Nyolc lõtt, egy kapott gól és több kiváló egyéni teljesítmény

Ha nem is szuperlatívuszokban, de felsõfokban minimum beszélhetünk a Barcelona elmúlt másfél heti teljesítményérõl, ugyanis a katalán gárda az Internazionale legyõzése után elõbb megverte a Madridot, majd a Xerezet és a Deportivót is. A Clásicón a második félidõt még 10 emberrel is uralták Xaviék, Xerezben csak annyit adtak ki magukból, amennyi kellett, míg a Riazorban megmutatták, hogy a Camp Noutól távol sem jönnek zavarba.

Két héttel ezelõtt sötét felhõk lepték be a Camp Nout és a környékét. Közeledett ugyanis az Internazionale elleni, a továbbjutás szempontjából sorsdöntõ Bajnokok Ligája csoportmeccs, amit ráadásul egy olyan Clásico követett, ami elõtt a Madrid átvette a vezetést a tabellán a Barca bilbaói döntetlenjének köszönhetõen.

Több volt tehát a pesszimista hang, mint az optimista, ráadásul Abidal és Touré Yaya elkapták a ’h1n1’ influenzavírust, aminek következtében utóbbi végül nem is léphetett pályára az olasz bajnok ellen.

Nem is volt rá szükség, ugyanis a katalánok imponáló magabiztossággal és még annál is szebb játékkal fektették – szó szerint – két vállra az Intert, amelynek sansza nem volt a mérkõzés megnyerésére, de még az iksz is rendkívül távolinak tûnt a számára.

A mérkõzés jelentõsége a gyõzelmen kívül, amely szignifikáns mértékben megerõsítette a Barca továbbjutási esélyeit, az is volt, hogy a Pep-Team a két ásza, Leo Messi és Zlatan Ibrahimovics nélkül futballozott világklasszis szinten.

Az együttesnek tehát pont jókor jött egy önbizalom növelõ siker, és a szurkolók méltán remélhették, hogy az immáron Eto’óval felálló olasz bajnok ellen megszerzett lendület kitart a Clásicóra is. Arra a Klasszikusra, amelyen már Leo Messi is pályára léphetett – nem úgy, mint Ibrahimovics, aki csak a második félidõben szállt be a meccsbe.

Mit beszállt, berobbant. Az elsõ félidei gyengébb játék és a Madrid óriási, ám elpuskázott lehetõségei után a katalánok megszerezték a vezetést, miután Alves beadását ’Ibra’ kegyetlenül a kapuba vágta. A támadás – ahogyan az a felvételekbõl kiderült – nem a spontaneitás mintaterméke volt, ugyanis Piqué a labdaszerzése után felsprintelt egészen a svéd csatár mellé, a helyén Busquets maradt biztosítani, míg egy ügyes összjáték után jött a beadás.

A foga fehérjét végül csak Busquets kiállítása után mutatta meg a Pep-Team, amely 10 emberrel is irányította a mérkõzést, és néhány kósza Madrid-helyzet ellenére stabilan állt a lábán. Puyol, Piqué, Abidal és Iniesta klasszis teljesítményt nyújtottak, míg a többiek – habár az õ szintjükig nem értek fel – de kimondottan jól futballoztak és hozzájárultak a sikerhez.

A futball ünnepe után aztán Xerezbe látogatottak Xaviék, így a két találkozó közötti, körítésbeli kontraszt érzõdött is a játékosokon; nyögvenyelõs gyõzelmet arattak Henry fejesgóljával és az ismét betaláló – ráadásul hogyan… – ’Ibra’ találatával. Több szót ez a meccs nem is érdemel…

Az Inter illetve a Madrid elleni vizsgák után következett az utolsó felmérés, ahol a kérdés az volt: képes-e az idei Barcelona idegenben is olyan hatékonyan és jól futballozni, mint a tavalyi. Nos, Messiék az effajta nyomásra is pozitívan reagáltak, és régóta látott, meggyõzõ játékkal elhozták a három pontot a Riazorból.

A találkozón remekül járatta a labdát a Barca, a 90 perc nagyobb részében gólveszélyes volt, és ami még fontosabb, hogy stabil, egységes csapatként mozgott, ami az egyik alapfeltétele egy idegenbeli gyõzelemnek. Az argentin zseni és a svéd csatár góljai pedig élményszámba mentek mind az akció révén, mind pedig az egyéni befejezések szépsége miatt.

Sokféleképpen lehet tehát értelmezni, mi is volt ennek a másfél hétnek a jelentõsége, ám valószínûleg a sok elmélet közül az egyik az, hogy hiába vannak hullámvölgyek, ez a csapat továbbra is sikeres. Sikeres, mert elõbb egy rendkívül kiélezett szituációban múlta felül az Intert két legjobbja nélkül, majd immár az épphogy felépülõ, ám még korántsem teljes értékû Messi-Ibra párossal verte a Madridot. A jerezi meccs a küzdõszellemé volt, míg a hétvégi, Depor elleni az utóbbi, idegenbeli rossz forma feledtetése volt, azaz a további versenyképesség egyik lételeme.

Címeket nem ígérhetünk, egy viszont biztos: ott lesz a végsõ elszámolásnál a Pep-Team idei változata is…