Miért 8 millió euró, miért nem 16?
Az idei nyáron a Barcelonának a már csak a hivatalos bejelentésre váró Keirrisonon kívül még senkit sem sikerült megszereznie, holott jelenleg is tárgyalásban áll a Deporral Filipe, míg a Valenciával Villa ügyében. Ezen kívül ráadásul kútba esett a Ribery transzfer, míg nagyon úgy tûnik, hogy még Samuel Eto’o is távozni fog – bár ez korántsem biztos még. Felmerülhet tehát a kérdés: jól kidolgozott-e a Barca tárgyalási stratégiája, avagy a klub csak garasoskodik, és nem hajlandó nagy összegû átigazolásokat lebonyolítani?
Sokakat foglalkoztathat a kérdés: miért nem sikerült még egyetlen egy játékost sem megszereznie a Barcelonának a kiszemeltjei közül? A következõ írásunkban erre próbáljuk megkeresni a választ, válaszokat – ismertetve Joan Laporta és a technikai stáb nézeteit.
Nem titok, hogy amióta Laporta ül az elnöki székben, azóta minden egyes centre odafigyel a katalán vezetés, aminek köszönhetõen egyébként a klub financiális helyzete stabil, és évrõl évre nagyobb bevételt könyvelhet el az egyesület.
Ez a nézet pedig a legjobban az átigazolások terén látszódik, azon belül is a tárgyalások gyorsaságán, illetve a kifizetett pénzösszegeken. A Barcelona nemcsak, hogy nem fizet irreális árat még egy klasszis játékosért sem, de alapvetõen a tárgyalási stratégiája is nyugodtnak nevezhetõ, és távol áll tõle az agresszív, gyors átigazolási politika.
Ebbõl pedig egyenesen következik, hogy az olyan intenzitású és napok alatt nyélbe ütött transzfer, mint Keirrison leigazolása volt, nem gyakori 2003 óta. A Txiki Begiristain vezette technikai-team minden egyes célpontnál megpróbálja a lehetõ legalacsonyabbra redukálni a végsõ összeget, és nem ijed meg még attól sem, ha az adott klub makacsul tartja magát a magasabb összeghez.
Erre a legjobb példa a mostani Filipe-ügy, ahol hiábavaló volt a Deportivo túlzott követelése, most már „csak” 14 milliót kéne fizetnie a Barcának, ami ugyan még mindig sok, de mégis csak 6 millióval kevesebb, mint az eredeti ár. Mi pedig meg sem lepõdnénk azon, ha a következõ napokban még ez az összeg is csökkenne…
Természetesen hátránya is van az effajta „szûkmarkúságnak”, hiszen így a tárgyalások könnyen elhúzódhatnak, amit már fentebb említettünk is. Jóllehet, ez számos szurkolónak nem nyerte el a tetszését – ahogy a miénket sem – , de mindennek ára van, márpedig evidens, hogy a pénzügyi stabilitás érdekében megéri kivárni pár hetet ahelyett, hogy már az elsõ nap irreális áron egymás kezébe csapjanak a felek…
Márpedig ha így lenne, akkor a Barcelona nagyon nehéz helyzetbe kerülne a jövõben, hiszen egyértelmû, hogy egy másik klub többet kér attól az egyesülettõl, amelynél volt már precedens nagyon magas, horribilis összeg kifizetésére. Véleményünk szerint ebbe a hibába esett bele a jelenlegi Real Madrid is, amelynél Florentino Perez kezdeti nagy mértékû költekezése után kötve hisszük – vagy legalábbis kevés olyan eset lesz – , hogy a jövõben reális áron tud majd leigazolni klasszis játékosokat.
Egy szó, mint száz: egyértelmû, hogy egy kiváló tárgyalási stratégiáról beszélhetünk…
