Határozott elképzelések, példás mentalitás – Interjú, elsõ rész

Az FC Barcelona szélsõje, Daniel Alves az elmúlt héten – még az Atlético Madrid elleni mérkõzés elõtt – adott terjedelmesebb interjút a katalán ‘El Mundo Deportivo’ sportnapilapnak, s a beszélgetés során számos témát érintett. Alves elmondta, Guardiola nélkül ez az együttes nem lenne korszakos, eltökélten hiszi, hogy a bajnokságot még megnyerheti a Barça, valamint beszélt a saját jövõjérõl is. Az interjú elsõ része következik.

A Liga most már több mint komplikált?

Kihívásként éljük meg, s majd meglátjuk, utol tudjuk-e érni a Madridot. Ha ekkora a különbség, az azt jelenti, hogy valamit rosszul csináltunk az idén.

A 10 pontos hátrány igazságos?

Ha a játékunkat nézzük, nem. Két stílus küzd most egymással, s természetesen mindkettõ elfogadható, sõt jelenleg a Madridé hatékonyabb. A különbséget azonban nem érzem megérdemeltnek, de az a helyzet, hogy nem tudtunk élni a lehetõségeinkkel idegenben, így már nem hibázhatunk többet.

Elemeztétek már az okokat?

Sok mindent átnéztünk, ám ezek után is azt mondhatom, hogy még mindig furcsa az, ami történt velünk. Korábban például sosem tapasztaltam ennyi sérülést, és habár ezek nem lehetnek kifogások, valamelyest azért hatással vannak ránk.

Miért csak a Camp Noutól távol van hatással rátok?

Köszönhetõen az elmúlt évek sikereinek, idén már háromszor olyan jól kell dolgoznunk, mint korábban, hogy elérhessünk valamit, és jelenleg nem találjuk az egyensúlyt a hazai és az idegenbeli teljesítményünk között. Feladni azonban nem szabad, harcolnunk kell a végsõkig, és ha ezek után nyerünk, akkor óriási teljesítmény, ha nem, akkor gratulálunk a Madridnak.

Pedig a bajnoki Klasszikus egyértelmûen a Barçáé volt…

A Ligát ezeken az egymás elleni meccseken lehet megnyerni, ám ha veszítesz a kevesebb figyelmet kapó találkozókon, akkor mit sem érsz vele. Talán idén ez a probléma, és ezért érnek minket meglepetések.

Ennyit fejlõdött volna a Madrid?

A Madrid mindig is egy nagy klub volt, ám mindig is olyan, amely csak gyõzni akar, s a jó játék nem érdekli. Barcelonában azonban szórakoztatva kell nyernünk és kielégíteni a szurkolók igényeit. Itt ez a filozófia uralkodik.

Kifogásként ugyan nem hozható fel, de a játékvezetõk befolyásolták a jelenlegi állást?

A Mester ki akarja ezt verni a fejünkbõl. Nem kell beszélni a játékvezetõkrõl. Békén kell hagyni õket, mert ha mi háromszor olyan jól futballozunk, mint az ellenfél, akkor tévedhetnek õk akármennyit, mi fogunk nyerni.

A kisebb nyomás miatt kellemesebb a Bajnokok Ligájában játszanotok?

Nekünk az a kellemes, hogy focizunk és élvezzük azt. A Bajnokok Ligája egy csodálatos sorozat azért, amit jelent, ám a Liga legalább annyira kiemelkedõ jelentõségû.

Most már a BL a prioritás?

A mi prioritásunk a Liga, mert ennek a megnyeréséhez kell a legjobb teljesítményt nyújtanod. Ennek ellenére a Bajnokok Ligáját is meg akarjuk nyerni, nem beszélhetünk arról, hogy valamelyik fontosabb lenne. Ilyen nincs, mindegyikben meg kell próbálnunk a lehetõ legjobban teljesíteni.

A Barça és a Madrid – mint Európa két legjobb együttese – minden bizonnyal ismét összecsap a BL-ben. A fináléban vagy már elõtte?

A két legjobb csapat valóban a Madrid és a Barça, de szerintem ide sorolható a Manchester United is. Ha összekerülünk velük, felkészülünk a mérkõzésre és megpróbáljuk két vállra fektetni õket.

És a Király Kupa? Miért olyan különleges ez?

A döntõ nagyon kemény meccs lesz, az Athletic nagyon sokat fejlõdött. Nagyon várjuk már ezt a mérkõzést, mert hosszú út vezetett ideáig. Tavaly veszítettünk, ami fájó volt, ám ez egy csodálatos lehetõség, hogy visszaszerezzük a trófeát.

És személy szerint Dani Alves hogy érzi magát?

Fizikálisan tökéletesen rendben vagyok. A probléma azonban az, hogy ha van egy összecsapás, mely gyengébben sikerül, rögtön beszéltek rólam, és olyan dolgokat állítotok, amik nem léteznek. Én mindig keményen dolgozok – függetlenül attól, hogy dicsértek vagy kritizáltok. A csapatomért, a klubért és az edzõmért élek.

Az öltözõben melléd álltak a társak?

Tudják, mik az értékeim. Ha a dolgok jól mennek, minden rendben van, ha nem, akkor meg elõre kell nézned. Nem mutogatunk egymásra. Nagyon elégedett vagyok a munkámmal.

Pep azt mondta, menjen el öt napra…

Ilyen a mester. Mindig, mindenre odafigyel, a kezében tart mindent, és most azt mondta: „Menj, kicsit ki kell kapcsolódnod”. Amikor elmész, úgy tûnhet, hogy téged nem érdekelnek a dolgok, a csapattársaid, de én ott ültem a tévé elõtt és néztem mindent. Kérdezzenek bármelyik játékhelyzetrõl.

Meglepõdtél azon, hogy a Valencia elleni odavágón csak csere voltál?

Amikor csatlakoztam a Barçához, senki sem mondta nekem, hogy minden meccsen játszani fogok. Én nagyon tiszteletem a csapattársaimat, és ha emiatt hallattam volna a hangomat, akkor ez sértõ lett volna rájuk nézve. Én csak egy alkalmazott vagyok, az alkalmazottak pedig elfogadják a fõnökük döntéseit.

Mennyire vagy elégedett magaddal?

Mindig megpróbálom a legjobbamat nyújtani és azt, amit a Mester kér tõlem.

Ennek ellenére az a benyomásom, hogy sokkal jobban teljesítesz, ha hátrébbrõl indulsz…

Azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy minél több poszton tudsz futballozni, annál kevesebbet játszol. Persze, ha Pep azt kéri tõlem, hogy játsszak ott, semmi probléma, de én szélsõ hátvéd vagyok. Ez a természetes posztom, ráadásul elõrébb vannak olyanok, akik ott jobban tudnak teljesíteni nálam, mint például Cuenca, Alexis és még néhányan.

A gólpasszok viszont idén sem maradnak el Tõled.

A teljesítményem e téren ugyanolyan, mint tavaly, a 10 pontos hátrány ismeretében azonban az emberek sokszor csak a negatívumot látják.

Amikor Messinek gólpasszt adtál Leverkusenben, nagyon megünnepeltétek a találatot.

Ugyan édesapám jobban örülne, ha gólt lõnék, de én jobban szeretek elõkészíteni a többiek számára, s így mindenkinek jó, mert a többiek pedig inkább gólokat akarnak szerezni. Mindenki boldog.

Ennyire fontos lenne, hogy Messi gólokat szerezzen?

Messi a gólokért él. Nagyszerûen játszik, helyzeteket teremt, ám sokkal boldogabb, ha betalál.

A Madridnak lõtt januári gólod volt karriered legszebbike?

Igen, a tét miatt, a lövés nehézsége miatt, a továbbjutás szempontjából való jelentõsége miatt és összességében mindenért.

Ezen az estén édesapád bizonyára örült.

Igen, gratulált is utána. Én csak azt mondtam neki, hogy „láttad? Most lõnöm kellett.”

Megérintett Tito Vilanova betegsége?

Persze.. ám amikor már látod, hogy jól van, az erõt ad neked is. Örülünk, hogy meggyógyult.

Guardiolát mostanában az egekig magasztaltad.

Ez az igazság. Pep nélkül nem lenne mennyország, és õ is tisztában van vele, mennyire fontos a számunkra. Szükségünk van rá. Olyan õ, mint a kesztyû. Senki sem akar ugyanis a hidegben kesztyû nélkül lenni. Pep az, aki harmóniát teremt a csapaton belül, s aki mindenki felé tiszteletet mutat. Így dolgozik Guardiola.

Azért, hogy meggyõzzétek, elmondanátok neki ezt személyesen is?

Nem fogjuk. Ez egy személyes ügy, az állásáról van szó. Békén kell hagynunk, hogy meghozza azt a döntést, amelyik megfelelõ a számára és a családja számára. Elsõsorban boldognak kell lenned úgy, ahogy vagy, s amennyiben ez már nem áll fenn a továbbiakban, váltanod kell.

Nehéz megérteni a kétségeit, amikor mindenki azt akarja, hogy folytassa?

Természetesen nem tudjuk teljesen az õ szemszögébõl nézni a szituációt, ám ha azt szeretnénk, hogy maradjon, akkor az azért van, mert a csapat számára õ a legjobb. Tiszteletben tartom a döntését, de már nagyon érdekel, hiszen Pep az, aki ki tudja hozni belõlem a legjobbat, méghozzá azért, ahogy és amilyen elemekkel dolgozik.

A játékosok fognak elõször értesülni a döntésrõl?

Nem fontos a sorrend, a lényeg az, hogy hosszabbítson.

Idén ez egy kissé elnyúlik…

Ez bizonyára azért van, mert vannak jelenleg sokkal fontosabb feladataink, amik maximális koncentrációt igényelnek.

Meddig lesz Dani Alves Barcelonában?

Amíg el nem megyek! Viccet félretéve, én azt vallom, hogy ha valamelyik fél nem elégedett a közös munkával, akkor váltani kell. A jövõt nem tudom megjósolni, de az a fajta szeretet és rajongás, amit a Barça iránt érzek, sosem fog elmúlni, függetlenül attól, hogy itt fejezem be a pályafutásomat vagy sem. Aki ma vagyok, az csakis a Sevillának és a Barcelonának köszönhetõ.  

Hamarosan jövünk a második résszel is…