Motivációval a máért, jó iránnyal a holnapért
Mint minden évben, idén is óriási jelentõséget tulajdonít mindenki az elsõ Clásicónak, talán túlságosan is sokat. Persze nem is ok nélkül, mert mindig változik a kép, mindig fejlõdnek valamilyen irányban a csapatok, és jelentõsebb erõfelmérõ aligha lehet ennél a rangadónál. Idén tehát más lesz, mint volt tavaly, és nem is csak egy okból. Idén Madridban van az elsõ meccs, a Madrid vezet, a Barça le van maradva, és ugyan nem ezért, de idén talán már nem a Pep Team az esélyes.
Amióta Pep Guardiola átvette a csapatot, nem nagyon volt olyan mérkõzése egymás ellen a két óriásnak, ahol ne a Barcelona lett volna a favorit, az a csapat, mely nyeregben van, melynek nem kell spekulálnia, különbözõ fortélyos taktikákat kitalálnia ahhoz, hogy nyerni tudjon a presztízsmeccsen. Nem kellett, mert a Barça nyilvánvalóan jobb képességû játékosanyaggal, és jobban összeérett állománnyal bírt, mely motivált is volt, és ha hozta a legjobb formáját, aligha maradt hatékony ellenszere a riválisnak.
Erre az évre nem sok minden változott, de néhány apróság azért igen, és ezek az apróságok többet jelenthetnek a gyakorlatban, mint gondolnánk. Egyrészt a Real Madrid minõségileg ugyan nem lett több, de érettebb csapattá vált, a játékosok hatékonyabban dolgoznak össze minden területen, és olyan sikeréhesek, amilyennek kell lenniük. Ez önmagában még nem lenne döntõ érv, ám nem lehet nem észrevenni, hogy a Barcelona õsze nem sikerült tökéletesen eddig, és ennek valamilyen oka biztos van. A keret talán még erõsebb lett, mint volt eddig bármikor, ám a jó értelembe vett gyilkos ösztön az eddigi meccsek alapján elveszett a játékosokból. A csapat hajt, teszi a dolgát, de képtelen úgy csúszni, mászni a pályán, mint tette eddig, azon egyszerû oknál fogva, hogy a motivációnak ezt a szintjét már nagyon nehéz befolyásolni. Ösztönbõl vagy jön, vagy nem, és a Barcelona esetében, 12 megnyert címmel és három évvel a hátuk mögött ez inkább a nem felé hajlik. Ez az állapot hosszú távon óhatatlanul hibákat és pontvesztéseket eredményez, más kérdés, hogy ettõl még nyugodtan meg lehet nyerni egy olyan meccset, mint a Clásico.
Azonban tény, hogy a Barcelona kevésbé stabil, kevésbé dinamikus a játéka, és kevésbé biztos az is, hogy megnyeri-e a meccseit. Ennélfogva a roppant kiegyensúlyozott Real Madrid szombaton ha nem is sokkal , de esélyesebb a gyõzelemre, már csak azért is, mert otthon játszik.
A jövõ már elkezdõdött
A szombati meccs eredményétõl teljesen függetlenül tény, hogy a Barcelonának roppant nehéz lesz megnyernie a bajnokságot ebben az idényben, mert a bajnoki sikerhez semmi más nem kell, csak kiegyensúlyozottság. Ez az elem azonban a fentebb említett okoknál fogva egyáltalán nem garantált, és tragédia nem is történne, ha ebben az évben kevesebb cím kerülne a vitrinbe.
Fontosabb ennél, hogy várhatóan nem következik hosszú és gyötrelmes sikertelenség-széria, mert a klub által követett modell ezt a forgatókönyvet majdhogynem kizárja. A jövõt nem lehet leolvasni egy madridi eredményjelzõ tábláról, ez csakis a klub által megálmodott stratégiából ered, abból, hogy egy Bajnokok Ligája meccsen pályára lép 12 saját nevelésû játékos, és nem csak pályára lépnek, hanem bizonyítják, hogy a több évtizedes, utánpótlásba fektetett munka, a klub elhivatottsága az irány mellett igenis megtérül. Ez a modell mûködik. A fiatalok kedden nem csak pályán voltak, brillíroztak, megmutatták, hogy készen állnak. Ennek a jelentéktelen, BATE Boriszov elleni meccsnek nagyobb örömöt kell adnia minden szurkolónak, mint bármelyik másiknak ezen az õszön, mert ez bizonyítja a klub erejét, és megmutatja az értékeit.
Madrid csak egy állomás, ahol történhet sok minden. De ezen a vágányon haladva minden jövõbeni állomás rejt majd örömöt bõséggel.
