A szezon eddigi legjobb meccse | Száguldás és gólok az ‘MSN’-tõl

A Barcelona talán a szezon eddigi legjobb játékával 3-1-re legyõzte az Atlético Madridot a Ligában, és a három pont mellett nyugalmat, valamint óriási önbizalmat, hitet is nyert a jövõre. Kivételesen jó elsõ félidõ, szintén elfogadható második játékrész, gólok a három sztártól, Neymartól, Suáreztõl és Messitõl. A Barça ezen az estén újfent megtalálta régi önmagát, visszatért a határozott, erõteljes presszióra épülõ védekezés, a gyors labdajáratás és a besegítések.

A szezon eddigi legjobb elsõ félidejét játszotta Luis Enrique Barcelonája. A játékosok haraptak, folyamatosan letámadtak védekezésben, és nagyon régen látott gyorsasággal szervezték az akciókat. Az eddig megszokott szerencsétlen, életlen kontratámadások helyét végre igazán veszélyes, villámgyors és szervezett ellencsapások vették át. Felállt védelemmel szemben pedig hála a játék emelkedett tempójának, végre megvolt a fantázia, az ötlet, hogy hogyan lehet gólhelyzetbe kerülni. Mindez nagyon nagy részt azon múlt, hogy a mostanában megszokotthoz képest sokkal gyorsabban járt a labda lábról lábra, és labda nélkül is mindenki fitten, tele lendülettel mozgott, kereste a szabad területeket. A széleket most sem használta igazán a csapat, de erre most nem is feltétlenül volt szükség.

Az Atlético Madrid nyilvánvalóan szenvedett, helyzetet egyáltalán nem tudott kidolgozni, szinte mindig egy fokozattal lassabban mozgott, mint a Barça, amit kimondani is elképesztõ a szezonban eddig látottak alapján.

A jó és gyors játék helyzeteket hozott, és a sok (!), csapatjáték eredményeként jövõ lehetõség közül kettõt sikerült is kihasználni. A 12. percben az Atlético védelme képtelen volt felszabadítani, pedig több lehetõsége is lett volna egy egyébként ügyes akció során. Ám így Messi középre tudott játszani a jobb oldalról, Suárez levenni nem tudta a játékszert, de szerencsésen tovább pattant róla a hosszú oldalon érkezõ Neymar elé, aki bevetõdve nem hibázhatott.

A vezetéssel egyáltalán nem állt le a Barça, sorra alakította ki a nagyobbnál nagyobb ziccereket, Neymar például egészen közelrõl, teljesen tisztán fejelhetett – pontatlanul – Suárez gyönyörû beadása és megkerülõs csele után. Volt még nagy helyzete Suáreznek és Messinek is, egyértelmûen érett a második gól, és ha már érett, meg is született.

A 35. percben Messi vett át egy labdát felkarral és vett ezzel együtt lendületet az Atlético térfelén. A terület megnyílt elõtte, a baloldalon érkezõ Suárezhez játszott, aki gólra váltotta az óriási helyzetet.

A Barcelona sima, 2-0-s elõnnyel mehetett tehát pihenni, de a meccset a kivételesen jó játékával együtt sem nyerte meg. A folytatásra határozottan följavult az Atlético, sokkal több veszély volt a játékában, ami persze annak is köszönhetõ, hogy a Barcelona nem tudta tartani azt a szintû intenzitást, amit az elsõ félidõben. Amíg a játék magas színvonalú volt, szabálytalan, kifejezetten durva megoldásokból sem volt hiány. Az Atlético a tõle megszokott keménységgel játszott, és nagyon sokszor lépte át azt a határt, ami a keménység és a durvaság között húzódik.

Az Atléticónak ugyan a második félidõben sem volt sokáig gólhelyzete, szépítenie sikerült büntetõbõl. Az 57. percben Gámezt próbálta szerelni Messi, és ugyan ez sikerült, finoman eltalálta ellenfelét, ezért a meccset érdekes felfogásban vezetõ Unidano Mallenco büntetõt ítélt – és ezt Mandzukic be is vágta.

A Barça jobban szenvedett, nem volt már annyi lendület a játékában, játszott az idõvel is, sokszor próbálta eldugni a labdát, így viszont magára húzta az Atléticót.

Az utolsó negyedórában mindkét csapat elõtt adódtak helyzetek, veszélyes támadások, remek meccs alakult ki. Érezhetõ volt, hogy még egy gól legalább fog esni a hármas sípszóig. Ezt a gólt pedig a Barcelona lõtte, köszönhetõen Messi és Rakitic remek összjátékának a tizenhatoson belül, illetve a szerencsének, hogy az utolsó, rossz passz után mégis Messi elé került a labda.

Nagyon nagy meccset játszott és nagyon nagy meccset nyert meg a Barcelona, amiért a legmagasabb dicséretekre is rászolgál, különösen annak fényében, hogy így az Atlético Madrid ellen senki nem szokott játszani. De adódik a kérdés: ez a csoda csak fellángolás volt, vagy tényleg benne van ez a képesség és intenzitás hosszú távon is a Barcelonában…

FC Barcelona – Atlético de Madrid: 3-1 (2-0)
Barcelona, Camp Nou
81.658 nézõ
Vezette: Undiano Mallenco

FC Barcelona: Bravo; Alves, Piqué, Mascherano, Jordi Alba; Busquets, Rakitic (Rafinha 89′), Iniesta; Messi, Luis Suárez (Pedro 90′) és Neymar.

Atlético de Madrid: Moyá; Juanfran, Giménez, Godín, Gámez (Siqueira 83′); Gabi, Tiago, Koke, Arda; Griezman és Mandzukic.

Gólok: Neymar (12′), Suárez (35′), Mandzukic (58′), Messi (87′).