Revízió: Remek igazolások, nagy sikerek, Rosell lemond a posztjáról

Joan Laporta július 1-jétõl kezdve nem a Barcelona elnöke. Furcsa érzés lehet ez számára, hiszen 2003-tól egészen június 30-ig, azaz nagyjából hét évig volt az egyesület elsõ embere, s habár mandátuma alatt volt minden, amirõl írni lehetett, egy biztos: túlszárnyalni nehéz lesz  a munkásságát. Laportát sokan nem szerették, mivel határozott elképzelései voltak, amihez gyakran nem kért segítséget, ellenben sokan épp ezért kedvelték, mivel cselekvõképes, határozott embert ismerhettek meg benne. Revízió, avagy hogyan, mikor történtek – és mik voltak Laporta elnökségének legfontosabb pillanatai, II. rész.

Laporta hatalomra kerül – I. rész

Jómagam már régóta azt vallom, hogy a nagy egyéniségek arról ismerhetõek fel, hogy – egyszerûen kifejezve – vannak, akik utálják õket, és vannak, akik nála jobb személyiséget el sem tudnának képzelni. Vagy csak nehezen. Lényeg a lényeg, Laporta pontosan ilyen elnök volt a Barcelona elsõ embereként eltöltött hét esztendeje alatt.

Egy kicsit az okot is fürkészve visszatekintünk erre a hét évre, és felidézzük azokat az eseményeket, amelyek nagyban hozzájárultak Laporta megítélésének a kialakulásában.

Érkeztek a minõségi igazolások, két bajnoki cím és Párizs

A 2003-as esztendõ telén tehát nagy bajban volt a Barcelona, hiszen sem financiálisan, sem sportszakmailag nem volt a csúcson az egyesület. A labdarúgók viszont a már említett málagai pofon után felálltak a padlóról, Rijkaard mentalitása és munkája beérett, ennek pedig az elsõ jele a Sevilla ellen aratott idegenbeli gyõzelem, mely már akkoriban is óriási bravúrnak számított.

A sikerek futószalagon érkeztek, és egy félelmetes tavaszi menetelés után a Barcelona a második helyen végzett, köszönhetõen többek közt Edgar Davids téli igazolásának, aki végül nem maradt, de megmutatta, hogy ez a csapat csakis akkor lehet sikeres, ha van egy ilyen kaliberû szûrõje a középpályán. Ennek következtében 2004 nyarán érkezett Edmilson, valamint Deco és Eto’o, akik személyében – fõleg utóbbi kettõében – végül megismerhettük a 2006-ig tartó sikerek fõ letéteményeseit.

A 2004-2005-ös idénynek tehát bizakodva indult neki mindenki; a vezetõségtõl kezdve a szurkolókon át a médiáig mindenki. Az év végül trófeával is zárult: a levantei döntetlen után Laporta örülhetett a játékosokkal, és jóllehet a Bajnokok Ligájából, illetve a Király Kupából kiesett a Barcelona, a szezon így is teljes siker lett.

A nyáron (2005) csupán a holland Mark van Bommel és Santiago Ezquerro érkeztek ingyen az elsõ csapathoz, bízva abban, hogy ez a játékoskeret képes arra, hogy a saját hibáiból tanulva (Chelsea elleni nyolcaddöntõ) egy magasabb szintre lépjen, s elhódítsa a Bajnokok Ligáját. Amint az együttes versenyképessége és stabilitása valóban jobb lett a 2005-2006-os bajnokságra, más területeken nem volt ilyen nyugalom a klubon belül.

Rosell lemond, kritika a kosárlabda csapat, valamint a nacionalista politika miatt

2005 június 2-án a jelenlegi presidente, Sandro Rosell, valamint további 5 elnökségi tag lemondott a posztjáról, olyan indoklással, hogy Laporta a hátrányára változott személyes téren, túlságosan diktatórikus módszerekkel vezeti a klubot, illetve hogy hatalmi ambíciói fenyegetõen nagyok.

Számos kritikák kapott Laporta még az egyesület többi, nem olyan populáris szakága miatt, fõleg a kosárlabda-szakosztályra nem fektetett elég hangsúlyt a kritikusai szerint az elnök. Ugyanezen év októberében ráadásul újabb heves támadások érték Laportát: sógorát, a biztonságért felelõs igazgatóság egyik tagját, Alejandro Echevarríát megvádolták, hogy a Fransisco Franco Alapítvány tagja. Mindketten próbálták tagadni ezt, végül azonban Laporta kénytelen volt elfogadni Echevarría lemondását. Ennek ellenére Echevarría közel maradt a klubhoz, ugyanis a 2005-2006-os bajnoki cím ünneplésének a biztosítását már ismét õ szervezte.

Mi több, és valójában ez volt az az aspektusa a történetnek, amely a legnagyobb pikantériát adta az Echevarría-ügyhöz, Laporta köztudottan katalán nacionalista, aki már számtalanszor kijelentette, hogy támogatja Katalónia Spanyolországtól való elszakadását. A presidente egyébként többször is elmondta, hogy a Barcelonát, mint klubot Katalónia eszközeként látja, hogy „promotálja a katalán nyelvet és kulturát.”

A futballcsapaton ezek a botrányok ellenben nem látszódtak, hiszen a Ronaldinho vezette együttes megvédte a bajnoki címét, valamint Párizsban 2-1-re legyõzte az Arsenalt a Bajnokok Ligája fináléjában, ezzel elhódította az egyesület történetének második BL-serlegét.

Folytatjuk…