Az Eto – Ibrahimovic „párharc” újabb fejezete
Bizonyára nincs a világon olyan Barcelona szurkoló, aki ne hallott volna az esetleges Eto’o – Ibrahimovic cserérõl. És bizonyára olyan szurkoló sincs, aki ne foglalt volna állást egyik, vagy másik játékos mellett, ellen. Sokan, sokféle szemszögbõl kifejtették véleményüket. Én most nem a játékosok egyéniségét, játéktudását elõtérbe helyezve szeretném bemutatni az ’Eto’o – sagat’ sokkal inkább kíváncsi vagyok, hogy vajon jelen helyzetben mi lenne a legjobb a Klub számára, szerintem ugyanis ez a legfontosabb. Lehet (nem)kedvelni egyik, vagy másik játékost, ez ízlés kérdése, de a legfontosabb, hogy melyik játékos lehet a leghasznosabb a Klub számára, a gólokat, az összjátékot, a pénzügyi helyzetet, és az összes mutatót együttvéve.
Ami kétségtelen; mindkét játékos a jelenkori labdarúgás egy-egy nagy egyénisége, mindketten gólvágó fenomének, mindketten problémás egyéniségek, ugyanakkor, ha a nehéz sorsúak megsegítésérõl van szó, egyikük sem fukarkodik a pénzzel. Azzal a pénzzel, amely – egyelõre legalábbis úgy tûnik – ennek az ügyletnek az egyetlen buktatója. Egyelõre ugyanis mind Eto’o mind pedig az Inter követelése elfogadhatatlannak tûnik a Barça számára. Úgy tûnik egyedül Ibrahimovic lenne hajlandó lejjebb adni igényeit, ám amennyiben nem sikerül megegyezni a fentebb említett felek valamelyikével, ez aligha elegendõ a „9-es mizéria” lezárásához.
Nézzük a jelen helyzetet: Eto’ot a jövõ szezon végig szerzõdés köti a Barcelonához. Ez egyszerre jó és rossz is egyben. Egyrészt ki ne szeretné a kamerunit a keretében tudni, másrészt viszont a kontraktus végének közeledtével mindenképp cselekednie kell a klubnak, ez pedig a tények ismeretében közel sem egyszerû feladat. Annyi biztos, hogy Eto’o barcelonai karrierje körüli kérdések végérõl a nyáron eltûnnek, el kell, hogy tûnjenek a kérdõjelek. A Klub ugyanis nem kockáztathatja meg, hogy Eto’o ingyen hagyja el a Barçát, akármennyit is tett a kameruni már a blaugranaért, túl nagylelkû gesztus lenne ezt körülbelül 30 millió euróval „meghálálni”. Ennyit ér ugyanis nagyjából Eto’o, ez az-az összeg, amelyet elõ kéne teremteni játékos vásárlásra, amennyiben jövõ nyáron ingyen távozna. Félreértés ne essék, van olyan jó anyagi helyzetben a Klub, hogy nem jelentene problémát Eto’o pótlása, ugyanakkor, nem mindegy, hogy van-e harminc millió euró egy játékosba „konvertálva”, avagy sem. És ha már van, akkor azt butaság lenne nem felhasználni. Az „Eto’o – ügynek” tehát mindenképpen meg kell oldódnia, csak ezután – vagy éppen ezzel egy idõben – rendezõdhet a „9-es ügy”. És bizony akármennyire kedvelem a kamerunit, akármennyire nem kedvelem az elsõdleges „no. 1” utód Ibrahimovicot, egyszóval akármennyire is fáj ezt kimondani; amennyiben Eto’o nem enged a követeléseibõl, a Barcelonának a nyáron meg kell tõle válnia. És a Barcelona – ismerve Laporta politikáját – meg is fog tõle válni, ez ugyanis nem az a Klub, amely felelõtlenül szórja az euró tízmilliókat, ez az a Klub, amely elsõsorban az utánpótlásra építve, fiatal játékosokból csinál egy olyan csapatot, amely aztán megmutatja az egész világnak, hogy mi is az a labdarúgás. Innen nem tudhatjuk pontosan, hogy mekkora a különbség a két fél ajánlata között, de ez számunkra nem is érdekes, ugyanakkor mindkét fél csak egy bizonyos határig hajlandó a kompromisszumra. Ugyanakkor egyre inkább úgy tûnik; ez bizony nem egy, hanem két külön határt jelent, vagyis ami sokáig elképzelhetetlennek tûnt, az egyre inkább valósággá válik, ez pedig nem más, mint Eto’o távozása.
Amennyiben ez bekövetkezik, úgy a Barcelonának mindenképpen meg kell találnia a kameruni utódját. Itt felmerül a kérdés, hogy vajon „házon belül” megoldható ez a pótlás, vagy sem? Véleményem szerint jelenleg nem. Amennyiben Eto’o mégis maradna, úgy 2-3 év múlva ez már sokkal inkább lehetséges lenne. Akkorra ugyanis Bojan Krkic felveheti annyira a La Liga iramát, megszerezheti azt a rutint, amelyekkel olyan gyilkos módon használhatja ki a már az utánpótlás korosztályokban csillogtatott igazi gólvágó adottságait, hogy azzal méltó utódja lehessen Eto’onak. Ehhez azonban mindenképpen el kell még telnie néhány évnek, hiszen még egy hozzá hasonló szupertehetségnek is van még mit tanulnia. Másik lehetõség lenne Henry vágyának beteljesítése, vagyis, hogy balszélsõbõl középcsatárrá avanzsáljon. Érzésem szerint a francia részben képes lenne ellátni ezt a feladatot – fõleg, ha az idei formáját sikerülne átmenteni jövõre. Azért csak részben, mert a Barça az idei triplázásának köszönhetõen egy pokolian hosszú és sûrû szezon elé néz, ráadásul a jövõre megrendezendõ világbajnokság a hosszú szezont rövidebbé a sûrû programot pedig még sûrûbbé teszi. Ezt pedig kevésbé bírná a francia, mint mondjuk Eto’o – igaz a kamerunira a télen még egy Afrika Kupa is vár… Ráadásul Henry csak akkor válhatna középcsatárrá, ha sikerülne megszerezni Franck Riberyt a Bayernbõl, az pedig nem lesz sokkal egyszerûbb, mint az Eto’o úgy megoldása…
Lényeg tehát, hogy amennyiben Eto’o távozik, a nyáron mindenképpen kell valakit a helyére igazolni, de mégis kit? Nézzük Európa legnagyobb gólvágóit, azt azonban elõre leszögezem, akárhogy is nézzük a dolgokat, valahogy mindig csak egy név marad. Hogy melyik ez a név? Ugyan nem nehéz kitalálni, – fõleg, hogy már nem egyszer említettem jelen írásomban – most azonban még nem árulom el, haladjunk szépen sorban. Kezdjük Spanyolországban, ahol aranycipõs Diego Forlan ide, szupertehetséges Kun Agüero oda, egyedül a valenciai David Villa kerülhet szóba. Vele kapcsolatban azonban elég megemlíteni, hogy klubja jelentõs válságban van, valamint, hogy a Real Madrid erõsen érdeklõdik iránta – egyes források szerint már meg is egyezett vele a fõvárosi a Klub. A két információt megspékelve a közel 100 milliós Crisiano Ronaldo, valamint a közel 70 milliós Kaka’ átigazolási ügyletével könnyen kikövetkeztetjük, hogy aligha lehetne megszerezni a spanyol támadót egy új kétszázasért… Nem marad más hátra kénytelenek vagyunk áthajózni Angliába további jelöltekért. Azonban csalódottan vesszük tudomásul, hogy hajóutunk felesleges volt, itt ugyanis annyira sem találunk potenciális jelöltet, mint Spanyolországban. A tavalyi nyár egyik célpontja Emmanuel Adebayor már a futottak még kategóriában sem szerepel, a liverpooli Fernando Torres nemrég hosszabbította meg 2013-ig a szerzõdését, Didier Drogbát pedig egészen egyszerûen õrültség lenne szóbahozni a Barcelonával az idei BL elõdöntõ után… A kontinensre visszatérve Franciaország felett csak átrepülünk Benzemáért ugyanis olyan összegeket kér a Lyon, amennyiért még leszállni sem érdemes. Ha tehetnénk Németországot nem is érintenénk, márpedig tehetjük így most el is kerüljük azt – Riberyért majd „beugrunk” máskor. Fogytán az üzemanyagunk, így Olaszországban már kénytelenek vagyunk landolni. És nem is hiába, no nem Del Piero, és nem is Filippo Inzaghi miatt. Igaz „Pippoval” nem lõttünk nagyon mellé, ugyanis ha nem is a Milanban, de Milánó másik Kkubjában az Interben megtaláljuk azt a személyt, aki szerintem a világon jelenleg egyedüliként pótolni tudná Samuel Eto’ot, õ pedig nem más, mint Zlatan Ibrahimovic. (Természetesen együttesen figyelembe véve az árát, játéktudását, gólérzékenységét, egyszóval mindent) És ezt a Barcelona vezérkara is tudja, nem véletlen folytat tárgyalásokat a két Klub, nem véletlenül látják sokan már gránátvörös-kékben Zlatant, nem véletlenül tûnik napról-napra közelebb Barcelonához az olasz gólkirály. Igaz az sem véletlen, hogy sokan szeretnék ezt mindenáron elkerülni Ibrahimovic emberi „nagyságát” hangoztatva, ezzel természetesen nem a jótékonysági szerepvállalására célozva… A Klubnak azonban a pályán mutatott (természetesen nem szó szerint értve, igaz Ibrahimovic ebben is nyerõ lenne…) teljesítmény a mérvadó. Ebben a tekintetben a svéd válogatott klasszis méltán említhetõ egy lapon kameruni kollégájával, sõt – igaz jelen írásomban nem szeretnék kitérni a játékosok erõsségeire és gyengeségeire, de érdemes megemlíteni, hogy – fejjátékban felül is múlja Zlatan Samuelt.
Akárhogy is alakuljon az Eto’o – Ibrahimovic „párharc”, biztos vagyok benne, hogy bármelyik játékos fusson is ki az õsszel a Camp Nou gyepére megállja majd a helyét a Barcelona színeiben. Eto’o esetében ez nem lehet kérdés, Ibrahimovicot tekintve valamivel bizonytalanabb a helyzet. Tekintve ugyanakkor, hogy nagy részben Guardiola döntése lesz, hogy kié legyen a következõ szezontól a 9-es mez – az idei szezon tükrében – biztosak lehetünk benne, hogy Pep a legjobb döntést fogja hozni a Klub számára, csakhogy a bevezetõben feltett kérdésre is válaszoljak.
Vagy esetleg egy sokadik csavart adva a történetnek megmutatja, hogy Õ sem tévedhetetlen?…
Írta: Drigo
Szerinted marad Eto’o Barcelonában? Esetleg Ibrahimovic érkezik a helyér? Netán más? Szólj hozzá a cikkhez, rögtön az írás alatt!
