Mi történt eddig, avagy vasárnap lesz az Európa-bajnokság fináléja

A 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság döntõjében Spanyolország és Olaszország fog összecsapni, s habár a kontinensviadal során nem szenteltünk kiemelt figyelmet a küzdelmeknek, a finálé elõtt mégis véleményt formálunk a lengyel-ukrán közös rendezésû tornáról. Fõként a spanyol vonalon kívánunk mozogni, hiszen – Jordi Albát is beleszámítva – nyolc Barça-játékos szerepel a ‘Selecciónban’, de a másik döntõsrõl, azaz az olaszokról is ejtünk pár szót.

Az Európa-bajnokság legnézhetetlenebb mérkõzéseinek paradox módon a világ legjobbjának jogosan nevezhetõ spanyol válogatott találkozói nevezhetõek. A spanyolok döntõs szereplését nem nagyon lehet vitatni, hiszen eddig egy gólt kaptak, és csupán az elõdöntõben nem találtak az ellenfél kapujába, igaz a sorsfordító pillanatokból, melyek kimenetele apróságokon múlik, eddig kivétel nélkül pozitívan jöttek ki.  

Sokféleképpen lehet értelmezni, hogy miért; szerencse, tudáskülönbség és összeszokottság a leggyakrabban elhangzó magyarázatok, de ezek mellékesek. A gyepen a spanyol csapat eddig még nem kapott ki, és hiába nem meggyõzõ a támadójátéka, a védekezése kifogástalan, ráadásul játékosai mentálisan és fizikálisan is rendben vannak ahhoz, hogy sikerrel vegyenek egy tizenegyespárbajt. A portugálok elleni siker persze nem jelenti azt, hogy a fináléban is megnyerik a büntetõrúgásokat, ha arra kerülne sor, de azt mindenképpen jelzi, hogy a torna ezen szakaszáig fejben is rendben volt a ‘Selección’.

Úgy vélem, Vicente del Bosque kapitány sokkal kevesebbet hoz ki a támadójátékot illetõen ebbõl a keretbõl, és a két védekezõ középpályással felálló szerkezetet is túlbiztosítottnak, feleslegesnek érzem. Torres már nem a régi, azt pedig nem értem, Jesús Navas miért lép pályára, amikor támadó nélkül játszik éppen a spanyol csapat, hiszen a sevillai szélsõ játékának alapeleme a beadás, arra viszont érkezni kellene valakinek. Xabi Alonso és Busquets a védekezést illetõen nagyon hasznosak, ám kettejük egyidejû szerepeltetése jelentõsen gyengíti a spanyolok támadópotenciálját, mi több, Xavi sem érzi jól magát feljebb tolva, ami meg is látszik a teljesítményén.

Hevesen kritizálni ellenben nem lehet Del Bosquét, hiszen a csapata dominálja a találkozókat, 3-4 ziccere mindig van, és az ellenfeleknek is maximum ennyit engedélyez, bár maradjunk inkább az 1-2-nél. Továbbá ami a legfontosabb: nyer. Ez szakmai szemmel nézve kiváló teljesítmény, más kérdés, hogy a találkozók, amiktõl szikrát, küzdelmet, izgalmat és gólhelyzeteket vár a nézõ egy EB-n, unalomba fulladnak ily módon.

Nem várható sok gól – a döntõ

Olaszország lesz a ‘Selección’ ellenfele a vasárnapi fináléban, miután az olaszok Mario Balotelli duplájával legyõzték Németországot 2-1 arányban. A németek impotens támadójátéka meglepõ volt, hiszen eddig szenzációsan futballoztak, és sokan úgy tekintettek rájuk, mint az egyedüli együttesre, mely képes lehet a spanyolokat szépen futballozva két vállra fektetni – akár a döntõben is.

Helyette Cesare Prandelli csapatának adatik meg az esély, hogy megakadályozza a spanyolokat a történelmi siker elérésében, hiszen háromszor egymás után egyik nemzet sem gyõzedelmeskedett még a Világ- és Európa-bajnokságok történetében. Az olaszok játéka kellemes meglepetés a tornán; a megszokott stabil védekezésükön túl ugyanis gyorsan lendülnek át támadásba, és kreatív futballt képesek játszani, fõként a Pirlo-Cassano-Balotelli hármasnak köszönhetõen. Mi több, ahogy az látható volt a csoportkörben a spanyolok ellen, az olaszok visszazáró és gyors ellentámadásokra épülõ kontrajátéka nagyon nem ízlett a címvédõnek. Egy EB-döntõ nagyon kevés dologhoz hasonlítható, tehát a hangulata egyedülálló és kiváló lesz, tömény, 90 vagy 120 percen át tartó izgalmakat azonban sajnos nem tudunk ígérni, látva a spanyolok felállását és játékfelfogását az elmúlt hetekben. Még úgy sem vagyunk biztosak a szikrázó találkozóban, hogy a csoportkörben lejátszott összecsapásuk intenzív és jó színvonalú volt.

Balotelli úgy nyilatkozott, reméli, hogy négyet lõ a spanyoloknak a döntõben, nem kettõt, mint ahogy tette azt Németország ellen. Sikerül neki? Esetleg Del Bosque végrehajt némi változást a kezdõcsapatban? Spanyolország történelmet ír vagy Olaszország második alkalommal ér Európa tetejére?

A válasz vasárnap este érkezik Kijevbõl.   

„