Több mint 1500 ember volt jelen a gyászmisén | Megható beszédek
A háromnapos gyász, amit a klub hirdetett Tito Vilanova pénteki halála után, véget ért azzal a gyászmisével, amit hétfõ este 20 órás kezdettel tartottak Barcelonában. A szertartáson a bazilikán belül több mint 1500 ember volt jelen, de akadtak olyanok is, akik a bazilika falain kívül vettek végsõ búcsút Vilanovától. A szertartás végén beszédet mondott Josep María Bartomeu elnök, Jordi Roura korábbi másodedzõ, valamint Tito lánya és fia, Carlota és Adria.
Érzelmekben gazdag végsõ búcsút vettek a jelenlevõk Barcelonában a pénteken elhunyt Tito Vilanovától, az FC Barcelona korábbi másod- és vezetõedzõjétõl, a klub korszakos alakjától.
A szertartásra rengetegen eljöttek, az elsõ keret játékosai és az egyesület felsõbb vezetése mellett megjelent a szertartáson a – teljesség igénye nélkül – a rivális Espanyol képviselõi és vezetõedzõje, Javier Aguirre, a német Bayern München korábbi trénere, Jupp Heynckes, a Manchester City jelenlegi sportigazgatója, Txiki Begiristain, valamint Joan Laporta és Sandro Rosell exelnökök.
Beszédet mondott a szertartás végén Josep María Bartomeu elnök, aki megígérte a Vilanova-családnak, hogy „Titót mindig is a szívünkben fogjuk hordozni”, valamint Jordi Roura is, aki Tito közeli barátja, valamint másodedzõje volt a 2012-2013-as szezonban. Roura amellett, hogy örök támogatásáról biztosította Tito családját, úgy fogalmazott: „Barátom, társam, testvérem, még csak most mentél el, de nem is tudod elképzelni, hogy már most mennyire hiányzol”.
A beszédek sorát Carlota és Adria szavai zárták, melyek az amúgy is rendkívül szomorú eseménynek a legjobban szívbemarkoló pillanatai voltak. Carlota a könnyeivel küszködve azt mondta, hogy „édesapám volt az elsõ szerelmem. (…) Nagyon sok dologra megtanított ezalatt a csodálatos 19 esztendõ alatt, de azt elfelejtette elmondani, hogyan is éljek nélküle”.
Adria pedig, aki szintén a könnyeivel küszködött, elmesélt egy történetet Tito bölcsességérõl: „Megtanítottad nekem, hogy értékeljem azt, amim van, mert sosem tudhatod, mikor jön el a te idõd. (…) Elõször mindig másra gondolt, és csak azok után saját magára. Amikor megtudta elõször, hogy daganatot találtak a szervezetében, akkor is az aggasztotta, hogy mi lesz velünk. Számomra õ egy példakép – nem csak szakmai értelemben, hanem emberként és édesapaként is.”
„Emlékszem arra, hogy egyszer egy vizsgára készültem, amely nagyon fontos volt a számomra, így izgultam és valamelyest aggasztott is a dolog. Odaült mellém, és nyugodtan, magabiztosan és hitelesen azt mondta: ’Nyugodt lehetsz, fiam, mert ami ma fontosnak tûnik, az lehetséges, hogy holnap már nem lesz az’. (…) Nyugodj békében, apa!”
A szertartás legvégén a bazilikából való kivonulást megtörte a ’Visca Tito Vilanova!’ kiáltás, ami keretbe foglalta egy rendkívül értékes ember búcsúztatását.
Nyugodj békében, Tito! Sosem feledünk!
