A játékosnak kérnie kellene az átigazolását

Egyelõre csak kérdés, hogy lesz-e a Barcelona szempontjából idén nyáron még egy nagy átigazolási ügy David Villa és Zlatan Ibrahimovics után, de a lehetõség egyelõre él. Él, méghozzá Francesc Fabregas kapcsán, akit nem titkoltan szívesen látna ismét a keretében a klub vezetése és Pep Guardiola is, ugyanakkor az Arsenal biztosan nem engedné el nagy örömmel a legjobb játékosát. Ezért magának a futballistának kellene kérnie, hogy távozhasson.

Ugyanez már megtörtént Gerard Piquével is bõ egy évvel ezelõtt, de az vitathatatlan, hogy a középsõ védõ nem nagyon jutott szóhoz a Manchester United színeiben akkor, ezért Alex Ferguson is sokkal inkább kötélnek állt, és végül nem voltak nagy elvárásai az árat tekintve sem. Arsene Wenger esetében azonban csapata legjobb játékosáról beszélünk, akinek még fontosabb szerepe lenne most, hogy Adebayor és Kolo Touré is távoztak az Arsenaltól.

A két játékos ára jelentõsen befolyásolja a Barcelona esetleges ajánlatát is. Touré 18 millió euróért távozott, Adebayorért 30 millió eurót adott a City, és ennél többet Fabregasért sem szándékozik kifizetni a katalán klub. A két említett futballista vételára tehát viszonyítási alapnak jó, de legalább ennyire hátrány az a tény, hogy õk már nincsenek ott az Arsenalban, mert szakmailag Fabregas távozása már nagy csapás lenne a londoni klubnak.

A Barcelona célja kettõs. Egyrészt szeretné ismét együtt látni a ’87-es nagy generációt, aminek az utánpótláscsapatokban tagja volt Messi, Piqué és Fabregas is. A jelenlegi együttes szempontjából pedig azért lenne fontos egy minõségi középpályás leigazolása, mert Xavi és Iniesta mögött nincs más, aki ugyanazt a játékstílust képviselné a támadójátékot tekintve, azt a stílust, ami a Barca játékának az alapja. Fabregas leigazolása tenné lehetõvé azt is, hogy Andrés Iniesta besegítsen a baloldalon Thierry Henrynak, a másik olyan poszton, ami még erõsítésre szorulna.

Vagyonokat azonban biztosan nem fog fizetni a Barcelona egy olyan játékosért, aki egykoron a sajátja volt, így a 30 milliós küszöb meglehetõsen szilárdnak tûnik. A kérdés leginkább az, hogy maga Cesc mennyire szeretne visszatérni, és hajlandó lenne-e kérni az átigazolását az Arsenal vezetõitõl. Az nem kétséges, hogy örömmel játszana gyerekkori csapattársaival, és az is biztos, hogy nagy örömmel lenne a játékosa a legfõbb példaképének, Pep Guardiolának. Cesc rajongása Pep iránt még ma is érezhetõ abban, hogy az Arsenalban a 4-es mezt viseli, ami a jelenlegi barcelonai szakvezetõ mezszáma volt játékos korában.

Ugyanakkor az is világos, hogy a középpályás boldog Londonban, és meg lehetne érteni, ha nem kívánja belekényszeríteni a klubját egy átigazolásba…