Határtalan lehetõségeket rejtõ tavasz elõtt a Pep-Team

A bajnokságban hét pontos elõnnyel vezetnek, a Király Kupában döntõt játszanak, a Bajnokok Ligájában pedig a nyolcaddöntõben az Arsenal várja õket. A csúcsformájuk elképesztõ, a stabilitásuk pedig olyannyira magas fokú, hogy még egy gyengébb teljesítménnyel is képesek 3-0-ra verni az egyébként nem rossz erõkbõl álló Atlético Madridot. Az idei Pep-Team ismét olyannyira jó, hogy a tavasz elõtt a katalán szurkolók megint álmodozhatnak: messze még ugyan, de láthatáron a triplázás.

Felfoghatatlan, amit Guardiola fiai végrehajtanak. Maga a tény, hogy két éven belül másodszorra is van esély arra, hogy a Barça triplázzon, nem jellemezhetõ teljesítmény. Ráadásul ez nem egy szürreális álom, mivel mindhárom sorozatban él a Pep-Team, a bajnokságot megnyugtató elõnnyel vezeti, a Copa del Reyben már csak egy lépésre van a végsõ sikertõl, a Bajnokok Ligájában pedig az az Arsenal várja, melynek a játékstílusa alapvetõen nem egy rémálom a katalánok számára.

Mi több, az is egészen hihetetlen, hogy gyengébb formában is 3-0-ra nyerjen a csapat az ellen az Atlético Madrid ellen, mely jelenleg a címvédõje az Európa-Ligának, és ugyan szörnyû formában van, de számos olyan játékossal rendelkezik, melyek a világfutball krémjéhez tartoznak. Nagyjából ez a februári idõszak a gyengébb, legalábbis a Guardiola-éra tapasztalataiból kiindulva, és ez a pontatlanságon, valamint a játék dinamikáján bõven meglátszott szombat este. Ez a formahanyatlás azonban nem egyenlõ egy-egy vereséggel, ezt prezentálta a mostani Barcelona, mely Messi mesterhármasával alapjáraton tartotta otthon a három pontot.

Az idei szezonban teljesítõ Pep-Team egyértelmûen jobb a triplázó évben látottnál. Összeszokottabb, a betömörült védelmeket sokkal jobban reagálja le, a kis területen való játék még gördülékenyebb, ráadásul Pedro és Villa személyében két technikás játékos áll Guardiola rendelkezésére. Elõbbi még mindig fejlõdik, utóbbi pedig – Eto’óhoz hasonlítva – technikailag többet ad, elmozgások terén pedig legalább annyit, mint a kameruni. Mielõtt továbbmennék a befejezésre, kiemelném pluszként Eric  Abidal  világklasszis játékát, akinek lassacskán egy hónapja nincsen elvesztett párharca, az eleganciája pedig Messi szintjét súrolja.

Guardiola: „Ha így játszunk, a Madrid le fog gyõzni minket a döntõben”

Ez a lehetõ legzseniálisabb mondat, ami elhagyhatta a katalán tréner száját a szombat késõ esti sajtótájékoztatón. Ezzel ugyanis nem csak újra és újra figyelmezteti játékosait a fejlõdés, a motiváltság fontosságáról, de elérte azt is, hogy a madridi ‘Marca’ ne ‘SzuperBarça’ címlappal ékeskedjen vasárnap, hanem a fenti idézettel. S hogy mi a kettõ közötti különbség?

Lényeges: elméletileg ugyanis eltüntette a jelenlegi Madrid és a jelenlegi Barça közötti minõségbeli különbséget. Ez a fejlõdéskényszer, az az akarat, hogy újra a lehetõ legkomolyabban dolgozva ismét a Madrid fölé kerüljön csapata,  létfontosságú lehet a tavaszra nézve.