Puyol: „Volt amikor a visszavonulásra gondoltam”

Az idei sérülések nem törik meg | Volt már sokkal rosszabb idõszaka is

Carles Puyolnak az elmúlt idõszakban alaposan „kijutott a jóból”, hiszen folyamatosan sérülésekkel küzd, még akkor is, ha a fizikai állapota aligha romlott jelentõsen az idõ múlásával. A csapatkapitányt ugyan nagyon bosszanthatja, hogy az idei szezonban már a harmadik sérülésével kell megküzdenie, azt is tudja, hogy volt már ennél sokkal rosszabb idõszaka is, amikor hónapokon keresztül nem látta a fényt az alagút végén, és amikor komolyan megfordult a fejében a visszavonulás gondolata is.

A konkrét eset 2011 elsõ félévében zajlott, Puyolnak a térdével voltak problémái. A történetrõl már korábban is közöltünk írást, ám Puyol most bõvebben is szólt errõl az idõszakról a ’55dslstories.com’-nak.

„A fociban a legrosszabb fejezetet a sérülések jelentik, szerencsére vagy sajnos, de jó néhány jutott nekem. Egy volt az esetek között, amikor egyenesen azt gondoltam, be kell fejeznem a pályafutásomat. Nagyon hosszú ideig tartott a rehabilitációm. Dolgoztam délelõtt és délután az edzõmmel, Juanjo Brauval, de nem találtuk a megoldást. Egy-egy nap úgy tûnt, hogy a fájdalom megszûnik, de ez csak néhány pillanatig volt így, mindig vissza is tért.”

„Minden nap, amikor felkeltem, az volt az elsõ dolgom, hogy megmozdítottam a lábamat, hogy még mindig vannak-e fájdalmak, és voltak is.”

„Négy hónap után nem volt más választásom, mûteni kellett a lábamat. Ugyan nem ez volt az elsõ mûtétem, kés alá feküdni mindig egy kicsit félelmetes dolog. Nem volt más választásom. A mûtétet követõ elsõ napon ismét elkezdtük a rehabilitációt, ismét voltak edzések délelõtt és délután is, de a fájdalom csak nem múlt el. Az ilyen pillanatokban nagyon sok minden átfut az agyadon, és belegondolsz abba is, hogy talán soha többé nem léphetsz már pályára.”

„Egy nap, amikor Juanjóval beszélgettem, azt mondta, hogy talán hasznos lenne a környezetváltás, hogy máshol folytassam a munkát. Nekem ez jó ötletnek tûnt, mondtam is neki, hogy Ibizára szeretnék menni. Õ ezt nem igazán értette, mert nagyon sok emberben Ibiza kapcsán a fieszták ugranak be, de szerencsére sikerült meggyõznöm. El is mentünk a testvéremmel és a legjobb barátommal együtt, ott folytattuk az edzéseket addig, amíg úgy tûnt: javulnak a dolgok. Úgy döntöttünk, hogy eljött az igazi próba, a futás ideje. Kerestünk egy olyan területet, amit én jól ismertem, közel a Ses Salines part közelében, és sikerült fájdalom nélkül végigcsinálnom az egész edzést.”

„Végre azt láttam, hogy lehetek még teljes értékû játékos, tudok magas szinten edzeni. Azután az edzés után olyan boldog voltam, mint amikor megnyerek egy kupát. Akkor még nagyon sok munka állt elõttünk, de azután az 55 perc után megláttam a fényt az alagút végén, amire már nagyon nagy szükségem volt.”

Puyolnak azóta is volt jó néhány sérülése, jelen pillanatban is gyógyul a könyöksérülésébõl, de szerencsére most nincs olyan krónikus problémája, ami eszébe juttatná a visszavonulás gondolatát…