Erre nincsenek szavak | A tökéletes bizonyítvány
Nincsenek rá jelzõk, annyira jól trenírozta az együttest, amióta átvette a kormánybotot az FC Barcelonánál. Az irányítása alatt elõbb rendbe szedte a csapatot, majd a saját maga által elképzelt stílus alapján megformálta azt, hogy végül egy olyan gyõztes mentalitást adjon a játékosoknak, amely egy-egy rosszabb forma esetén is elnyom minden egyéb tényezõt. Josep Guardiolának, a Barcelona jelenlegi edzõjének a másfél éves munkáját értékeljük, avagy következzék a Pep-konszolidáció.
Pepnek talán vannak hibái. Mindenkinek vannak. Azt azonban senki nem veheti el tõle, hogy másfél év alatt egy olyan együttest fabrikált egy morálisan a nullán lévõ gárdából, amelynek a neve mára nemcsak a totális futball fogalom tartalmával egyezik, de a küzdeni akarással is. Ennek a két dolognak a szintézise pedig a lehetõ legnehezebb a futballban, hiszen aki varázsolni tud, az miért futna azért, hogy a csapata még jobb helyzetbe kerüljön. Mondhatja, õ varázsolni akar, azzal segít az együttesének. Ez az, ami nincs a Barcelonánál, és ez az a tényezõ, amely miatt Guardiola már az együttesének a megformálása elején korrigálta a késõbbi hibáit.
Az ”in medias res” után, és sok, Guardiolát elemzõ cikkel ellentétben mi nem a konkrét folyamatot szeretnénk leírni, hanem a katalán szakvezetõ a magával hozott szabályait, eszméit és tulajdonságait, amelyek tökéletesen beváltak, hogy aztán egy tökéletes szezont eredményezzenek.
1. Sajtó lenyûgözve, kiosztva, de tájékoztatva – A nyugodt munka alapja
„Erõsnek érzem magam, és ha nem így lenne, nem így lett volna, nem is ülnék itt, mert annál sokkal jobban tisztelem a klubot. Tapasztalatom nincs, mert 37 éves vagyok. Az egyetlen érdemem edzõként, hogy az itt ülõ urak engem választottak ki erre a feladatra. De nem félek, nincsenek aggályaim a kihívással kapcsolatban, s nagy sikeréhséggel vágok neki a kalandnak.” – mondta Guardiola sok egyéb mellett a bemutatóján, mint a Barcelona új trénere.
Tapasztalata nem volt, tudása annál inkább. Ahogyan az a fenti idézetben is látható, nem hagyott kétséget afelõl, hogy nem úgy fogja összeállítani az együttest, ahogy éppen a média megírja az aznapi számában, és azt is rögtön leszögezte; nem érdekli a rá nehezedõ nyomás. Ezzel együtt azt is érvényesítette, hogy a Guardiola-éra alatt lesz rossz döntés, lesz jó, de ez a végeredmény szempontjából irreleváns: az lesz, amit õ mond. Ennek pedig óriási szerepe van a nyugodt munkában, és habár a formahanyatlások idején már elõjöttek a katalán mester döntéseit erõsen megkérdõjelezõ felvetések, Pep akkor is a helyzet ura volt, és válaszolt.
„Nekem nem az a feladatom, hogy válaszoljak az emberek, a sajtó vagy a Te véleményedre. Nem, nekem nem az a munkám, hogy azt mondjam, hogy „igen, egyetértek veled” vagy hogy „nem, nem értek egyet veled”. Ha veszítünk, neked van igazad. Ha nyerünk, nekem. Ismétlem, nem az a feladatom, hogy bíráskodjak a rádiók vagy éppen az újságok által leírtak felett.”
2. A csapaton belüli hierarchia kialakítása
„El fogom nézni, ha jól vagy rosszul játszunk, de azt nem, ha nincs meg a szükséges erõfeszítés a játékosokban” – újabb idézet a katalán mestertõl.
Ennek a mondatnak pedig azzal együtt, hogy a gyõzni akarást garantálja, van talán egy másodlagos jelentése is. Mégpedig az, hogy Guardiola megérkezett, Guardiola itt van és Guardiola a vezetõedzõ. Az eltelt másfél esztendõ alatt pedig a Copa del Rey megnyerése után kiosztott büntetések, illetve a saját maga megbüntetése jelzi, ez az állapot örökérvényû – legalábbis addig bizonyosan így lesz, amíg Pep ül a Barcelona kispadján.
Csupán szigorral és keménykezû irányítással azonban nem lehetett volna elérni ezeket a sikereket, és szerencsére ennek Guardiola is tökéletesen a tudatában volt, így egy olyan kapcsolatot alakított ki a játékosaival, amelyben a pályán edzõként, azon kívül barátként viselkedett velük. Szokták mondani, hogy az eredményesség – a futball legfelsõ szintjén – a mentalitáson áll vagy bukik, annak a kialakítása pedig edzõi feladat, egy egészséges attitûdöt pedig csakis kiváló pedagógiával lehet elérni. Megcsinálta – ezt is.
3. Maximális tisztelet minden csapatnak – Pep egyik legérzékenyebb szokása
Kis túlzással élve lassan már elõre megírhatjuk Guardiola mérkõzés elõtti sajtótájékoztatóit – már ami azt a részt illeti, ami az ellenfelek játékerejérõl szól. A katalán szakvezetõ ugyanis óriási hangsúlyt fektet az adott ellenfél erõsségeinek a felhívására, és bizony néha még olyan példákat is felhoz, amik egyébként a tabellára ránézve egyáltalán nem tûnnének ki. Ilyenek például a „jelenlegi ellenfelünk az ötödik legkevesebb gólt kapta a bajnokságban”, vagy ennek a fordítottja, azaz hogy az „ötödik legtöbb gólt szerzõ együttessel fogunk játszani.”. Azt tehát nem lehet Guardiola szemére vetni, hogy ne készülne fel a soros ellenfelekbõl, és hogy a maximális tiszteletrõl szóló monológjai csak a szokásos protokoll betartása lenne.
Természetesen rengeteg kisebb aspektus szükségeltetett még ahhoz, hogy a Pep-Team a klub történelmének legjobb évét érje el a 2009-es esztendõben, ám az is vitathatatlan, hogy a játékosok tehetségén, a csapat mentalitásán kívül Guardiola személye és a fentebb leírt három alapeleme döntõ faktor volt a ’hatkupás’ év eléréséhez.
Ilyen kisebb volumenû, ám nem elhanyagolható dolog például Pep pálya mellett viselkedése; a tavalyi évben nem egyszer buzdította csapatát az oldalvonal mellõl rendkívül karakteresen és határozottan, továbbá ki ne emlékezne azokra a képekre, ahogy kommunikál a játékosaival. Meggyõzõ, kemény, határozott, de egyben úriember.
Guardiola tehát egy abszolút szerethetõ, és éppen ezért sokak által nagyon kedvelt figura, aki a szerénységén és tudásán kívül számtalan emberi és hétköznapi tulajdonságot hordoz magában, és ami a legfontosabb, ki is mutatja ezt. A ’Coldplay – Viva la vida’ öltözõbeli meghonosítása, vagy éppen a klub-vb megnyerése utáni sírva fakadása jelzi, ez a Barcelona nem csak egy futballcsapat, ez egy közösség, ahol mint barátra is tekintenek egymásra játékosok és edzõk egyaránt.
Ennek a közösségnek az élén pedig egy zseni áll. Viva la vida, Viva Pep!
