És a nap, amire minden Barcelona szurkolónak emlékeznie kell
Lionel Messi kedden olyan számot ért el, amit korábban még senki a Barcelona történelmében, magyarán nem volt még olyan futballista az egyesület soraiban, aki ennyi gondot okozott volna a riválisok kapusainak. A keddi nappal lejárt César Rodríguez csúcsa, ami a 40-es, 50-es évek óta érvényben volt, és mostantól egy 24 éves argentin a rekorder, de alighanem Messi még hosszú éveken keresztül elmondhatja majd magáról minden héten, hogy ismét úgy rekordot állított fel.
Arra a kérdésre úgysem tudnánk válaszolni, hogy hol vannak Messi határai, így jobb is talán, ha leragadunk a tények rögzítésénél. Messi idén is leginkább saját maga ellen küzd, hogy mennyire lesz képes felülkerekedni a korábban produkált szenzációs szezonjain, de ha csak a gólszámot nézzük, ez máris sikerült neki. A Barça 10-ese már most 54 gólnál jár az egész szezonban, amire még nem volt példa, és hol van még a szezon vége.
A szalvéta, ami megváltoztatta a Barça történelmét
Minden klub életében vannak meghatározó napok akár pozitív, akár negatív értelemben, így a Barcelona históriájában is akadt jó néhány fontos dátum. De garantáltan ezek közé tartozik 2000. december 14-e is. Azon a napon íródott Messi elsõ barcelonai szerzõdése, mint sokan talán tudják, egy szalvétára…
„Barcelonában, 2000. december 14-én, Minguella és Horacio (Gaggioli) urak, Carles Rexach, az F.C.B. technikai igazgatójának jelenlétében, felelõsségünk tudatában megállapodunk abban, hogy ha tartjuk magunkat megalkudott összegekhez, leigazoljuk Lionel Messit, annak ellenére, hogy bizonyos vélemények a leigazolása ellen szóltak.”
Avatatlan szemlélõnek is azonnal feltûnhet, hogy ez a szöveg nem igazán hasonlít egy klasszikus szerzõdésre, ettõl függetlenül tény, hogy ez a papiros és ez a szöveg változtatta meg Messi és a Barcelona történetét. Ez olvasható azon a szalvétán, amit az említett urak aláírtak. Josep María Minguella játékosügynökként, Horacio Gaggioli a család, és Messi akkori menedzsereként, Carles Rexach a Barcelona képviselõjeként szignózta a papirost.
Pedig nem jártak akkoriban jó idõk Barcelonában, sõt, kifejezetten depressziós évet élt meg a klub, mely 2000 nyarán elveszítette Luis Figót, csapata egyik legjobbját, aki ráadásul a Real Madridhoz igazolt. Éppen ezért a klub vezetése sokkal inkább volt elfoglalva azzal, hogy egy sztárjátékost igazoljon le, semmint azzal, hogy fiatal tehetségek után kutasson. A csapatnak azonnali sikerek, a klubnak azonnali sikerélmény kellett, amit Messi nyilvánvalóan nem tudott megadni.
Az átigazolás ettõl függetlenül létrejött, köszönhetõen Carles Rexachnak, illetve más csapatok nyomásának. Horacio Gaggioli legalábbis akkoriban azt állította, hogy a Real Madrid is követi Messi pályafutását. Carles Rexach mindenesetre gyors volt, mindössze öt perc elég volt neki Messi játékából ahhoz, hogy lássa: nem mindennapi tehetségrõl van szó, és 2000. december 14-én egy kávézóban megszületett a megegyezés. Messi maradhatott, és a növekedési hormon betegségét a klub fizette.
Négy évvel késõbb, Frank Rijkaard edzõsködése idején Messi bemutatkozhatott az Espanyol elleni bajnokin hivatalos meccsen is, még a szezonban szerzett gólt is, és a rohamos ütemû fejlõdése, a góljai hamar meggyõzték a vezetést arról, hogy újabb és újabb szerzõdésekre van szükség, amivel garantáltan a klubnál tudhatják a zsenit.
Messivel a Barcelona már számos címet nyert, köztük öt bajnokságot és három Bajnokok Ligáját, Messi pedig már most magának mondhat három Aranylabdát. Még csak 24 éves, azt senki nem tudhatja, hogy milyen csúcsokat fog még megdönteni, milyen eredményeket fog még elérni, csak az biztos, hogy nagyon-nagyon magasra helyezi a lécet a jövõ generációi elõtt.
