A befejezõ rész | Volt egyszer egy pazar január…

Nem feledkeztünk meg az idény sorozatait taglaló értékelésünkrõl, mielõtt bárkiben ez felvetõdne, biztosíthatjuk arról, hogy ilyenrõl szó sincsen, aminek ékes bizonyítéka, hogy itt is van a három részbõl álló anyag harmadik és egyben befejezõ része, a Copa del Rey számvetése. Lehetséges, hogy sokan inkább elfelednék az áprilisi döntõ miatt a Király Kupát, a Barça teljesítménye azonban így is több mint kiváló volt, a januári pedig feledhetetlen.

Az õszön átugranánk, a Ceutát simán elintézte az együttes, melyben rengeteg fiatal is lehetõséget kapott, sõt, még Milito is gólt szerzett, igaz meg is sérült, így ebbõl a párharcból az argentin védõ negatívan jött ki. Hanem a január… a januári kupaidõszak valami fergeteges volt, tele olyan mérkõzésekkel, amikre szívesen emlékezek vissza, s úgy gondolom, hogy mindenkiben pozitív érzéseket vált ki, ha ezekrõl a találkozókról kérdezik.

Mielõtt még rátérnénk a téli évszak második hónapjának a teljesítményére, egy kitérõvel letudnánk az Atlhletic Bilbao elleni párharc hazai meccsét, melyen a két csapat a karácsonyi szünet elõtt 0-0-ra végzett egymással. A betömörülõ baszkok ellen nem volt ellenszere az Espanyol elleni eksztázisból érkezõ, ám a szünetet már nyilvánvalóan váró katalán gárdának, így a visszavágó teljesen nyitott maradt.

Január 5-én este a bilbaói Katedrálisban a két együttes megmutatta, mit neveznek egy igazi kupapárharcnak. A szenvedélyes baszk közönség elõtt lejátszott mérkõzésen mindkét csapat elõtt adódtak lehetõségek, ám a Barça az ekkor félelmetes formába lendülõ Abidal találatával továbbjutott (1-1), és megalapozta a jó tavaszi szereplését. Amikor a 2009-2010-es esztendõben tavasszal nem igazán találta a formáját a Pep-Team, Alves egy nyilatkozatában elárulta, hogy ez a csapat nem szokott ahhoz, hogy hetente egy mérkõzése legyen, így a meccsek helyett plusz erõnléti tréningeket iktatott be a szakmai stáb, s ez a két tényezõ párosulva idézte elõ a tavaszi formahanyatlást.

Nos, ilyen most nem volt. Januárban háromnaponta lépett színpadra a Barça, s amíg a bajnokságban rendre stabil teljesítményt nyújtott, addig a kupában pazar elõadásokat adott a Camp Nounak, hiszen elõbb a Real Betist intézték el Xaviék 5-0-ra a sorozat negyeddöntõjében, majd az Almeríát immáron az elõdöntõben.  Annak ellenére, hogy a sevillai visszavágón a Betis egy kissé megizzasztotta a katalán gárdát, értelemszerûen inkább a pazar otthoni produkciók, mintsem egy-egy kisiklás ragad meg a szurkoló emlékezetében.

Az Almería elleni visszavágó csupán annyiból érdekes, hogy a télen igazolt Afellay megszerezte elsõ találatát a Barcelona színeiben, míg Thiago fejjel vette be a történelmi magasságokból (elõször volt elõdöntõs a kupában) végül a másodosztályba kiesõ csapat kapuját. A Copa del Rey döntõjébe való kvalifikálás után természetesen egy idõre parkoló pályára került a finálé, hiszen Xaviék elõtt nagyon nagy feladatok álltak, így helyt kellett állni a Bajnokok Ligájában, illetve a bajnokság további szakaszában, ami Puyol sérülésével, majd Abidal betegségével egyre nehezebbé vált. De megcsinálták, s a bajnokságban elért madridi 1-1 után utaztak a döntõ helyszínére, Valenciába.

A Mestallában történtekrõl két szempont alapján lehet beszélni. Az egyik a futball, melybõl kevés volt, s melyet az elsõ félidõben a Barça nem tudott, a másodikban viszont képes volt játszani. Kétségtelen, hogy az elsõ játékrészben a Real Madrid a letámadásos taktikával remekül kiaknázta a lehetõségeit, veszélyes volt, szépen kontrázott, Pepe fejese a kapufán landolt, ám a második félidõre teljesen érthetõ okokból elfáradt a fõvárosi gárda, és a Barça magára talált. Casillas például kétszer is óriásit védett, Iniesta lövését alighanem már mindenki bent látta, kivéve a spanyol válogatott portását, aki szenzációsan tolta ki a hosszú sarokba tartó labdát oldalra. A hosszabbításban végül a Real Madridnak sikerült gólt szereznie, így összességében megérdemelten nyerte meg a Copa del Rey idei kiírását.

A másik aspektus viszont nem ilyen kedves téma. Nem lehetett nem látni a madridiak brutális felfogását, azt, hogy attól sem riadtak vissza, ha a barcelonai játékosok testi épségét kockáztatva kellett megszerezniük a labdát, azt pedig tényleg nem lehet hova tenni, ha Villa lábát úgy tapossa meg Arbeloa, hogy a labda ott sincs. Illetve lehet, csak az sem nyomdafestéket nem tûr, sem hivatalos álláspont nem lehet. Jogosan nyert a Real Madrid.

A Barça a vereség után nem keresett kifogásokat, Guardiola mester és a játékosai gratuláltak a Madridnak, ami talán a legszebb az egész történetben. Itt még nem lehetett tudni, hogyan végzõdik az idény, csupán azt vehették észre Messiék, hogy a Real Madrid ebben az idényben a pályán teljesen más arcát mutatja, mint korábban. Ennek ellenére sportemberhez méltóan búcsúztak Valenciától és a sorozat idei kiírásától.

Azt hiszem, hogy ez a sportszerû magatartás és a januári menetelés – kiemelve Abidal bilbaói gólját – kellemessé teszi a visszaemlékezést a Pep-Team idei Copa del Rey-menetelésére.