Ha a Getafe elleni meccs jó volt, akkor Alves idén is világklasszis
Luis Enrique még kísérletezget, amiért egyébként nem tudjuk elítélni, mert egy biztos: amit most játszik a csapat, az nem jó, így a trénernek muszáj új megoldásokon törnie a fejét, ha sikeres évet akar zárni a Barçával. Ami viszont nem lenne kísérletezgetés tárgya, az a jobb oldali hátvéd posztja, mert ott Dani Alves felett bizony eljárt az idõ, Douglas számára még nem jött el az idõ, Montoya viszont megérdemelné a lehetõséget. Luis Enrique szerint kiválóan dolgozik az edzéseken, ezért is játszott a Huesca ellen, így – habár sosem kívánunk sérülést senkinek sem – Alves a csapat hosszú távú fejlõdését azzal szolgálná, ha szombaton a lelátóról nézné a mérkõzést.
Ezalatt pedig Martín Montoya bebizonyítaná, hogy Luis Enrique tévedett, a játékstílusa is illik a Barçába, nem csak a színvonalat üti meg, és ez esetben egy olyan szélsõt kap az együttes Montoya távozása helyett a következõ évekre, aki motivált, sikerre éhes, saját nevelés, és aki joggal pályázhat a válogatottbeli meghívóra is.
Montoya ugyanis a korosztályos válogatottak meghatározó játékosa volt, és habár az utánpótlásszinteken elért eredményekkel óvatosan kell bánni, a stabil és hosszú távú meghatározó szerep jelzi a játékos terhelhetõségét. Természetesen van olyan, hogy egy fiatal játékos fejlõdése megtörik a felnõtt szintre érve – például nem képes elviselni a mentális nyomást, ami az elsõ keretben való játékkal jár – , ám ez Montoya esetében egyelõre nem derülhetett ki, hiszen az elmúlt években nem kapott egymás után három meccsen sem lehetõséget.
Félreértés ne essék, Montoya még nem bizonyította, hogy hosszú távon képes lehet betölteni az elsõ számú jobbhátvéd szerepkörét, de egyelõre azt sem tudta még bizonyítani, hogy alkalmatlan lenne a szerepre. Sokak szerint beszédes, hogy Tito Vilanova, ‘Tata’ Martino és Luis Enrique sem szavaztak neki bizalmat, ám a körülmények ismeretében egyáltalán nem ilyen negatív a kép, ráadásul egyszerre egy gyenge játékosért olasz, német és angol csapatok nem szoktak érdeklõdni.
Montoya ugyanis 2012 nyarán került fel hivatalosan az elsõ keretbe, és habár már Vilanova irányítása alatt sem volt az igazi Dani Alves, a brazil akkor még nem volt nettó emberhátrány, és a PSG ellen Messinek jobb külsõvel adott gólpassza Párizsban például varázslatos volt. ‘Tata’ Martino alatt se kevesebbet, se többet nem játszott Montoya, ezt vélhetõen csalódásként élhette meg, ám Martino az elmúlt hónapban nyilatkozta azt, hogy ha ismét megkapná a lehetõséget Katalóniában, mindent teljesen másként csinálnia. Ebbe beletartozhat akár Montoya is, persze lehet, hogy nem, de egy a lényeg: amikor játszott, a szélsõ nem volt rosszabb, mint Alves.
Az ideinél pedig biztosan nem gyengébb. Ez egyszerûen nem Montoya dicsérete, hanem Alves kritikája. Amíg azonban a brazil ennél magasabb színvonalon nem fog futballozni, addig Montoyában ott a potenciál, hogy igen. A napokban beszélt Montoya helyzetérõl korábbi U21-es edzõje, Luis Milla, aki azt mondta, hogy „Montoya ugyanolyan jó, mint Carvajal, csupán utóbbi megkapta a lehetõséget”.
Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy már írtunk errõl a jelenségrõl, és kicsit talán unalmasnak tûnhet, de az nem a mi hibánk, hogy a vezetõség után a szakmai vezetés is úgy általában 4-5 alkalommal követi el ugyanazt a hibát.
Persze, ha Luis Enriquének tetszett a Getafe elleni mérkõzés, akkor Dani Alves idei teljesítménye világklasszis.
