Interjú Oriol Romeuval | Fél éve hagyta el Barcelonát

Mint ismert, az FC Barcelona 2011 nyarán 5 millió euró ellenében elengedte Oriol Romeut az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban szereplõ Chelsea-hez. A katalán egyesület a szerzõdésben rögzített opciós jogának köszönhetõen 2012 nyarán 10 millió, míg 2013 nyarán 15 millió euróért visszaszerezheti saját nevelésû középpályásának játékjogát a londoni Kékektõl. A mindössze 20 esztendõs futballista nemrégiben a The Guardian címû brit lapnak nyilatkozva beszélt jelenlegi egyesületérõl, beilleszkedésérõl, továbbá szót ejtett Leo Messirõl, valamint hosszasan ecsetelte az angol és spanyol bajnokság közötti jelentõs különbségeket.

Klubváltásának miértjeirõl

„Szükségem volt a rendszeres játéklehetõségre. Ha a Barcelona B játékosaként lehetõséged adatik arra, hogy a Chelsea-hez igazolj, akkor nem mérlegelsz, egyértelmûen utóbbit választod. Nehéz volt elhagyni a csapatot, de úgy gondolom, jó döntést hoztam.”

„A Barçánál minden játékos arra fókuszál, hogy jó játékkal gyõzzön a csapat. Ugyanez a helyzet Londonban is. Azért jöttem a Chelsea-hez, hogy egy kiváló csapat tagja lehessek, ahol nagyszerû játékosoktól tanulhatok. Nemrég érkeztem, máris számos dolgot megtanultam, mint például azt, hogy minden edzésen mentálisan a topon kell lennem.”

Leo Messirõl

„Egy fiatal játékos számára hihetetlen élmény, ha csupán három-négy edzés alkalmával együtt játszhat Messivel, Xavival és Iniestával. Ez egy olyan dolog, amelyrõl a legtöbben csak álmodhatnak. Általában külön edzettünk tõlük, néha viszont csatlakozhattunk hozzájuk.”

„Mikor odapasszolod neki a labdát, elképzelésed sincs, hogy mit fog vele tenni. Õ egyszerûen mindenre képes. Csupán egyszer volt alkalmam arra, hogy vele játszhassak (a Sevilla elleni Szuperkupa mérkõzésen – a szerk.). A hátvédek képtelenek voltak arra, hogy megállítsák. Az egészben az a legérdekesebb, hogy mindezt oly könnyedén tette. A pályán azt gondoltam, hogy „hát ez hihetetlen”. Leo képes olyan dolgokra, amelyet rajta kívül senki sem tud végrehajtani.”

Az angol és spanyol futball közötti különbségekrõl

„A Chelsea-nél a játékosok fizikailag edzettebbek, míg a Barcelona labdarúgói technikailag sokkal képzettebbek. A különbség elég egyértelmû, azonban ez csak egy a sok közül, mely megkülönbözteti a spanyolt az angol labdarúgástól. Itt a labdarúgás az erõrõl, míg Spanyolországban a lassabb, ám jóval pontosabb játékról szól. Én személy szerint azok táborát erõsítem, akik szeretik a kemény futballt. A stílusom ezért talán jobban hasonlít egy angol játékoséhoz, mint egy „tipikus Barca-játékoshoz”. Ez volt az egyik oka annak, hogy ide igazoltam: az ütközések, a hosszú passzok, a szerelések, mely tevékenységek hozzám közel állnak. Spanyolországban erre nincs lehetõsége egy labdarúgónak.”

„Spanyolországban 1-0-s vezetés birtokában úgy érzed, hogy uraljátok a mérkõzést. Angliában teljesen más a helyzet. A Sunderland elleni mérkõzésünkön az utolsó pillanatokban hatalmas lehetõsége volt ellenfelünknek az egyenlítésre. Egy szempillantás alatt elveszíthet a csapatod egy mérkõzést, mindössze elég egy apró kis hiba, melyet könyörtelenül megbüntet az ellenfél.”

A beilleszkedésérõl

„Még mindig nagyon fiatal vagyok, így rengeteg idõm van arra, hogy minél több dolgot megtanulhassak a társaimtól. Továbbra is sok hibát követek el, melyen próbálok napról-napra javítani. Régóta figyelem a posztomon futballozó játékosokat, s próbálom elsajátítani azon képességeiket, melyek a játékom fejlõdését segíthetik. Ilyenek például Busquets rövid passzai, Makelele kiváló védõmunkája. Próbálom mindezeket a saját stílusomba beépíteni, azonban arról sem feledkezhetek meg, hogy egy új kultúrába, egy új bajnokságba kell beilleszkednem. Mikor megérkeztem ide, nem gondoltam arra, hogy ennyi játéklehetõséghez juthatok.”

„Kezdem megszokni az itteni légkört. Sokat kell javulnom még a fejjáték terén, ugyanis itt az ellenfelek hosszan elõreívelik a labdát, így ha nem sikerül párharcot nyerned a levegõben, akkor a csapatod hatalmas veszélynek van kitéve. Ha a rivális csapat játékosának sikerül megcsúsztatnia a játékszert, a csatáruk hatalmas fenyegetést jelent a kapunkra.”

„Mata és Torres sokat segítettek nekem a beilleszkedésben. Nehéz lett volna számomra, ha egy olyan futballista sem lenne a csapatnál, aki beszéli a nyelvem. Ambíciózus vagyok, s pontosan tudom, hogy csak akkor történhetnek velem a jövõben is nagy dolgok, ha továbbra is keményen dolgozom. Egy olyan klubnál, mint a Chelsea, sosincs garantált helyed a kezdõben, így muszáj minden edzésen bizonyítanod.”

A végsõkig való küzdésrõl

„Hiba lenne azt gondolni, hogy minden mérkõzésen játszol, mert ezáltal túl lazán vennél dolgokat, illetve kevésbé tudnál koncentrálni a kitûzött feladatokra. Csapatként ugyanez a helyzet. Továbbra is hiszünk abban, hogy sikeres szezont futunk majd. A bajnokság hosszú és kiszámíthatatlan. A Manchester United két alkalommal is kikapott az utóbbi idõszakban, tehát sosem tudhatod, hogy mi fog történni a jövõben. Egy biztos: nem adjuk fel, a végsõkig küzdünk!”

Írta: Németh Norbert