Interjú két szurkolóval | Hagyományos rovat a Clásico elõtt

Az elmúlt évekhez hasonlóan ismét hozzá tartozik az El Clásico felvezetéséhez, hogy oldalunk egyik látogatóját, illetve egy Real Madrid rajongót megszólaltatunk a közeledõ rangadóról. Idén Kovács Andris, az Eurobarca fórumának oszlopos tagja, illetve egy nemrégiben indított Real Madrid szurkolói oldal, a penamadrista.hu egyik fanatikusa, Pangert Roland válaszolt a kérdésekre.

Mióta szurkoltok kedvenc csapatotoknak? Hogyan kezdõdött a rajongás?

Pangert Roland: Megszületésem óta. 1994. október 29.–én születtem pont azon a napon, mikor Raúl a Real Madrid emblematikus figurája bemutatkozott a nagycsapatban. Véletlen egybeesés vagy már akkor megpecsételõdött a sorsom? Szerintem az utóbbi eset a valószínûbb. Mikor még kisdiák voltam „csak” Real meccseket néztem, nem volt semmi körítés, fanatizmus. És hogy hogyan is kezdõdött a rajongásom? Én ilyenkor igazából madridizmus korszakokról szeretek beszélni. Fokozatosan váltam ilyenné, napról napra érzem magam egyre nagyobb madridistának. Úgy hiszem az életben nem is az számít, hogy miben hiszünk, hanem hogy higgyünk valamiben. Ehhez nyitottnak kell lennünk és hagynunk, hogy magával ragadjanak az érzések. Az a legjobb ebben a rajongásban, hogy csak magunktól függünk, amennyit belerakunk, annyit kapunk vissza belõle.

Kovács András: Nagyjából 12 éve lehet, hogy elõször végigszurkoltam egy Barcelona meccset, egészen kisfiúként. A rajongás itt még kimerült néhány sztár iránti lelkesedésben, akik természetesen az Ajaxból érkezett hollandok voltak, élükön Patrick Kluiverttel. Mindez nem spontán, hanem apai ágon öröklõdve alakult ki.

Hogyan telik számodra a meccs napja?

PR: Én minden nagy meccset megtervezek, fõleg egy El Clasicót. Reggel korán felkelek, hogy biztos minden hírt elolvassak az esti meccsel kapcsolatban. Fél napot „készülök” a meccsre, utána délután háromkor indul a vonatom Pestre. Mivel a magyar szurkolói egyesület, a Peña Madridista Húngara tagja és madridista vagyok, kötelességemnek érzem, hogy még békéscsabai létemre is ott legyek a „keménymaggal” és velük izguljam végig a 90 percet. A meccs elõtt mindig meghallgatom a himnuszunkat és házi tippmixet is tervezek a fiúkkal. Bár tudom h nem szabad elõre inni a medve bõrére, de még egy pezsgõt is be fogok rakni a táskámba. Felveszem az összes Madridos cuccomat: Mourinho feliratú hazai mez és nadrág, zokni, sál, sapka, nyaklánc, gravírozott gyûrû, óriási Real Madrid zászló meg még pár apróság. Mielõtt elkezdõdne a meccs, elmondom a szokásos imámat:
„Legyen erõm, hogy bírjam idegekkel, hogy ne adjam fel túl korán, hogy végig higgyek bennetek. Tudom, hogy nem hallotok, de remélem, eljut hozzátok. Mindent bele, rajtam nem múlik!” Majd megszólal a síp és 90 perc totális extázis következik.

KA: Az El Clásico általában olyan esemény, ami elõtt már napokkal is görcsben áll az ember gyomra az izgalomtól, így aztán a meccs napján szinte semmire nem képes koncentrálni. Sajnos mostanság vesztettem a lelkesedésembõl, mégpedig azért, mert a Clásico, a foci nagybetûs ünnepe is rengeteget vesztett a fényébõl. Jó lenne újra ilyen várakozást érezni, és reménykedek is ezzel kapcsolatban.

Hogy értékelitek csapatotok idei szezonját?

Az idei szezonunkkal én maximálisan meg vagyok elégedve, vezetjük a bajnokságot 3 ponttal (egy meccsel kevesebbet játszva) minden idõk legjobb BL csoportkörét produkáltuk, kezd összeállni a csapat, ég bennünk a tûz, támadásban és védekezésben is sokat fejlõdtünk, bõ és minõségi keretünk van és nálunk van a világ legjobb edzõje. Amivel nem vagyok elégedett az a szezon eleji szuperkupa, ott nagyon közel voltunk a gyõzelemhez, de már akkor látszott, hogy ez az évad történelmi lehet csapatunk szempontjából. Remélem, az is lesz;)

KA: Kissé összeszedetlenek a fiúk esetenként, ezért szokatlanul sok pontot vesztettek a bajnokságban, de három ilyen év után talán természetes is, ha a motiváció nincs meg minden egyes csapat ellen. Amikor viszont igazán kell, valószínûleg továbbra is képesek azt a szintet nyújtani, amivel bármely csapatot térdre kényszerítenek.

Hogy értékelitek az ellenfél szezonját?

PR: Errõl szerintem Hegyi Iván urat kéne megkérdezni, õ biztosan azt mondaná hogy „A Bárszelóna minden idõk legjobb csapata, amit mûvelnek az már nem evilági. Õk játsszák A FOCIt. Bár a bajnokságban 2. helyen állnak, de ez csak a véletlen mûve, hamarosan MESSIre fognak jutni” Én adok a szavára ennek az embernek, hiszen õ „szakértõ”. Emellett ne felejtsük el, hogy ott játszik 2011 aranylabdása is.

KA: Nagyon nehéz értékelni egy csapat szezonját, ha az ember nem ismeri minden rezdülését (mint a kedvenc csapatnál), és emellett úgy gondolja, hogy igazi próba elé még nem állították az adott csapatot. Én azt mondanám, hogy a spanyol bajnokságban nincs a Barcán kívül olyan csapat, aki felveheti a kesztyût a Madriddal. Egyedül a Valencia volt ilyen, õk is csak az aktuális kiváló forma miatt. Azt a mérkõzést mindenki látta.

Mit vártok idén a kedvenceitektõl?

PR: Azt várom, hogy a Real Madrid idén oda kerüljön, ahová mindig is való volt… A CSÚCSRA!
Számomra a legnagyobb cél egyértelmûen a BL gyõzelem. Történjék bármi, nekünk meg kell szerezni a tízediket. A spanyol bajnokság megnyerésére is reális esélyt látok, fõleg, ha behúzzuk az El Clásicót. Hogy a Király kupa idén is hozzánk kerül-e, nem tudom, de a tavalyi gyõzelem után, amire 18 évet kellett várni, illene megvédeni a címet. Ha már megnyertük a bajnokságot és a BL-t akkor a spanyol illetve európai szuperkupára is igényt tartok, akárcsak a világkupára. Csak azt kívánom, hogy legyünk hatásosak. Tudom, hogy nem kis célok ezek, de a Real Madridról beszélünk, ahol a gyõzelem alapkövetelmény.

KA: Természetesen bajnoki címet és egy BL ismétlést várok, ha az eredményekrõl van szó, és figyelembe veszem a csapatban rejlõ változatlan potenciált. Ugyanakkor a személyes kívánságom, vagy helyesebben fogalmazva ami a legnagyobb örömet okozná nekem, az a gördülékeny és gyors játék, a megszokott pontossággal. Ez idén sokszor elmaradt, de tavaly is többször. Tökéletes példája ennek a játéknak az, ahogy a fiatalok játszottak a BATE Boriszov ellen az utolsó csoportkörben.

Az elmúlt idõszak eredményei, játéka alapján melyik fél esélyesebb a gyõzelemre?

PR: Költõi a kérdés? Természetesen csakis mi.

KA: Erre a kérdésre nem létezik jó válasz, soha egyetlen El Clasicot sem mernék az idénybeli formák alapján megtippelni, egy sokkal átfogóbb és általánosabb játékkép alapján esetleg. Természetesen az esélyes a számok szerint ebben az idényben és a hazai pálya miatt is a Real Madrid, mindazonáltal a tavaly õszi mérkõzés elõtt is a világ két legjobb csapatának voltak kikiáltva a kedvenceink. Akkor a hihetetlenül magabiztosan szinte minden pontot megszerzõ Madrid óriási bizakodás közepette érkezett a Camp Nouba, jóformán a mostanival azonos esélyeket kaptak szakértõktõl, mezei szurkolóktól egyaránt.

Vajon képes lehet a Barcelona a duplázásra a BL-ben? Lehetséges, hogy pont a Real Madrid fog a katalánok útjába állni?

PR: Ahogy 2010–ben egy bizonyos Mourinho nevû úriember megakadályozta ebben a katalánokat (azóta is áldom a nevét) most is megfogja. Akármikor találkozunk velük, nem fogjuk engedni nekik a duplázást, hiszen a BL-ben csak egy csapat méltó arra, hogy megvédje címét…

KA: Az évtizedes tapasztalat szerint korunk klubfutballja nem igazán teszi ezt lehetõvé, egyetlen csapat számára sem. Ugyanakkor igaz az is, hogy ha van csapat, aki ezt véghez viheti, az a jelenlegi játékát játszó Barcelona Messi vezetésével. Jelen pillanatban nem látom azt a nem spanyol csapatot a BL továbbjutók között, aki elbánhatna a Barcelonával vagy a Madriddal. Egymásnak kétségtelenül ugyanúgy megnehezíthetik a gyõzelmet, mint legutóbb.

Az elmúlt idõszakban szerencsére rengeteg El Clásicot élvezhettünk, azonban összességében a Barca-fanok örülhettek. A fõvárosiakat biztosan fûti a bizonyítási vágy.

PR: Igen, idén ez lesz a hetedik El Clásico. Ha valamikor, akkor most nyerni fogunk. Itt az ideje annak, hogy lezárjunk egy korszakot és egyben nyissunk egy újat. A Barcelona tökéletes ellenfél arra, hogy megmutassuk, mennyit fejlõdtünk és egy gyõzelemmel elhallgattassuk a kritikusainkat egy idõre.

KA: Érdekesen megfogalmazott gondolatok ezek. Kétségtelenül rengeteg volt a Clásico, de hogy szerencsénkre-e, ebben már nem vagyok olyan biztos. A bizonyítási vágy kétségtelenül hatalmas lehet, de visszatekintve ez a túlfûtöttség nem vált elõnyére a múlt évi mérkõzéseknek, különösen akkor, ha madridi szemszögbõl tekintünk vissza.

Ugyanakkor a madridiak 6 ponttal vezetik a tabellát a Barcelona elõtt, így a gyõzelmi kényszer terhe ezúttal a grántvörös-kékek vállát nyomja. Lehet-e ez a meccs egyik kulcstényezõje?

PR: Ezzel a kérdéssel tavaly óta óvatosan bánok, hiszen akkor is listavezetõként érkeztünk és tudjuk mi lett a vége. Azt vallom, hogy a történelem nem ismétli önmagát kivéve ha Real Madrid gyõzelemrõl van szó.

KA: Gyõzelmi kényszer aligha lehet egy bajnokságban, mikor még több mint húsz forduló hátra van, ugyanakkor kétségtelenül a Barcának van nagyobb szüksége a három pontra jelen állás szerint. Nem hiszem azonban, hogy kulcstényezõ lehet ez, ahogy Xaviékat és fõként Pep mestert ismerem, a legkevésbé sem lesz érzékelhetõ a játékon bármiféle sietség vagy kényszer. Madridi vezetés esetén persze már másképp festhet majd a játék.

Nem mehetünk el amellett, hogy a tavalyi meccseken elõtérbe került a rugdosódás, és a színészkedés – mindkét csapat részérõl. Mi lehet annak az oka, hogy a játékosok inkább erre koncentrálnak a futball helyett?

PR: Szerintem nagyon sok Barca játékos kiskorában színész szeretett volna lenni, de nem voltak elég tehetségesek hozzá, így a pályán élik ki gyerekkori traumájukat. Viccet félretéve, egy EL CLÁSICÓ alkalmával annyi teher van a játékosok vállán, hogy így vezetik le a feszültséget

KA: Pedig igazán elmehetnénk emellett, ugyanis Mourinho annál boldogabb, minél többet foglalkoznak ezzel. Ha viszont nem akarunk elmenni mellette, akkor érdemes megjegyezni, hogy a sportszerûtlen játékstílus a portugál edzõ mindenkori csapatainak sajátja, és éppen ez az, ami a két csapat kapcsolatát, a Clásicok színvonalát és egyáltalán minden azzal kapcsolatosat tönkretesz. Kifejezetten azt gondolom, hogy a gond a fõvárosiaknál van, de ez nem minõsíti a klubot, inkább csak a jelen vezetõséget, és az edzõt, de legfõképp a labdarúgó szövetségeket.

Nem egyszer kerültek reflektorfénybe a meccsekre kirendelt játékvezetõk sem. Mit várhatunk a hétvégén Fenández Borbalántól?

PR: Remélem, nem kell feladnunk a meccset 5 kiállítás után, mert elég kevesen lettünk…De én bízok a bíróban, hogy a meccs végén ne róla kelljen majd a legtöbbet beszélnünk.

KA: Tömören: semmi jót. Játékvezetõ, ráadásul spanyol. Márpedig a Primera bírói közül senkit sem tudok említeni, aki képes lenne elbírni egy ilyen súlyú mérkõzéssel. A bírói hibák elkerüléséért kizárólag a csapatok tehetnek. 

Mou vs. Pep. A két edzõ jól ismeri egymást, de miben jobb az egyik, és miben a másik?

PR: José számomra nagyobb edzõ, mert õ több csapattal ért el sikereket, és volt, hogy nem világklasszis focistákkal. Ellenben Pep kész csapatot kapott, „csak” rá kellett építeni a saját elképzeléseit. Mindemellett Mourinho kommunikációs képességeiben is túlszárnyalja kollégáját és a személyisége is sokkal közelebb áll hozzám, mint Pep-é.

KA: José mindenben egészen kiváló, aminek semmi keresnivalója a futballban, mégis lehet vele azt erõsen befolyásolni. Focira szorítkozva talán a defenzív taktikák kialakításában jeleskedik. Pep mindenben a legjobb, ha a Barcelonáról beszélünk. Hogy más csapattal meddig juthat, és miben emelkedhet ki, idõvel biztosan kiderül. 

Hogyan vélekedtek a csapatok nyári igazolásairól?

PR: Én meg vagyok elégedve mindegyik új szerzeményünkkel. Nézzük gyorsan sorba: Coentrao rendkívül sokoldalú, hátvédként és középpályásként is megállja a helyét. Emellett a munkabírásával sincsen gond. Sahinról és Altintopról még nem tudok sokat mondani, hiszen míg elõbbi többet látogatta az orvosi szobát mint én a penamadridista.hu weboldalt, utóbbi pedig kitûnõen teljesíti azt, amiért ideigazolták. Padon ül. Varaneban én nagy lehetõséget látok, hiszem még csak 18 éves és nem egyszer mutatta meg, milyen magabiztos játékot tud produkálni, ha lehetõséghez jut. Õ a jövõ embere, akárcsak Callejón, aki nálam a legjobb nyári igazolás titulusra pályázik. Nem stabil kezdõ, de mikor becseréli José, rendre meghálálja gólokkal. Ami még különösen tetszik nála, hogy saját nevelésû. Végre. A Barcelona pedig nagyszerûen erõsített az amúgy sem gyenge játékosállományán.

KA: A Madrid ezúttal nem igazolt meghatározó játékost, ami tulajdonképpen kellemes meglepetés, és mindenképpen elõnyére válhat a csapatnak, ha kis türelmet tanúsítanak irántuk ilyen formában. A Barca viszont komoly erõsítéseket szerzett Sanchez, Cesc és az utánpótlásból érkezett fiatalok személyében, ami nem is baj, látva a spanyol válogatott csatárok katasztrofális produkcióját.  

Ki a csapatotok legjobb játékosa?

PR: Végre beszélhetek arról, hogy nincs legjobb játékos, hanem mint csapat vagyunk nagyon jók. Persze Casillas védései és Ronaldo góljai élményszámba mennek, így keretbe is foglalnám a legjobbjainkat a kapustól a támadókig. De ha mégis ki kellene emelnem egy embert, akkor Xabi Alonsot választanám, hiszen ha játszik alapjáraton meghatározza a csapat játékát. Aki nem hiszi, csak nézze meg milyen a Real Madrid vele és nélküle.

KA: Messi, és természetesen azért, mert bármit képes megoldani a labdával, bármilyen meccset képes eldönteni akár egymaga, emellett pedig a világ összes játékosánál jobb képességekkel rendelkezik, és képes is használni ezeket. 

Ki az a játékos az ellenfél csapatából, aki a legnagyobb veszélyt jelentheti a másikra?

PR: Jól van, kimondom. Messi, mert ellenünk általában mindig jól megy neki, pontosabban MENT!

KA: Szó szerint és átvitt értelemben is Pepe az, aki veszélyt jelenthet. Inkább csak az utóbbi értelmezést indokolnám, mégpedig azzal, hogy ember feletti védõmunkára képes egy-egy elleni párharcok tekintetében.

Van olyan focista az ellenfél csapatából, akit szívesen látnál saját csapatod keretében?

PR: Pintót szívesen látnám. Drenthe távozása óta hiányzik egy lófarkas focista.

KA: Casillast, természetesen, ami viszont kevésbé természetes, hogy õt egyedül. Egész egyszerûen azért, mert a világ legjobb kapusa, és mert rendkívül szimpatikus ember.

Ki az, akivel legkevésbé szimpatizáltok a másik oldalról?

PR: Az egész csapat. Ha mégis ki kellene emelnem név szerint valakit, Guardiolát mondanám, hiszen azt szokták mondani, amilyen a vezetõ, olyan a legénysége.

KA: Mourinho, az indoklás talán nem szükséges a korábbi válaszok fényében. A pályán pedig Pepe, mégpedig azért mert közveszélyes.   

Mik a csapatotok erõsségei?

PR: A Real Madrid erõssége a kontratámadás, míg a Barcáé a rövid sok passzos játék (no meg a színészkedés). Számomra az elõbbi jelenti az igazi focit, míg az utóbbi antifoci, hiszen passzolgatnak egymásnak, eldugják a labdát, ami számomra végtelenül unalmas, és elég idegesítõ is. Ezt nem irigységbõl mondom, ha mi játszanánk így, azt se szeretném.

KA: Az erõssége az a stílus, amit mindenki ismer, amivel teljes kontroll alatt tudnak tartani bármilyen mérkõzést egy katalán kupától a BL döntõig.

Gyengéi?

PR: Nálunk mentális problémák szoktak lenni, míg a Barcának a fejjáték a gyengéje. Az a különbség, hogy mi tudunk ez ellen tenni, de õk nem nagyon. Kivéve ha egymás nyakába ugranak.

KA: Pillanatnyilag két komoly gyengepont van, az egyik a motivációs probléma, ami remélhetõleg egy Clásicot nem érint, a másik pedig a védelem instabilitása bármilyen összeállításban. Remek védõk állnak rendelkezésre, de meccsenként alig párszor akad igazi dolguk, így pedig nehéz teljesíteni.

Milyen játékot, eredményt vártok a találkozóktól?

PR: Itt is elég határozott leszek 4-2-t tippelnék. Ronaldo, Özil Pepe és Callejón fog gólt szerezni. Remélem bejön, mert elég sok pénzem van rajta.

KA: Nem is tudom, mit várok. Talán kissé naivan azt, hogy a bírók, és a Madrid is tanult a tavalyi meccsekbõl, és végre igazi fociról fog szólni a szombat este. A Barcelonától pedig csak a szokásosat, és végsõ soron egy gyõzelmet. A sport általában és nagy vonalakban igazságos, és a kedvenceim még mindig jobb játékra képesek, mint a Madrid. 

Mi az ami eldöntheti a meccset?

PR: Az, hogy mennyire, és meddig lesznek képesek koncentrálni a srácok.

KA: Sajnos csak három opcióm van a közelmúlt keserû emlékeibõl kiindulva: játékvezetés, Messi, Mourinho. Bizakodó vagyok, de tartok tõle, hogy ebbõl kell majd választanunk végül. Félreértés ne essék, a második opció sem feltétlen pozitív, jobb szeretném ha két jól játszó csapat fociban mérkõzne meg, és a Barcelona csapatként múlná fölül a nagy riválist.

Köszönöm, hogy rendelkezésünkre álltatok!

PR: Én köszönöm a lehetõséget, megtiszteltetés volt. Szombaton találkozunk

KA: Köszönöm a megkeresést.