A szombat esti döntetlen a lehetõ legoptimálisabb eredmény

A Clásico-dömping elsõ felvonásán a Real Madrid és az FC Barcelona 1-1-es döntetlent játszott egymással a Liga 32. fordulójában. A szombat esti mérkõzés összképe egy kissé fura, ugyanis óhatatlanul az rajzolódott ki a mérkõzés néhány szituációjából, hogy a Barça tudatalattija azt sugallta, bõven elég a döntetlen is. Ami viszont bizonyos, hogy ez az iksz egyáltalán nem hátrányos a Pep-Teamre nézve, sõt, talán a lehetõ legjobb eredmény, ami születhetett.

A vezetés megszerzése után immáron emberelõnyben a Barcelona ugyanis nem erõltette meg magát túlságosan egy újabb gól megszerzéséért, jelezvén, hogy korántsem most akarja ellõni az összes puskaporát. Természetesen lehet azt mondani, hogy egy Clásicón hogy lehet ilyen mentalitást tanúsítani, de a következõ három felvonáson nem akármilyen teljesítményre és erõbedobásra lesz szükség ahhoz, hogy a Barça összességében sikeresen jöjjön ki a négy Klasszikusból.

Mindezen feltevésnek egyébként ellentmond az, hogy Messi dühében – meggondolatlanul  – a szurkolók közé lõtte a labdát, miután nem tudta azt a játéktéren belül tartani.  Az a statisztikai adat ellenben tökéletesen megerõsíti a fenti elképzelésünket, hogy a Barcelona a bekapott gólja után cirka négy ígéretes akciót vezetett hét percen belül.

A lehetõ legjobb eredmény ez a fajta döntetlen

Ebben ugyanis benne van minden, ami a következõ feladatok sikeres teljesítéséhez kell. Tartalmaz bosszúságot, hiszen mégiscsak egy véleményes tizenegyessel, a mérkõzés 82. percében, emberhátrányban tudott egyenlíteni a Real Madrid Cristiano Ronaldo révén. Továbbá tartalmaz némi elégedetlenséget is, amiért az elsõ gól megszerzése után az együttes fejben kiengedett – ez óriási hibapont – , és már a 60. percben a találkozó végét jelzõ hármas sípszóra várt. Végül elkerülhetetlenül tartalmaz extra motivációt, amit rendkívül egyszerûen fel lehet használni a hibák kijavítására, és a koncentráció, a helyes hozzáállás fenntartására.

Sõt, azzal, hogy José Mourinho ismét a játékvezetõ nyakába varrta együttese második félidei alárendeltségét, ami egyébiránt sokkal inkább a Barça érdeme volt, újabb impulzust adhat Xaviéknak. Novemberben láthattuk – nem az eredményre, sokkal inkább az eksztázisra gondolunk – , mit képes kihozni a katalán játékosokból ez a fajta állandó kifogáskeresés, mely ugyan a lélektani hadviselés egyik eszköze, ám ez a konstans ‘panaszkodás’ már azok közé sorolható, mely egy idõ után borzasztóan tudja zavarni az egészséges szellemiségû sportembereket.  

Zárójelen belül: Nincsen Mourinho-mániánk, de az már megint csak egy érdekes taktikai módszer, hogy a Santiago Bernabéu gyepszõnyegét nem engedte lenyíratni ezen a héten, hogy ezzel is nehezítse a katalánok dolgát. Bár a Stamford Bridge felszántása után (2005-06, Bajnokok Ligája nyolcaddöntõ) már semmin sem lepõdhet meg a portugál mester együtteseit figyelõ réteg. Zárójel bezárva.

Vizsgázni azonban szerdán kell

Avagy hiába tartom megalapozottnak és teljesen logikusnak, helytállónak a fenti véleményemet, amennyiben a Barça mégsem tud kellõen felpörögni szerda este, és nem javítja ki a hibáit, ez a szombat esti tanmese ‘a kukába dobható anyag’ címkét kaphatja majd.

Vizsgázni tehát szerdán kell.