IV. rész – Pep Guardiola

A Barcelona az a Barcelona maradt, amelyet a 2008-2009-es esztendõ során megismerhetett a katalán csapat szurkolótábora. Motivált, agresszív, a sikerekre éhes, összetartó társaság, amely ezen feltételek jelenléte mellett nehezen verhetõ. Ezt bizonyította a mögöttünk hagyott esztendõ, amely mögött egyértelmûen az a Josep Guardiola áll, aki a sikerek idején a háttérben marad, a ”nagy” krízis idején pedig – amikor egy-két meccset nem nyert meg az együttes vagy rosszul játszott –  magára vállalta a felelõsséget, védve a játékosait. Következzen Pep bizonyítványa.

A számok alapján borzasztó idényt produkált a Barça, hiszen a tavalyi tripla után most csak egy nagy sorozatot, a bajnokságot tudta megnyerni. Ilyen teljesítménnyel nem nagyon mernénk kiállni a Camp Nouba…

Ezt a két sort önmagától értetõdõen egy nagy adag iróniával szabad értelmezni, és ezzel gyakorlatilag már el is árultuk magunkat, mi a véleményünk a Pep-Team 2009-2010-es idényérõl, ezzel együtt Guardiola munkájáról. Csodálatos. Csakis ezt a szót lehet használni. Elsõ nekifutásra persze fel lehetne hozni mindenféle indokot, hogy ezzel a húzással, ezzel a cserével vagy ezzel a játékossal a Barcelona most az elsõ együttes lenne a történelemben, amely megvédte a Bajnokok Ligája címét, de jobban átgondolva, ezek a kritikák igazságtalanok.

S hogy miért?: „Megnyerte magának”

Az elmúlt napokban közöltük Arrigo Sacchi, az AC Milan korábbi legendás trénerének az interjúját, melyben az olasz úgy nyilatkozott Pep esetleges hibáiról, valamint a második évérõl, hogy megnyerte magának ezt a jogot. Egyrészt ezért, másrészt meg azért, mert korántsem Guardiola rossz taktikai húzásának köszönhetõ, hogy a katalán együttes kiesett a BL elõdöntõjébõl, illetve a Copa del Rey nyolcaddöntõjébõl. Errõl majd késõbb.

2009 nyarán köztudott volt, hogy egy dolgon fog majd múlni a sikerek folytatása, vagy esetleges elmaradása: a tûz fenntartásán. A motiváció elengedhetetlen része a labdarúgásnak a mai kiegyenlített mezõnyben, s ha ezt egy olyan kvalitású csapatban, mint amilyen a jelenlegi Barça, sikerül fenntartani, nyert ügye van az együttesnek. És végül így is lett.

Ez pedig Josep Guardiola érdeme, aki néha úgy tûnik, mintha a tökéletes puzzle darabkákkal játszana, hogy mikor is rakja ki pontosan. Mire gondolunk pontosan? Itt egy apró példa:

Pep a Klubvilágbajnokság kezdése elõtt úgy nyilatkozott, hogy „ennek a csapatnak a jövõje sötét az elért sikerei miatt”. Nyílt titok, hogy edzõ nem megy neki úgy egy szezonnak sem, hogy nem akar nyerni, s erre esélytelennek látja a csapatát, éppen ezért motivációs indokoktól vezérelve húzta ezt meg Guardiola, azért, hogy együttese egy fárasztó menetelés végén történelmet írjon a ’hatkupás’ esztendõvel. Az aranybetûk végül jöttek, a Barça nyert, a 2010-es naptári év elején pedig a katalán mester ráncai is kisimultak, amikor a következõket mondta: „Decemberben úgy gondoltam, hogy sötét a jövõnk. Most azonban, látva ezeket a fiúkat dolgozni, keményen edzeni, elmondhatom, hogy nem, a mi jövõnk világos.”.

A sajtóval való viszonya egy cseppet sem romlott, és köszönhetõen a tavalyi, néhol kemény, de udvarias hangnemre, ebben az idényben már kis túlzással élve úgy viselkedik a média, ahogy Pep diktál. A sajtótájékoztatókon különleges atmoszférát teremtett a katalán mester, ami nem csak a mondatait cikkekbe öntõ írásokon látható, hanem a videó felvételeken is, ahogy beszél a zsurnalisztákhoz.   

Elengedhetetlen volt néhány taktikai újítás ahhoz, hogy a Barçát ne ismerjék ki, s hogy Guardiola kezében maradhassanak aduászok. A saját nevelésû Pedro csapatba való beépítése, s minél többszöri szerepeltetése ilyen lépés volt, valamint Milito reaktiválása is jelentõs stabilitást, a keretben pedig mélységet hozott az együttesnek. A szerkezetben számos alkalommal megfigyelhetõ volt egy kisebb váltás, amivel három középsõ középpályás helyett csak kettõ játékos maradt a pálya közepén, ezzel Iniesta és Pedro játszottak a széleken, hogy Messi középen is érvényesülni tudjon. S talán elérkeztünk a legeffektívebb, és legjobb újításhoz, amit Pep véghezvitt. Messi középen rendkívüli mértékben eredményes tud lenni, hiszen a pálya ezen részén közelebb van a kapuhoz, mint a jobb szélen. A 47 gól önmagában elárulja a döntés helyességét, a számtalan gólpassz és briliáns észrevétel pedig csak fokozza ennek a mértékét.

Sarkalatos pont volt még a szezon során, hogy Touré Yaya miért veszítette el kezdõtagságát. Kétségtelen, hogy posztja egyik legjobbja az elefántcsontparti, s hogy a triplázó együttes egyik legfontosabb labdarúgója volt. Ezt az idényt viszont nem úgy kezdte, ahol tavaly abbahagyta, és a szezon eleji mérkõzések után, ahol kezdett, mint például a Szuperkupákon vagy a bajnokság elsõ meccsein, azokon bizony nem nyújtott olyan teljesítményt, amiért meg kellett volna süvegelnünk. Jött tehát a rotáció, kisebb sérülések, végül az influenza-járvány, és Touré lassan, de biztosan csak a kispadról szállt be a meccsekbe. A klub-világbajnokságon aztán végleg látszott, hogy a döntõn a csapatból kimaradó Tourét már nem favorizálja Pep a szûrõposzton, s habár különleges rossz teljesítmény nem áll a döntés mögött, a csapat hatékonysága, játéka nem esett vissza, így az elefántcsontparti kihagyása nem érintette meg az együttest. A tavasszal ugyanez volt a forgatókönyv, és Touré csak az utolsó fordulókban játszott igazán jól, s úgy, ahogyan az elvárható lett volna tõle.

Az elefántcsontparti mellett Seydou Keita osztja meg még a közvéleményt – õ viszont a másik irányba. Keitát ugyanis nagyon sokan nem tartják érdemesnek arra, hogy a Barçában ennyi játékpercet kapjon, mint amennyit ebben az évben Guardiolától. Itt viszont egyértelmû, hogy a mali nem azért játszik, mert varázsolni tud a labdával, hanem azért a futómennyiségért, s mások helyett elvégzett védõmunkáért, amivel nagyban hozzájárul a védelem megszilárdításához. Egy-egy gyors és dinamikus csapat ellen kulcsfontosságú a jelenléte, hogy besegítsen Abidalnak, így bizony a helyén lévõ kreatívabb, ám a védekezésben nem annyira hatékony labdarúgó szerepeltetése hamar meglátszódhatna a védekezés hatékonyságán. Kell egy olyan labdarúgó, aki elvégzi a piszkos munkát.

Pep értékeléséhez tartozna még az Eto’o – Ibrahimovics csere osztályozása, ez viszont megér egy külön anyagot, így a svéd teljesítményével, leigazolásának elemzésével nem most fogunk foglalkozni.

Guardiola bizonyítványa, 2009-2010: Jeles.