Paraula de Pep – Guardiola szavai, II. rész
Következik sorozatunk második része a katalán TV3 mûsorából, amelyben a csatorna a triplázást, illetve magát Josep Guardiolát mutatta be – utóbbit a nyilatkozatain keresztül mélyrehatóbban. Ezen írásunk a kulcsjátékosok „portréjaként” is elnevezhetõ, ugyanis a katalán mester minden eddiginél részletesebben alkot véleményt Messirõl, Xaviról, Iniestáról, Alvesrõl, Valdesrõl és Henryról…
Nézd meg a katalán TV3 által készített mûsör elsõ két részünkhöz kapcsolódó videóanyagát!
A következõkben felelevenítjük, mit is gondol a fiatal tréner az egyes kulcsjátékosairól. Az alábbi nyilatkozatokat különösebb idõrendi sorrend nélkül közöljük, hiszen a lényeg Pep szavainak a tartalma, amelyek most is „ülnek”, és jogosságuk megkérdõjelezhetetlen. A sort Victor Valdessel kezdjük, akirõl Guardiola egyértelmûen és röviden fogalmaz.
„Victor… Már elmondtam, hogy õ a tökéletes kapus a Barcelona számára.” – volt és bizonyára van jó véleménnyel a kapusáról Pep, a tavalyi védelemrõl pedig a következõképpen vélekedett: „Az együttes védekezése remek, hátul magabiztosak vagyunk, mivel Sylvinho, Carles vagy éppen Martin képességei adottak ehhez a szinthez.„
A Barcelona futógépe, jobb oldali „ûrlénye” – már ami a munkabírást illeti – és a katalán gépezet szambája. Õ Dani Alves, akirõl Guardiola véleménye igen hízelgõ, és – mint általában – jogos.
„Én nagyon szeretném, hogy végre valahára már pihenjen, de õ meg sohasem fárad el. Meg különben is, amikor látom õt játszani azzal a lelkesedéssel, ahogyan õ futballozik, nehéz a padra ültetni… A Barca egy kivételes játékost szerzõdtetett a személyében. És ez nem csak a pályán nyújtott teljesítményében mutatkozik meg, hanem a napi edzésmunkájában is, ahogy dolgozik. Vidámságot hoz az együttes életébe, és õ az egyik, aki „szolgáltatja” a zenét.”
A fáradhatatlan Alves után jöjjön a fáradhatatlan karmester, Xavi „portréja”: „Xavi karrierjének illetve az idei szezonjának (a 2008-2009-es idény – a szerk.) az irányvonala valami zseniális, ami egy különleges játékosra vall. Intelligens, igazi csapatember, és ezen felül rendkívüli dinamizmust ad a csapat játékának. Sokat jelent nekünk a középpályán.” – mondta Pep, végül a másik saját nevelésrõl, Iniestáról beszélt, akinek az emberi kvalitásait helyezte elõtérbe – nem véletlenül.
„Andres… Õ… hogy is mondjam, más tészta. Andres nem csak jól játszik, hanem õt mindig egy példaként tudom feltüntetni a következõ generációnak. Csak rá kell nézni: nem hord fülbevalót, nem festi a haját, nem fésüli borzasztóan azt, és habár mindenki tudja, hogy õ a jobb, ha csak 20 percet játszik, nem panaszkodik. Akármikor játszik és akármennyit, nem reklamál, hanem állandóan jól futballozik, és ha megsérül, bosszankodik, hogy nem tud segíteni a csapatnak. Az ilyen emberek értéke felbecsülhetetlen.”
A szurkolóknál már két éve adott a kérdés: érdemes volt-e leszerzõdtetni Thierry Henryt. A tavalyi teljesítménye az ’Igenek’ arányát növelte meg, ám a francia idei produktuma hagy némi kívánnivalót maga után, így ismét egyre több a kétkedõ hang. Pep azonban tökéletesen rávilágít azokra a tényezõkre, amelyet egy Barca-szimpatizáns nem nagyon vesz figyelembe a saját értékelésénél.
„Én tökéletesen megértem Henryt, hiszen a Barcelona elõtt az Arsenalban a klubtörténelem egyik legjobb játékosa volt, a francia válogatott legtöbb gólt szerzõ és világklasszis csatára, és mégis, ezek után megvan a képessége arra, hogy úgy focizzon, ahogy még sohasem azelõtt. És hogy olyan dolgokat csináljon meg, amelyeket még sohasem kértek tõle. Mert õ szerény, és mindig a rendelkezésedre áll, ami az õ korában, illetve a fentebb említett okok miatt, csodálatra méltó.”
Végül, de nem utolsó sorban Messi következik: „Leónál csak az a fontos, hogy rendben legyen. A lényeg, hogy jól érezze magát, és hogy a csapat szeresse, és ez az, ami engem érdekel. Leo sosem játszik rosszul, sose, mivel õ túl jó, hogy ezt megengedje magának. Fizikálisan rendkívül erõs, gyakran mondják rá, hogy olyan, mint egy állat: szívós és kemény. Azt akarom, hogy mosolyogjon, mert ha mosolyog, minden könnyebb…”
Az elmúlt szezon során önmagától értetõdõen saját magát is értékelnie kellett a trénernek, és talán itt tükrözõdik ki a legjobban az a fajta felfogás, amelyet Guardiola a barcelonai kormánybot átvétele óta meghonosított a klubnál.
„Az a szerencse, hogy egy ilyen kiváló játékosokból álló együttest edzhetek, ugyanis ezek a fantasztikus képességû játékosok tettek engem jó edzõvé.”
Azért az is óriási szerencse, hogy ezeknek a labdarúgóknak ilyen edzõjük van…
