Cesc-Iniesta és Villa | Oktatófilm a letámadásról | Mourinho szintjén

José Mourinho, aki vitathatatlanul a modern labdarúgás egyik legnagyobb szakvezetõje, nagyságát sokszor abban szokták megfogni, hogy az intelligenciája révén képes tanulni az általa elkövetett hibákból. Az FC Barcelona kedd este 4-0-ra legyõzte az AC Milant, továbbjutott a negyeddöntõbe, mégpedig olyan teljesítménnyel, amely a tökéletességhez közelített. 

Ehhez azonban alapvetõen két kulcsfontosságú döntésre volt szükség, melyet a szakmai stábnak kellett meghoznia. Sajnos mi sem vagyunk mindenhatók, de a milánói vereség és a kupakiesés után már pedzegettük, hogy ez így nem lesz jó, a továbbjutáshoz újítani kell, mert az a korszak, hogy az alapjátékkal a legmagasabb szinten eredményes lehet a Barcelona, már véget ért. Ezt pedig a 4-0-s siker ellenére is tartjuk; a Milan ellen ugyanis már nem az alapjátékkal lépett pályára a katalán gárda, hanem azokkal a módosításokkal, melyekkel reagált a szakmai vezetés az ellenfelek megoldásaira.

Ha a mi anyagunkat olvasták Vilanováék, ha nem, tökéletes döntéseket hozott meg a Roura-Tito páros az AC Milan elleni visszavágóra. Elsõ kulcsfontosságú elemként felismerték, hogy Fábregas és Iniesta egyidejû szerepeltetésével és utóbbi balszélen való bevetésével triplán veszít az együttes. Egyrészt a két zseniális középpályás kioltja egymást, másrészt nem marad hely a csapatban egy támadónak, harmadrészt pedig így Messire akár egyszerre öt védõ is rázárhat. 

Kedd este Fábregas kimaradt a kezdõcsapatból, amivel a katalánok nyertek egy klasszis Iniestát, valamint területet. Szabad szemmel nem látható, ám Messiék számára óriási területet. A másik briliáns döntés ezzel összefügg: nem volt jobb oldali támadó, mert Alves még harminc körül is egy robot. Kitérõ: a brazil bekk valami egészen szenzációs volt, felszántotta a pályát, még azokat a párharcokat is megnyerte, amiket már elveszített.

Nem volt tehát jobb oldali támadó, mert Villa középen, a Milan védelmének a tengelyében kezdett, és cövekelt le. Vélhetõen teljesen tudatosan. Ezzel területet nyert Alves, akit azért komolyan vesznek az ellenfelek, így védõi felügyeletet igényel; területet nyert Messi, mert immáron a középsõ védõknek és a visszazáró védekezõ középpályásoknak nem csak rá, hanem Villára és a büntetõterületre állandóan befutó Pedróra is figyelniük kellett Alves mellett; végül területet nyert Iniesta is, akinek a gyilkos passzait pedig nem kell bemutatni. 

Ez pedig megfejelve azzal a koncentrált, határozott, hatékony, intenzív és minden mozdulatában megtervezett letámadással, amit a Barcelona tegnap este produkált, az gyilkos fegyver. Az még hagyján, hogy a labda alig volt a Milannál, de hogy levegõt is alig kaptak az olasz játékosok, az is egészen biztos. Elszívták egymás elõl, mert a katalánok olyannyira leszûkítették a területet a labdavesztéseik után.

Az elsõ három gól manifesztálja a fentebb felvázolt teóriát. Az elsõ találatnál Messi egy zsebkendõnyi, de számára nagy területet kap a tizenhatos elõterében Villa és Pedro bemozgásaival, így Busquets mélységi passza és a Xavival való kényszerítõ után a hálóba teker. A második gólnál rögtön visszatámadott a katalán csapat, Iniesta labdát szerez, feljátssza annak a Messinek, akit nem tudnak felvenni az olasz védõk, mert rajta kívül Villa is a veszélyzónában tartózkodik. A harmadik találatnál pedig visszaköszönt Pep Guardiola tanítása Mascheranóra, aki nem a labdást támadta, hanem azt a játékost, ahova passzolhatja. Az argentin megelõzte a támadót, lepasszolta a labdát Xavinak, a karmester Villához játszott, aki az egyetlen helyzetébõl elegánsan kilõtte a kapu hosszú oldalát. 

A két kardinális felismerésen túl nagyon bevált Mascherano szerepeltetése, aki egy óriási hibát elvétve tanárian hozta le a mérkõzését. A döntéseket pedig a játékosok tartalommal töltötték meg, és felnõttek a feladathoz, Jordi Alba elõbb hátul mentett, majd lezárta a meccset a góljával, Busquets pedig amellett, hogy szinte minden labdát megszerzett, ami a letámadásokon túljutott, nem veszített labdát.

A Bajnokok Ligája ezen szakaszában minden találkozón legalább ilyen teljesítményre lesz szüksége a Barcelonának, ha nem elégedne meg a negyeddöntõs szerepléssel. Ezek a játékosok viszont képesek fejlõdni, ezt már számtalanszor bemutatták, és nem érdemes azzal sem foglalkozni, hogy mi lett volna, ha már most egy komolyabb esélyessel, mondjuk a Bayern Münchennel kerül szembe. Ez a Barça ugyanis egy gödörbõl mászott ki, azaz a kedd esti teljesítményen is lehet még csiszolni. Sokat nem, de még innen is van hova fejlõdni. 

José Mourinhóhoz hasonlóan Tito Vilanova és Jordi Roura is tanultak a hibáikból, ami a jövõre nézve nagyon pozitív az FC Barcelona szurkolóinak. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a Barçának a pályán vezérei, a kispadon pedig vezetõi vannak.

Mindkettõ nélkülözhetetlen a komolyabb sikerek eléréséhez.