Kapott kritikát a Madrid, Mourinho és Rosell is | Interjú
Megszokott cikkei helyett ezen a héten interjút adott az ’El Periodico’ katalán lapnak Johann Cruyff, akit a lap újságírója kérdezett a Madriddal fönnálló feszült viszonyról, a csapat jelenlegi helyzetérõl, sportszakmai kérdésekrõl, ám a csapat korábbi edzõje és játékosa szólt a jelenlegi klubvezetésrõl is, mely szerinte bizonyos kérdésekben helytelenül gondolkozik. A holland célzott arra, hogy hosszú évek után idén elõször nem volt klasszikus alapozása a csapatnak, amiért az egyesület vezetése tehetõ felelõssé, mely így veszélybe sodorta a Szuperkupa megnyerését.
Minden, amit Pep csinál, tökéletes. Minden tekintetben.
Miért?
Sportszakmai szempontból semmilyen hibát nem lehet találni a munkájában. Minden ebbõl a filozófiából ered, ennek az eredménye, amit már évek óta gyakorolnak. De most azt látom, hogy a klub célja nem csupán az, hogy trófeákat nyerjen, hanem hogy sok pénzhez is jusson. Számomra ennek inkább fordítva kellene mûködnie. Az elmúlt egy évben a pénz utáni hajsza mindig fõszerepet kapott. Én úgy gondolom, hogy mindig a focinak kellene elõtérben lennie.
Mire gondol?
Azt mondtam, hogy Guardiola nagyon jól végzi a munkáját, mert el tudja választani a focit minden mástól, ami a klubon belül történik. Nekik azonban teljesen más a gondolkodásmódjuk. Ezt jól lehetett látni a Szuperkupa felkészülésén az amerikai túrával. Tudjuk, hogy szükséges pénzt szerezni minél több helyrõl, de mindig hagyni kell idõt arra, hogy a csapat tudjon rendesen edzeni, és készülni a kupameccsre, ahogyan az jár.
A Madrid is volt túrázni, de olyan benyomásunk lehetett, hogy jobban föl tudott készülni a Szuperkupa meccsekre.
Talán az emberek nem vették olyan komolyan, de ez a párharc igen kockázatos volt a Barcelona szemszögébõl. Guardiola nagyon is jól tudta. Szerencsére nem történt semmi, de a Szuperkupa elvesztése az egész idényre jelentõs hatással lett volna. Arra ráadásul bõven volt esély, hogy el fogják veszíteni, mert a két csapat felkészülése közötti differencia evidens volt. Guardiola bátor volt, nehéz döntéseket hozott, bõven vállalt kockázatokat, és ez nem volt könnyû dolog azért sem, mert a Madrid volt az ellenfél. De azt mondta: ezekkel játszom, történjék bármi. Végül jól sült el a dolog, de minden a pénzhajhászásból indult. Nyilvánvaló, hogy szükség van plusz pénzre, de azért edzeni is kell. És az egyensúly felborult.
Mi a véleménye a szinte háborúsnak tûnõ hangulatról, ami a Clasicókat körüllengi, amióta Mourinho megérkezett a Bernabéuba?
Soha nem láttam még hasonlót sem. Ez egy igen kényelmetlen helyzet. Mourinho? Már megírtam korábban is, úgyhogy nincs szükség arra, hogy ismételjem magam. Számomra a probléma súlyosabb. A Madridnak óriási felelõssége van a világ labdarúgásában, és vannak dolgok, amiket nem szabadna megengednie.
Miért mondja ezt?
Milliónyi gyerek van a világon, akik elõtt egy nagyon rossz példa jár, és a Madrid ezzel egyáltalán nem foglalkozik. Amióta elment Valdano, a dolgok csak rosszabbodtak. Valdanóról mondhat mindenki, amit akar, de azért õ egy úriember. Lehetséges, hogy Mourinho egy nagyon jó ember privát környezetben, és nagyon jó edzõ is, de amit a világ számára mutat, az egészen más. És a klub kötelessége lenne megváltoztatni ezt a helyzetet.
Nem úgy tûnik, hogy szándékában állna megtenni.
A Madridnak egyetlen dologban nincs szerencséje, abban, hogy ebben a korszakban a Barça ellen játszik. Ha bármely más országban vagy más korszakban lenne, csodálatosan éreznék magukat, és nagyon sok dolgot nyernének. Nagyon jó csapatuk van, de egyelõre nem találták meg a módot arra, hogy hogyan állítsák meg a Barçát. És ha elõvesszük a taktikai oldalát a dolognak, el kell mondanom, hogy kicsit meg vagyok lepve. Hogy miért? Mert mindig több megoldás is van arra, hogy egy csapatot legyõzzünk. És a legrosszabb, hogy szinte mindig ugyanazt a hibát követik el. De ha nem tudják megoldani, csak annál jobb.
Szükségtelen megkérdezni, hogy melyik ez a hiba.
Igen, nem fogom megmondani. (nevet) Ez az õ dolguk. Tudom, hogy Madridban könnyen találnak kifogásokat, vagy jogosnak minõsítenek olyan dolgokat, amikre nincs magyarázat, de a világ teljesen másként látja a dolgokat. Azon túl, hogy a Barça nyer vagy veszít, nemzetközi szinten rendelkezik egy olyan imázzsal, hogy egy tiszta klub, a Madrid viszont nem az, aki volt. És ráadásul Mourinho… Ha egy ilyen edzõvel dolgozol, aki folyamatosan vitákat provokál, mégis hogyan fogsz te viselkedni? Most néhány játékosának a reakciójára gondolok.
Casillasról vagy Xabi Alonsóról beszél…
Általában beszélek. Amikor ezt a reakciót látod, azt gondolod: „Ezek nem is õk”. Feltételezem, hogy a meccsek után õk maguk is ezt gondolják. De ott állnak két fal között. Mégis mit fogsz mondani? Hogy nem értesz egyet az edzõvel? Ezt nem mondhatják. Mourinho viselkedése nem csak a klub presztízsére, vagy a saját imázsára van hatással, hanem a játékosokra is.
Egy cikkében nemrégiben azt írta az El Periodicóban, hogy Mou teste mögött Florentino lelke van.
Igen, ez igaz. Elnöknek lenni nem csupán abból áll, hogy fölemeljük a kupát. Azért is vagy elnök, hogy nehéz döntéseket hozz. Ezért vagy ott. Nem mindig kényelmes feladat. A Madrid mindig nagy klub volt a magatartása, viselkedése, stílusa miatt is. Az volt Spanyolországban és a világban. Most minden nappal veszít a presztízsébõl. A gond az, hogy most folyamatosan a Barcelona lebeg a szemük elõtt, és átlépték a határokat. És a barcelonaiaknak is meg kell érteniük, hogy hosszú éveken keresztül fordítva volt, viszont akkor sosem mentek el a szélsõségekig.
Látott már valaha edzõt, aki belenyúl egy kollégája szemébe?
Soha életemben. Megdöbbenve láttam. Mindig azt gondolod, hogy tesz majd egy lépést elõre, de nem ilyen szinten. Én ezt úgy értelmeztem, hogy mindez az összefoglalója annak, hogy nem tud mást tenni, hogy legyõzze a Barcelonát. Ez a tehetetlenség és az impotencia megnyilvánulása. Sok ember mondja, hogy mindent azért csinál, hogy elterelje a figyelmet, hogy másról essen szó, ne a fociról, de szerintem nem errõl van szó.
Nos, három évvel ezelõtt a Barcelona szurkolók egy jelentõs része Mourinho szerzõdtetését várta el, mert Guardiolát újoncnak tartották.
És õ volt Rosell választottja is, ami még rosszabb. Egy ilyen döntés nagyon sok dolgot megváltoztatott volna, és ezt nem csak most mondom, hanem már akkor is ezt mondtam, és akkor is azt hittem, hogy a Barça számára a legjobb Guardiola. Mert ahogy Rijkaard, úgy õ is olyan ember, aki soha nem sértené, nem okozna kárt a klubnak. Nyerhet vagy veszíthet, de soha nem hagyja el a Barçát ellentmondások között, és nem fog botrányt sem csinálni. Abban a pillanatban, amikor szenvedélyeddé válik a nyerés, elveszíted az objektivitásodat, és azt is, hogy melyek az igazán fontos értékek. A Madriddal most ez történik. Mindent feladni nem érdemes még a gyõzelem érdekében sem. Mindig fontos, hogy illedelmes legyél, és hogy képviselj bizonyos értékeket.
A Barça pedig – sok minden más mellett – megerõsítette a keretét Cescel és Alexisszel.
Erõsödött a verseny. Ez az egyetlen út a fejlõdés felé. Õk fiatalok, a keret már mindent megnyert, úgyhogy csak arra kell figyelni, hogy ne kényelmesedjenek el. Pep tökéletesen csinálta. Mindig vannak persze más vélemények, minthogy „nem szabad annyit fizetni egy játékosért, aki innen került ki”. De ennek semmi köze nincs a sportszakmai képességekhez. Sokan összemosnak dolgokat, Pep ezt nem teszi. Megvan elõtte az ismert út, és ezen szeretne végigmenni. Ezen nem változtat. Ezért is ragaszkodott annyira Cesc és Alexis leigazolásához.
