Új szezon, még nagyobb kihívások | Védekezés, Neymar, középcsatár
Tizenegy nap múlva elkezdõdik az új szezon, amikor is Tito Vilanova óriási feladat elõtt áll. A kihívás kettõs: az elmúlt évek eredményességét kell fenntartani úgy, hogy közben a legjobb együttesek által már kiismert stíluson változtatásokat kell végrehajtani. Az utat mindenképpen a Tito Team legsúlyosabb veresége, a müncheni 4-0-s arculcsapás mutatja, melyben benne volt minden – erények, gyengeségek, fejlõdési lehetõségek és tévutak.
Javában zajlik még az elsõ keret kialakítása az elõttünk álló idényre, és vélhetõen a technikai vezetés nem is végez azzal a felkészülés kezdetéig, azaz július 15-ig, ám Tito Vilanova vezetõedzõnek már az elsõ naptól kezdõdõen koncentrálnia kell a fejlõdésre, mert az elmúlt évekkel ellentétben néhány európai csapat lehagyta a Barcelonát. Van tehát hova feljebb lépni, és jókorát kell is, de pánikra sincs ok: a világ egyik legjobb keretével ez lehetséges is.
A müncheni arculcsapás, mert egyszerû vereségnek nemigen lehet nevezni, mindent ott hordoz magában, így a következõkben négy pontba szedjük, mik is Tito Vilanova vezetõedzõ számára azok a pontok, amiket mélyrehatóan vizsgálnia kell, majd a gyakorlatba kell ültetnie úgy, hogy az a csapata hasznára váljon.
Erények
A Pep Guardiola által tökéletesített szerkezet és alap rendkívül biztos, a labdatartás és a kisjátékok terén nagyon magabiztos az együttes, ami a kieséses párharcoknál rendkívül jól jöhet. A világ legjobbjaitól elvárható az érettség, így a Xavi által vezényelt gárda tudatosan futballozik, ám a fiatalok sem tûnnek ki a sorból. Bartra például a müncheni mérkõzésen is nagyon hasznosan futballozott, s habár volt néhány hibája, több mérkõzéssel a lábában meggyõzõdésem, hogy a kezdõtagság hosszú távú birtokosa lehet.
Annak ellenére, hogy a müncheni vereség súlyos volt, az akaratot és a küzdõszellemet nem lehet elvenni a játékosoktól, ami ugye alapelvárás egy csapattól, de számos példa van arra, hogy ez korántsem olyan egyértelmû jelenség.
Gyengeségek
A Tito Team egész évben nagyon pocsékul védekezett. Helyezkedési hibák tömkelege meccsenként, a középpályás védekezés teljesen lyukas, Alves rengetegszer eltolódik, ha pedig fellép a támadásokkal, nincs biztosítva az oldala megfelelõen. Utóbbi nem csak Busquets feladata, az egész csapatmozgással van probléma, hiszen ha csak Busquetsen múlna, aki posztjának az egyik legjobbja, Alves kis túlzással akár fent is maradhatna a csatárokkal egy vonalban az egész meccsen.
Nem lehet továbbá elmenni szó nélkül a támadósor egyoldalúságáról. Ez Neymar érkezésével részben megoldódhat, de a probléma mélyebb egy játékosnál. A müncheni összecsapás felvételein is látható, hogy a katalán támadásépítésnél Xavira és Iniestára azon nyomban odalépnek, amivel a Barcelona elveszti a fölényét a középpályán, ez azonban azért problémás, mert ez a játékának a kulcsa. Guardiola észlelte is az elsõ sikeres éve után a problémát, így Messi rendszerszerûen visszalépett, és ezzel megteremtette a fölényt az oly fontos területen. Most már azonban ez sem elég, mert ha ezzel sikerül is a müncheni térfélre jutni, ott Alves vagy Alba elakad, mivel a védelembe bemozduló ember nincs, az ellenfél védekezõ játékosainak a többsége nincs lekötve, így marad a hátrafele passz. A legegyszerûbb megoldásnak ígérkezik a gyorsabb labdajáratás és a sokkal több mozgás, mely hiányzott Münchenben is, kockázatosabbnak egy olyan támadó megvétele, aki a középsõ védõk között is képes klasszis teljesítményre. Mindenesetre egy biztos: Neymarral nem csak egy tehetség, hanem új mozgások, egyéni megoldások és így kiszámíthatatlanság is érkezik, ami elengedhetetlen, ha a katalán csapat vissza akar ülni a Bajnokok Ligája trónjára.
Fejlõdési lehetõségek
Már az elõzõ sorokban szó volt egy más típusú támadó megszerzésérõl. Vilanova és a szakmai stáb tökéletesen alkalmazta Villát az AC Milan elleni Bajnokok Ligája visszavágón 2-0-s hátránynál, mely be is vált, hiszen így Messinek több területe maradt. Neymar és Messi mellé egy ilyen típusú csatár? A brazil válogatott hasonló módon játszik, Fred rendkívül eredményes is volt, így megfontolandó az alkalmazása. Messinek ebben a rendszerben többet kellene védekezni, de megint csak a müncheni meccsre kell visszatérni: Gomez úgy taglózta le a dél-amerikai csatárt a félpályánál, mintha az élete múlt volna azon a szerelésen. Messi a legjobb, de a csapatérdek ezt kívánja, és ezt a legjobbaknak is meg kell érteniük.
Tévutak
Az, hogy minden rendben. Az a legnagyobb tévút, márpedig Tito Vilanova néhány mondata arra enged következtetni, hogy a katalán tréner így gondolkozik. A müncheni vereséget túlzónak találta, és a számukra szerencsétlenül alakuló játékvezetõi döntéseket is meghatározónak ítélte. Az elõbbi jogos megállapítás lehet, ilyen rosszul nem sokszor védekezik a Barcelona, viszont a játékvezetõi döntéseket teljesen ki kellene hagyni a történetbõl, annál is inkább, mert Piqué kezezését nem vette észre Kassai. Ide is, oda is tévedett, a számokon lehet vitatkozni, ám inkább azzal kellene foglalkozni, miben tud javulni a katalán együttes, mert a szakmai stáb és a játékosok csak arra vannak ráhatással, a játékvezetésre nem.
További tévút Bartra helyzete. Vilanova sokszor akkor sem tette a kezdõcsapatba, amikor már õ volt az egyetlen egészséges középsõ hátvéd a keretben Piqué vagy Mascherano mellett, amikor pedig tényleg a két legjobb védõre lett volna szükség, akkor Bartra ott volt a müncheni kezdõcsapatban. Bartra egy rendkívül tehetséges játékos, akinek a müncheni teljesítményére – néhány hibát leszámítva – így sem lehet panasz, azaz van benne potenciál, de sok meccsre van szüksége, amit a Ligában meg lehetne neki adni. Meg kell neki adni, mivel Thiago Silva drága, és úgy tûnik, Vilanova nem akar más középsõ hátvédet. Mindazonáltal, hogy Puyol sérülékenysége miatt egy középsõ védõ igazolása indokolt lehet, korántsem biztos, hogy igazolás nélkül rosszul járna a Barcelona…
