõl.
Nem kizárt tehát, hogy a gyerekek példaképe, aki soha nem a magánéletével, hanem a pályán elért eredményeivel tûnt ki, befoghatja akár Miguelit is. Azonban, ha valami nagy törés folytán ezt mégsem sikerülne elérnie, a 328 mérkõzést produkáló Rexach-ot egészen biztosan beéri – akár már a következõ szezonban.
Egyébként sok oldalról meg lehetne közelíteni, miért is tudta elérni egy technikailag nem a legképzettebb, egy nem a címlapokra való játékos ezt a mérkõzésszámot. Talán a legtöbb igazság abban van, hogy a sok munkának mindig megvan a gyümölcse, márpedig Carles Puyol még akkor is keményen dolgozott, amikor mindenki tudta, hogy csak akkor nem fog játszani, ha éppen nem sérült. Olyan edzõk kezei alatt játszhatott, mint Van Gaal, Serra Ferrer, Carles Rexach, Radomir Antic, Frank Rijkaard és most Josep Guardiola, és ugyan mindegyik edzõnél változott a pozíciója, egy dolog mindig ugyanaz maradt: õ volt ugyanis az együttes pályán és azon kívüli vezére.
Ez pedig azért is nagy szó, hiszen ez alatt a tíz év alatt olyan játékosok fordultak meg Barcelonában, mint Figo, Rivaldo, Ronaldinho, Deco, ám egyik világklasszis sem tudta huzamosabb ideig tartani azt a szintet, amit Puyol képvisel immáron tíz esztendeje. Pedig nincsen könnyû dolga, hiszen amíg az elõbb említett játékosoknak szórakoztatniuk kellett, és akár egy kiváló évvel maguk mögött tudhatták az egész barcelonai szurkolótábor szeretetét. Eközben viszont ’Puyínak’ a háttérben kellett úgy végeznie a dolgát, hogy megteremtse az elöl lévõknek a varázslás lehetõségét, és ne tûnjön ki, hiszen egy védõt általában a hibáinál szokták emlegetni, máskor nem nagyon.
Mindezek ellenére pedig hol van most? És az õ esetében nem csak arról beszélhetünk, hogy a múltból él, hiszen ebben az évben is jó párszor mentette már meg a csapatot…
Egy igazi példakép…
