Hibáztak, és emiatt vesztettek | Nincs itt az ideje ‘krízist’ kiáltani
Eljött a szezonnak az a szakasza, amikor megfordulnak a szerepek. Eddig a Pep-Team szórakoztatott, a közönségért játszott, mindent megtett a szurkolóiért, hogy azok egy újabb sikeres szezont élhessenek át. Februárban azonban – Guardiola edzéskoncepciója révén – mindig egy kisebb formahanyatlás következik be a csapatnál, ennek következtében most kell a legjobban biztatni Xaviékat, hogy amikor igazán számít, már csak hátradõlve nézhessék a katalán szimpatizánsok ezt a Barçát.
Akinek ugyanis bármiféle kétsége lenne ezzel az együttessel kapcsolatosan, az vagy nem nézte a Barcelonát a 2010-2011-es szezonban, vagy nem nézte. Most nem fogom felsorolni, hogy mi mindent értek el Guardiola fiai már ebben a szezonban, és azt sem fogom ecsetelni, hogy miket érhetnek el, s mivel ezen anyagomat rövidre fogom tartalmának megerõsítése céljából, dicsérõ, nagy szavakat sem fogok zúdítani a Barcelonára, mint ahogy különösen súlyos kritikákat sem. Egy téma lesz, az is dióhéjban: a londoni kudarc okai. Mert az – még az alábbiak tükrében is – kudarc.
Két ismeretlenes egyenlet – Az ‘Ágyúsok’ gyõztek Londonban
Nem Rizzoli játékvezetõ volt a fõ ok, ezt le is szögezhetjük gyorsan. Ahogyan azt Guardiola is elmondta, egy játékvezetõ az ítéleteivel erõsen befolyásolja a mérkõzés kimenetelét, ám nem sportszerû róluk beszélni, mert õk is emberek, és hibázhatnak. Ehhez kapcsolódó, a madridi MARCA sportnapilapról mindent eláruló történet, hogy habár a katalán szakvezetõ célja korántsem a kifogáskeresés, a vádaskodás volt, az újság internetes kiadásának a címlapján csupán a következõ jelent meg: „A játékvezetõ hatással volt a mérkõzésre.”
A rövid kitérõ után felfednénk a két ismeretlen elemet. A Barcelona gyenge formában van. A januári ‘kuparoham’ után egyértelmûen egy kissé elfáradt a gárda, ami már jelentkezett az Atlético Madrid elleni bajnokin is, ám – tisztelve a ‘Matracosokat’ – az Arsenal teljesen más szint. Ami ott nem ütközött ki, az szerda este igen. Magyarán az, hogy amennyiben egygólos vezetésnél nem lõ még egyet a Barça, s nem zárja le a meccset idejében, úgy a végén ez visszaüt. Fontos megjegyezni, hogy ez a fáradás nem a rotációra vezethetõ vissza, csupán a katalán tréner edzésprogramjára, akinél immáron harmadik éve figyelhetõ meg ez a tendencia kisebb változásokkal.
Súlyos hiba volt – ‘ala második ismeretlen elem’ – a játékosok hozzáállása a mérkõzésen. Egyértelmûen látszott, hogy 0-1 után nem forszírozzák teljes erõbedobással az újabb gól megszerzését, s gyakorlatilag ennek volt betudható az, hogy rendre kimaradtak a jobbnál jobb helyzetek. Ez persze összefüggésben áll a gyengébb formával, de összességében mindent elárul az, hogy Iniesta egy kiugratásnál nem egy az egy elleni párharcot vállalt fel a kapura törve, hanem visszapasszolta a játékszert a pálya kezdõköre körül álló társához.
Guardiola úgy nyilatkozott a mérkõzés után, hogy nem tudja, mi történt. Nyilván ez nem igaz, a nyilatkozat célja viszont egyértelmû: ismét felébreszteni játékosaiban az ambíciót, hogy fejlõdjenek.
A recept? Munka, bizalom, idõ.
