Jordi Alba elsõ hivatalos interjúja | Trófeákra vágyik Katalóniában

Hogyan zajlott a Barçába való igazolása?

Közvetlenül az EB-döntõ elõtti napon szereztem tudomást róla. Nagyon boldog voltam, hiszen sok éven át voltam távol a csapattól. Hogy õszinte legyek, büszkeséggel tölt el.

Ön pontosan tudta, hova tart.

Igen, sokakat ismerek itt: igazgatókat, játékosokat, edzõket egyaránt. Fõként emiatt volt egyszerû a választás.

Több alkalommal elmondta, hogy a világ legjobb csapatába tér vissza.

Ennek az oka egyrészt maga a klub, másrészt a stílus, melyet ez a csapat képvisel. Azt hiszem, hogy a Barçában futballoznak a legjobb játékosok, akik azt a játékot játsszák, amit a szurkolók is a legjobban szeretnek. Emellett sok más olyan dolog van, amely más együttesekben nem található meg.

Amit Jordi Alba elsõként fog tenni a Barça színeiben, az a kemény munka.

Lehetnek jobb és rosszabb mérkõzéseim, de az biztos, hogy minden alkalommal bele fogom adni a szívemet a meccsekbe. Ez az esély azért adatott meg számomra, mert az utóbbi években keményen dolgoztam.

Önnek is meglepõ volt az Európa-bajnokságon nyújtott teljesítménye?

Nem. Természetesen azt sosem gondoltam volna, hogy gólt szerzek a döntõben, de azt hiszem, hogy a sok erõfeszítés, a munka, amirõl korábban beszéltem, most visszaköszönt.

Ha valaki azt mondta volna nekem 6 évvel ezelõtt, hogy Jordi Alba balbekk lesz, sosem hittem volna neki.

Hat esztendõvel ezelõtt én sem gondoltam volna, hogy így lesz, de még egy évvel ezelõtt sem. Nagyrészt Emery döntésének köszönhetõen lettem balbekk. Megadta nekem az esélyt, hogy szerepelhessek az EB-n és visszatérhessek a Barçába, mint balbekk vagy szélsõ. Sokban megváltoztatott az új szerepkör: egy évvel ezelõtt el sem tudtam volna képzelni, hogy védõként részt vegyek az Európa-bajnokságon.

Hogyan alakult ez a folyamat, melynek végén balbekk lett Önbõl?

Az elsõ alkalommal a Werder Bremen ellen játszottam, akkor csereként léptem pályára. A félidõben Emery azt mondta nekem, hogy játsszak balhátvédet. Korábban sosem játszottam ezen poszton, de ez egyben azt jelentette, hogy egyre több játéklehetõség jutott számomra, s mostanra nagyon megkedveltem ezt a szerepkört.

Kérte esetleg, hogy a Barçában más poszton szerepelhessen?

Nem. Tito és a klubvezetõk is nagyon jól ismernek engem, s tudják, hogy mely szerepkörökben vagyok bevethetõ. Nem hiszem, hogy bármit is kellene mondanom nekik arról, hogy mely posztokon számíthatnak rám, hiszen õk ezzel tisztában vannak.

Rengeteg csodálója van az „alacsony” futballistáknak mostanság, korábban mégis ezért kellett távoznia a klubtól.

Akkoriban volt köztünk néhány nagyon magas játékos. Azt hiszem, én voltam a legkisebb, s küzdenem kellett ez ellen. Elmentem a Cornellába, hittem a képességeimben, s ennek köszönhetõen lehetõséget kaptam arra, hogy csatlakozhassak egy olyan klubhoz, mint a Valencia. Az áldozatvállalás, a kiegyensúlyozottság, a saját magamba vetett hit voltak a kulcsai annak, hogy visszatérhettem a Barçába.

És az, hogy a Cornella mellett letette a voksát.

Jó lehetõség volt arra, hogy felfedezzem; nem csak a Barça utánpótlása létezik a földön, az élet nem ér véget azon kívül. A Cornellánál nagyon vigyáztak rám, sokat tanultam. És abban a két évben rájöttem, hogy egy napon ismét top csapathoz igazolhatok.

Milyen érzés volt a Barça ellen játszani?

Nagyon különleges mérkõzések voltak ezek számomra. Nem tudtam aludni a meccs elõtti éjszakán. Ilyesmi a Primera Divisionban már nem történt, de elõtte azért igen, amikor elhagytam a Cornellát az FC Barcelona kedvéért.

A Barca alelnöke, Josep M. Bartomeu példaként tekint az Ön esetére.

Mi vagyunk a példák az alacsonyabb futballisták számára, de le kell szögeznem, hogy minden eset más. Azt hiszem, Cesc és Piqué is akkoriban egyéb ok miatt távozott a klubtól. Velem nem számoltak. Tello és Cuenca esete nagyon hasonló volt az enyémhez. Az alacsonyabb játékosoknak keményebben kell dolgozniuk, s hinniük kell abban, hogy ennek meglesz az eredménye.

Barca ificsapata, Cornellá, Valencia és Gimnástic. A legjobb formájában érkezik?

Igen, kétség sem férhet ehhez. Ez talán már egy boldog idõszak lesz, hiszen korábban voltak negatív periódusaim is. Összességében jól éreztem magam, de sokat sírtam is.

Még mindig vannak álmai, melyeket meg szeretne valósítani?

Szeretnék trófeákat nyerni. Úgy gondolom, szerencsések vagyunk, hogy a Barça ily nagy csapat jelenleg, mely nagyszerûen játszik és címeket nyer. Most már itt vagyok, s azon leszek, hogy minél több trófeát szerezzünk.

____

Emlékek az ifjúsági csapatról

Emlékszik arra, mikor Tito Vilanova is utánpótlásedzõ volt?

Igen, õ volt a Cadete B edzõje, amikor én az Infantil B-ben játszottam.

Fantasztikus generációt irányított.

Messi, Piqué, Cesc, és a többiek…

Gondolom, hogy azt a generációt mindig is némi csodálat lengte körül.

Igen, mert az volt a legjobban játszó csapat, mely ráadásul minden címet megnyert, amit csak lehetett. Az egész utánpótlás számára nagy reményt adott ez a csapat.

Amikor elõször látta Messit, már gondolta, hogy ez a srác nem akárki?

Õ jelentette a különbséget. Ez az oka annak, hogy ilyen fiatalon felkerült az elsõ csapathoz. Õ a világ legjobbja jelenleg, s messze kiemelkedik a többiek közül. Még mindig sok éven keresztül láthatjuk õt a pályán, ráadásul a Barçában.

Messi és Ön is viselték a 10-es mezt, s a szerepkörük is hasonló volt.

Igen, de ennek semmi köze sincs egymáshoz. Õ jelentette a különbséget a pályán.

Rengeteg gólt szerzett és gólpasszokat adott az utánpótláscsapatokban. Ki lehetett emelni a támadásban nyújtott teljesítményét.

Régebben valóban közel álltak hozzám a gólszerzés és a gólpasszok, de ennek már semmi köze ahhoz, amit most játszom. Szerettem támadó középpályásként vagy szélsõ támadóként játszani anno, nagyon otthonosan éreztem magam ezen posztokon.

Ha jól tudom, szinte mindig csapatkapitány volt a csapataiban.

Igen, nyolc évig az voltam a Barçánál, és ebbõl szerintem hét éven keresztül csapatkapitány voltam. A csapattársaim szerettek, és a szükséges plusz karakter sem hiányzott. Sok hibám van, de a kiállásom az egyik legjobb tulajdonságom.

2000-ben Ön tette le az otthonunk, azaz a Ciutat Esportiva elsõ kövét. Emlékszik még erre?

Természetesen, Ramallets-cel! És elvégeztem egy tizenegyest. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ott lehettem. Picit furcsa, hogy mostantól én is a Ciutat Esportivában fogok edzeni. Voltam már ott, és sok ismerõssel találkoztam.

Írta: Németh Norbert

„