Més que un viatge, avagy az Eurobarça Katalóniában – III. rész
Nagyobb megszakítással, de folytatjuk az idény nyáron Barcelonában járt csoport útjának a felidézését. Az elsõ két részben az elõkészületekrõl, az odaútról, illetve az elsõ Katalóniában töltött napról olvashattatok. A mostani részünkben pedig az elsõ, rövidebb nap utáni illetve a Gamper Kupa elõtti Camp Nou-sétánkat mutatjuk be, ahol megnéztük mindent a „pincétõl a padlásig”, valamint volt szerencsénk végigmenni a híres Ramblán.
Nincs jobb ráhangolódás a nagy meccsre, azaz a Gamper Kupára, mint a Camp Nou megismerése, gondoltuk mindannyian a keddi program tervezésekor. A reggeli után így mindenki izgatottan szállt fel a kék, ötös metróra, hogy meg se álljunk a Collblanc-ig, mely a legközelebbi állomás a Barça stadionjához.
A program abszolválása egy kis benzinkúti kitérõ után meg is kezdõdött, a rövid sétánk alatt pedig kirajzolódott a hatalmas építmény, mely nappali fényben még csodálatosabb (és könnyebben fényképezhetõ) volt. A kapun átérve az elõtérben látható volt a Palau Blaugrana, és a Botiga is, a Barcelona hivatalos boltja. Senki sem állhatta meg, hogy be ne kukkantson egy kis idõre az üzletbe, bár ez a túra utolsó állomása volt. Az élelmesebbek felfedezték az egyik épület mögött a Barça címert, amely elõtt az új igazolások pózolnak, majd miután ismét összeállt a csoport, kiosztottuk a jegyeket a túrára.
A 17 eurós ár magában foglalta a stadion megtekintését, valamint a múzeum megcsodálásának lehetõségét is, az út végén pedig mindenkire várt a Botiga, ahol felszerelkezhettünk minden elképzelhetõ Barcelonás tárggyal. A stadion elõtt helyezkedett a csapat régi busza is, melyben legendás játékosok bábui ültek, s jó lehetõséget kínált csoportképek elkészítésére.
A túra elsõ állomása a Camp Nou „gyomrába” vezetett, az alagsorba, ahol hosszabb-rövidebb várakozás után a látogatók megtekintettek egy háromdimenziós kisfilmet az elõzõ évi Gamperrõl. Kedvcsinálónak elsõ osztályú! Ezután a folyosókon haladva a doppingellenõrzéseknek helyet adó szoba mellett haladtunk el, aztán egy kört tettünk meg az öltözõben. Utunkon benézhettünk a stadion kápolnájába, aztán elérkezett a nagy lehetõség, hogy kimenjünk a lelátóra. Impozáns látványt nyújtott a százezres katalán stadion üresen is, mindenki beleborzongott, milyen lehet majd a következõ napon, teltházas meccsen gólt ünnepelni…
Kattogtak a fényképezõgépek, mindenki megpróbálta megörökíteni a hihetetlen hatást. A következõ látványosság a sajtóterem volt, melyben Guardioláék helyett most mi pózoltunk a reklámfeliratok elõtt. Ezután egy hall következett, a Klub elnökeinek márványba vésett nevei fölött pedig – szinte a mennyezeten – temérdek megnyert kupa sorakozott. Következett ismét a lelátó, most az „elsõ emeletrõl” tekinthettünk szét, mely ideális hely volt a panorámaképek készítésére. A legfelsõ szint a tv-s kommentátoroké. A stadiontúra egyik utolsó állomásaként innen, a „fellegekbõl” tekinthettük meg a gyepet.
Néhány szerencsés látogató asztalánál még fejhallgató és mikrofon is volt, így komolyan beleélhette magát egy mérkõzés közvetítésébe, aki ott talált helyet magának. Ezután következett a klub múzeuma, és a Núnez elnökrõl elnevezett intézményben az FC Barcelona történetének legdicsõségesebb pillanatai elevenedtek meg; a kezdetektõl Kubaláékon és Cruyff-on át Ronaldinhóig. A szakosztályonként kiállított kupák között megkülönböztetett helyen állt a 2008-2009-es csapat által megnyert három trófea, mellyel minden látogató elõszeretettel fotózkodott. A történelmi visszatekintés után a jelené, és a pénztárcáké volt a fõszerep. Az FCBotiga következett, melyben két emeleten mindenki találhatott FC Barcelonás holmikat.
Az élet minden területére kínált használati tárgyakat a shop, de még a háziállatoknak is beszerezhettünk Barçás tárgyakat. Magyarországon még nem elterjedt, Barcelonában viszont már a kis üzletekben is nagyon gyakori, hogy plusz eurókért a vásárolt mezre tetszés szerinti nevet és számot nyomtatnak helyben és néhány perc alatt. Ezzel a lehetõséggel a hét során több csapattársunk is élt. Egyetlen hátránya volt a keddi túrának, hogy már a hét elején jelentõsen megcsappant euró készletünk a bolt hívogató árucikkei miatt. A szálláshoz való visszaindulás elõtt mindenki „elzarándokolt” a már említett „új igazolások fényképezkedési helyéhez”. Leginkább Ákos és Robi illett a képbe, akik új, névre szóló mezükkel pózoltak a címer és a zászlók elõtt.
Pár óra otthoni pihenés után a Plaça de Catalunyán át a Ramblához indultunk. (Kompolton ’Pláká Kátálunyá’-nak ejtik a tér nevét, de ez csak ott elterjedt, mivel köztudott, hogy a helyes ejtésmód ’Plászá’). Ismét sötétben érkeztünk meg, ami több okból is hátrányosan érintett bennünket. Egyrészt a fényképezési lehetõségek megint meglehetõsen korlátozottak voltak, másrészt, bár ilyenkor is sok turista fordul meg az utcán, a méltán híres mutatványosok száma nagyban redukálódott, harmadrészt tíz jóvágású fiatalember hatványozottabban vonzotta az arra „repkedõ éjszakai pillangókat”. A Rambla végére érve a kikötõ és a Kolumbusz szobor megtekintése annyira elhúzódott, hogy lekéstük az utolsó metrót (éjfélkor zár a földalatti), így taxival jutottunk haza. Késõ este (vagy inkább már kora reggel) egy nagy „csoportgyûlésen” pontosítottuk a következõ napok programját, így mindenki nyugodtan térhetett aludni, és várhatta a következõ napot, amikor végre élõben és testközelben láthattuk Messiéket a Manchester City ellen.
Cikksorozatunk legérdekesebb részei következnek tehát a következõ írásainkban, ne hagyjátok ki õket!
