A történelem azt mutatja, Valdés pótlása nehéz feladatnak ígérkezik

Victor Valdés, aki immáron tizenegyedik esztendeje a Barça elsõ keretének tagja, a januári hónapban bejelentette, hogy nem kívánja meghosszabbítani a 2014-ben lejáró szerzõdését, azaz legkésõbb 2014-ben, de valószínûleg sokkal inkább már 2013 nyarán távozni kíván a katalán egyesülettõl. Valdést sokan nem kedvelik, voltak nagy hibái, de nem lehet elvenni tõle azt, hogy a tizenegy esztendõ során a világ legjobb kapusai közé nõtte ki magát, a katalán klub számára pedig a legmegfelelõbbé. 

Valdés a 2002-es idény elején került az elsõ csapathoz, amikor is Bonanóval kellett felvennie a harcot a kezdõtagságért. A saját nevelésû kapus nem tudott egyértelmûen gyökeret verni a kezdõcsapatban, így a második szezonjában a török Rüstüvel is meg kellett küzdenie a bizalomért, ám ezt a feladatot már sikerrel teljesítette.

Azóta Rijkaard, Guardiola és Vilanova is vakon megbíztak benne, nagyrészt a lábbal való játéka és a mentális tartása miatt, és habár voltak égbekiáltó hibái, ezeket bõven ellensúlyozta a Klasszikusokon és a Bajnokok Ligája fináléiban nyújtott teljesítményével, amiken Párizsban, Rómában és Londonban is meccsben tartotta a katalán gárdát. Vannak hiányosságai, de a Barça számára a legmegfelelõbb hálóõrnek bizonyult, így a katalán klub megbecsülte a saját nevelésû kapusát. 

Valdés viszont távozni akar, új kihívásokat keres, s jóllehet még nyilvánvalóan megpróbálja a szakmai stáb meggyõzni a kapust, ha ez nem sikerül, már 2013 nyarán létrejöhet az üzlet azért, hogy az egyesület pénzt lásson Valdésbõl. Hogy a meggyõzési kísérletet mennyire gondolhatja komolyan a Barça, arra a történelem adhatja meg a választ, mely igencsak rávilágít a kapusposzt érzékenységére.

Miután 1994-ben a jelenlegi sportigazgató, Andoni Zubizarreta a holland Cruyff döntése miatt távozni kényszerült a katalán együttestõl, kilenc esztendõn keresztül tizenegy hálóõr fordult meg a Barcelona gólvonala elõtt. Mind a tizenegy kapust nem sorolnánk fel, ám mindent elmond a helyzetrõl, hogy ezen idõszak alatt a leginkább „stabil” kezdõkapusnak olyan játékosok számítottak, mint Hesp, Carles Busquets, Vitor Baia, Arnau, Dutruel, Reina vagy éppen a már említett Bonano. Az akkori eredmények és a gyakori kapuscsere önmagáért beszél, nem szorul különösebb kommentárra.

Mindezek tudatában az FC Barcelona szakmai vezetésének nagyon észnél kell lennie, amikor a folyamatot megtervezi. Egyrészt a már elhangzott nyilatkozatokból arra lehet következtetni, hogy Vilanova és Zubizarreta még megpróbálják meggyõzni Valdést, mert ez az a poszt, ahol a legkevésbé érdemes kockáztatni. Ha viszont kell, azaz Valdés hajthatatlan lesz a távozását illetõen, akkor a lehetõ legjobban és legkörültekintõbben kell választani.

Egyszerûen hangzik, de amint a fenti tények mutatják, egyáltalán nem az.