A Real Madrid tovább folytatja a saját harcát a Barça ellen

Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy az FC Barcelona elõtt most nagyobb feladatatok is állnak annál, mintsem hogy visszafele tekintgessen, de a két napos pihenõ, valamint az aktualitások lévén szeretnék véleményt formálni a jelenlegi Real Madridról. José Mourinho érkezésével ugyanis új korszak kezdõdött a fõvárosi gárda életében, egy teljesen más fejezet, mint az eddigi, s habár lehetséges, hogy eredményekben messze felülmúlja majd a portugál az elõdeit, maradandót nem fog alkotni.

Végre vége. Mármint nem a szezonnak, hanem a Clásicók sorozatának. Amit mindenki úgy várt, mint egy négy felvonásos futballünnepet, az a labdarúgás presztízsének a rombolásába ment át. Sokak szerint ez mindkét csapat érdeme, én azonban korántsem így látom. Ennek a fárasztó, szánalmas, már-már nézhetetlen háborúnak a legfõbb ‘kovácsa’ José Mourinho.

Már Te is, Casillas?!

Amint arról korábban már beszámoltunk, a Madrid egy indítványt nyújtott be az Európai Labdarúgó Szövetséghez, sportszerûtlen játékkal vádolva a Barcelona játékosait. Az UEFA visszadobta a javaslatot, ám a Real Madrid a csütörtöki napon jelezte, hogy fellebbez az ítélet ellen. Az újabb tárgyalást május 16-ra tûzte ki az UEFA.

A Madrid egy teljesen más világban él jelenleg. Amíg a média a Barça fölényét hangsúlyozza, addig Cristiano Ronaldo „rablásról” beszél, sõt már Iker Casillas is beállt a sorba, és Mourinho fegyelmezett elsõ tisztjeként világgá kürtölte, hogy ismét a játékvezetõ volt a Pep-Team 12. embere. Ha pedig már a sportszerûségérõl ismert Casillas is ilyenre vetemedik, akkor nagyon mély problémák lehetnek Madridban.

José Mourinho munkája beérni látszik. A sajtótájékoztatók Bajnokok Ligájának címvédõje – Guardiola után szabadon – a nyilatkozatokra helyezi a hangsúlyt, a pályára gladiátorokként küldi fel a csapatát a Barcelona ellen. Ha pedig véletlenül egy-két játékosa elveszti a fejét, és elõkerül a piros lap, nem sorrendben, de a következõ a forgatókönyv: Unicef, UEFA, Övrebo, Busacca. Megmondom õszintén, én érzem magam kényelmetlenül, amiért veszem a bátorságot, hogy ezeket a nevetséges kijelentéseket akár csak kritizáljam is.

Johan Cruyff egyébként ismét zseniálisan fogalmazza meg azt, ami kézenfekvõ, de Mourinho háborúskodása miatt háttérbe kerül. A piros lapok számának egyszerû oka van: a Madrid csak hajtja a labdát, s ha elfáradnak a játékosai, könnyebben odapakolnak egyet a Barça támadóinak, bár Pepe esetében ez nem igaz, neki nem kell elfáradni ehhez a mentális állapothoz. Cruyff ráadásul hozzáteszi, Mourinho pontosan tudja ezt. Minden korszakos együttesnek van egy nagy ellenfele, ez a Barça esetében Mourinho, ám Cruyff írásait olvasva az is minden kétséget kizáróan igaz megállapítás, hogy a portugál tréner összes kirohanása megírt forgatókönyv alapján játszódik.

Nem tudunk már mit írni, pláne a csütörtöki nap után. A MARCA állítása szerint Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke felvette a kapcsolatot az UEFA elnökével, Michel Platinivel, hogy kifejezze elégedetlenségét a fõvárosi gárdát ért játékvezetõi hibák miatt. Hab a tortán, hogy az ‘El País’ madridi napilap úgy fogalmaz a keddi, 1-1-es döntetlennel végzõdõ visszavágót elemzõ egyik cikkében, hogy a madridi Benzema azért nem kapott szerepet a Camp Nouban, mert a hétfõi sajtótájékoztatóján nem kritizálta Wolfgang Stark játékvezetõ Madridban nyújtott ténykedését. Ezzel kapcsolatosan azért óvatosan fogalmaznánk, még akkor is,  ha Mourinhót ismerve nem kell nagy képzelõerõ ehhez, ám a tény, hogy ilyen felmerül, eléggé érdekes.

Mourinho tehát a fõ ‘kovácsa’ ennek az egész humbugnak, õ hergelte fel alaposan a játékosait, hogy végül a Barça a saját fegyverével verje meg a portugált. Talán még stílusosabban is, mint ahogy azt a Special One mûveli. Itt a kérdés a szép halál vagy a csúnya továbbjutás volt, s úgy gondolom, a kettõ keveredésébõl létrejött egy katalán továbbjutás. Szép játék azért a 180 percbõl 45-ön legalább volt, a többi pedig háború. Égbekiáltó hazugság lenne azonban elmenni Florentino Pérez felelõssége mellett, ugyanis a Real Madrid jelenlegi elnöke az, aki engedélyt adott az ilyesfajta felfogás meghonosodására a klubnál. Pérez mindenáron sikereket akar, meg akarja törni a Barça egyeduralmát, azaz itt már nem játszik a hagyomány. Pérez igazolt, Mourinho teljes körû hatalmat kapott, ami egyenlõ a mostani Real Madriddal. Egyetlen példa a már fentieken kívül: a Real Madrid a hivatalos oldalán egy teljes írást szentelt annak, hogy kritizálja Wolfgang Stark játékvezetõ az eldöntõ elsõ felvonásán mutatott teljesítményét. 

Mint már említettem, már most is nehezen vettem rá magamat, hogy véleményt formáljak a jelenleg kialakult madridi mentalitásról, de több, ezt véleményezõ írás már nem fog születni a billentyûzetem által.

Az élet folytatódik, lesz ez még így se.