…több lett belõle: Interjú Andrés Iniestával, a Barça világbajnokával

A válogatott mérkõzések okozta szünet alatt a fõbb lapok minding elõrukkolnak egy-egy interjúval, és ez bizony most sem volt másként. A katalán ‘El Mundo Deportivo’ napilap a Barcelona spanyol világbajnok középpályásával, Andrés Iniestával folytatott egy terjedelmes beszélgetést, melyben a fináléban a gyõztes gólt szerzõ labdarúgó beszélt a sikereirõl, a két sorsdöntõ góljáról, a gondolkodásmódjáról, valamint a közelgõ Aranylabda szavazásról is.

Az igazat megvallva, elõször nem szerettük volna a teljes interjút közölni, mivel úgy gondoltuk, hogy minden szegmense korántsem olyan érdekes és megmozgató. A sorok közt olvasva, és átgondolva, hogy valójában milyen szerény ember is lehet Andrés Iniesta, úgy döntöttünk, hogy teljes egészében publikáljuk a katalán ‘El Mundo Deportivo’ által készített anyagot.

Sokat változott az életed a világbajnoki cím megszerzése óta?

Igen, s fõleg a pályán kívül. Ez persze logikus, mert a világbajnoki gyõzelem nagyon nagy értéket képvisel, ráadásul a gyõztes gólom miatt még többen felfigyeltek rám. Ez befolyásolja a médiát és az embereket.

A karriered legjobb pillanatait éled meg jelenleg?

Mind fizikálisan, mind mentálisan remek állapotban vagyok, és kétségtelenül élvezem a mostani helyzetemet, ám azt nem tudom, hogy ezek-e a legszebbek. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a világbajnokság befejezte óta végre keményen és teljes értékûen tudtam dolgozni, a felkészülési idõszak is jó volt, most pedig szinte az összes meccsen a pályán lehetek mindenféle fájdalom nélkül. A célom mi más is lehetne, minthogy fenntartani ezt a szintet addig, ameddig csak lehet, és hogy még jobb legyek.

Említetted, hogy mostanában csaknem az összes mérkõzésen végig a pályán vagy. Bizonyára elfelejtetted már a sérüléseidet…

Nem gondolok rájuk, mivel ha egészséges vagy, csakis játszani akarsz, ez a legfontosabb számodra, és amikor tényleg csak a játékra koncentrálhatok, akkor sosem gondolkozom azon, hogy esetleg megsérülhetek.  Az eddigi pályafutásom során végig így gondolkoztam,  és noha mindig vigyázok magamra, egy-egy sérülés a magas szintû terhelés miatt mindig bekövetkezhet, ez a labdarúgás része.

A gondolkodásmódodat érintették ezek a folyamatok?

Ez nem egy olyan változás, ami egy nap alatt lezajlik. Mindenkinek vannak rossz és jó pillanatai, és amikor elõbbin mész keresztül, akkor erõsnek kell maradnod, és olyan emberek között lenned, akik segítenek, mint például a családod vagy a barátaid.

Kaptál valamilyen megjegyzést a két sorsdöntõ gólod után, melyek talán önmagában boldogabbá tettek, mint a valódi jelentõségük?

A Stamford Bridge-n sokan mondták, hogy megérdemeltem, ez nagyon jól esett. A világbajnoki fináléban lõtt találatom után pedig sokan megköszönték, hogy Dani Jarquénak ajánlottam a gólomat.

Milyen gyakran nézed meg a Stamford Bridge-n, illetve a Johannesburgban szerzett gólodat? Talán amikor szomorú vagy?

Ha van egy olyan nap, amikor sok a szabadidõm, és közel vagyok az internethez, akkor általában megnézem õket újra és újra. Már milliószor újranéztem ezt a két találatot, és természetesen sokszor gondolok is rájuk. Ezek történelmi pillanatok, olyanok, amelyekre mindig is emlékezni fogok.

Könnyedén szóba hoztad az álmokat. Ha már itt tartunk, ez a két gól az álmaidnak a beteljesülése volt?

Igen. Akár ötvenszer is újraszülethetnék, akkor sem tudnék annyit elérni, mint amennyit már elértem a pályafutásom során. Amikor fiatal voltam, csak elsõ osztályú játékos akartam lenni. Minden más elképzelhetetlen volt számomra.

Tegnap (múlt hét csütörtökön) az Espanyol vezetõi mély tiszteletüket fejezték ki irántad a már említett, Dani Jarquénak ajánlott gólod miatt. Gondolkoztál már azon, hogyan fognak fogadni téged az Espanyol drukkerei a derbi alatt?

Ez a tiszteletadás számomra különleges és nagyon kedves. Minden azért van, hogy Jarquéra emlékezzünk.

És London, illetve Johannesburg után mi az, amit még igazán el szeretnél érni?

A Bajnokok Ligája idei, a Wembleyben rendezendõ fináléjában ott szeretnék lenni, de ez még nagyon messze van.

Mit csináltál pontosan az 1992-es döntõ alatt?

Ekkor voltam nyolc esztendõs, és otthon követtem figyelemmel az eseményeket.

Felidézvén a gólokat, amiket lõttél, nem gondolod, hogy egy kissé többször kellene kapura lövéssel próbálkoznod?

Nagyon sokan felvetették már ezt nekem, de igazság szerint a pályán olyan hamar kell döntést hoznom, hogy amikor úgy gondolom, a lövés a legjobb megoldás, akkor kapura küldöm a labdát, de ha szerintem egy passz ideálisabb lenne, akkor passzolok. Persze próbálom fejleszteni a játékom ezen oldalát.

Nehéz váltani azok után, hogy általában az utolsó passzokat adod Te?

Ebben is lehet valami, de az a helyzet, hogy nem úgy gondolkozom, mint egy támadó. Amint egy csatár megkapja a labdát, csakis azon töri a fejét, hogy hogyan szerezzen gólt. Vannak azonban olyanok, mint én, akik elõször inkább passzolnának, mintsem lõnének. Ez egyszerûen attól függ, hogy mi a posztod, és hogy milyen típusú játékos vagy.

Mit éreztél, amikor Cesc passza után egyedül mehettél Stekelenburg kapujára percekkel a finálé hosszabbításának a vége elõtt?

Különös érzés volt. Minden olyan gyorsan történt, hogy gondolkozni sem volt idõm. Úgy tûnik, a sors azt akarta, hogy Spanyolország legyen a világbajnok.

Most, azok után, amit elértél, szinte az összes stadionban megtapsolnak, és éljeneznek. Gondoltad volna korábban, hogy ilyesmi fog történni veled?

Nagyon hálás vagyok a szurkolóknak, hiszen mindezt a szeretet úgy adják nekem, hogy nem a válogatott futballozik. Példának okáért, amikor Zaragozában 2-0-ra vezettünk és végül nyertünk, állva tapsoltak meg.

Neked sikerült az a tény, hogy a tradicionálisan ellenséges stadionokat sokkal barátságosabbá formáltad, még ha csak egy kis idõre is.

A szurkolók nincsenek erre kötelezve, hiszen klubszinten riválisok vagyunk, és éppen ezért vagyok még hálásabb nekik az elismerésükért.

Mindenhol, kivéve a San Mamést. Befolyásoltak a pályán az ott történtek?

Nem.

Elszomorított a füttyszó?

Igen, mivel nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki. Kifütyültek egy játékost, aki egy kemény belépõ áldozata lett. Gondolom, azért cselekedtek így, mert azt hitték, hogy színészkedem, de én sohasem teszek ilyet.

A csapattársaid teljesen a védelmükbe vettek.

Csak meg kell nézned a szerelést. Mindig mondjuk, hogy ha egy szerelési kísérlet sérülést okoz a bõrödön, akkor ez egyértelmû sárga, és ha éppen mégsem, akkor az azért van, mert sikerült még kitérned az ellenfél elõl.  Nem talált el a stoplijaival, de a másik lábával bokán rúgott, és ez nagyon fájt. Nem azért ecsetelem ezt, hogy megtiltsam a szurkolóknak a fütyülést, de ez esetben rosszul döntöttek.

Mit gondolsz, a Bernabéuban megtapsolnak majd?

Hogy ez így lesz-e, arra még várnunk kell. Még nagyon sok meccs van addig, amíg Madridba utazunk.

Úgy tûnik, a csapat egyre jobb formába lendül.

Jól mennek a dolgaink jelenleg. A tökéletességet nem lehet elérni, de nekünk törekednünk kell arra, hogy ezt a magas szintet a szezon egésze során fenntartsuk.

Miként vélekedsz Villa beilleszkedésérõl?

Már a kezdetektõl fogva nagyon fontos láncszeme a csapatnak. Sohasem kételkedtünk abban, hogy be fog illeszkedni.

Izgat az Aranylabda megnyerése?

Hazudnék, ha nemet mondanék, hiszen mindenkit érdekelne egy-egy hasonló egyéni elismerés. Én azonban mindig is a csapatszinten elért sikerekrõl álmodoztam, sosem az egyéni díjakról. Nagyszerû az esélyesek között látni a nevemet, de meg is kapni már annál nehezebb.

Megneveznél három játékost, akiknek – magadon kívül – odaadnád az Aranylabdát?

Nagyon sokan megnyerhetik, és mindig nagyon sokan lesznek, akik kritizálják vagy éppen az adott nyertes mellett foglalnak majd állást, hiszen ez egy nagyon szubjektív téma, és nehéz egy labdarúgót kiválasztani. Ez korántsem olyan könnyû, mint a 2 + 2 = 4, és habár vannak jelöltjeim, azokat megtartom magamnak.  Egyértelmû, hogy vannak olyan játékosok, akiknek nagy esélyük van, hogy megnyerjék, mint például Xavi, Leo vagy Sneijder. Diego Milito a Bajnokok Ligája legjobbja volt, és ennek ellenére sincs ott a listán. Ez a bizonyítéka annak, hogy ez egy nagyon szubjektív téma.