Bravo és ter Stegen is többet védene | A nyáron változhat a felállás
Az FC Barcelona kivételes helyzetben van, mióta egyidejûleg a keretében tudhatja a chilei Claudio Bravót és a német Marc-André ter Stegent is. Mindkét hálóõr 2014 nyarán érkezett Katalóniába, és mindketten bebizonyították már, hogy nyugodtan rájuk lehetne bízni hosszú távon is a posztot. Ami azonban áldás, az egyben átok is: mindketten olyan magas szinten teljesítenek, hogy vélhetõen – elõbb vagy utóbb – az egyikõjük távozni fog a kevesebb játéklehetõség miatt.
2014 nyarán a nyári felkészülés közepette ter Stegen és Bravo az elsõ számú posztért versenyeztek, Luis Enrique pedig elismerte, az elsõ néhány hét után hoz majd egy döntést, ami azonban bármikor változhat a két fél teljesítményének függvényében. A német kapus azonban a Liga rajtja elõtt megsérült az egyik edzésen – a távozás elõtt álló kameruni Alex Songgal ütközött – , és kidõlt három hétre. Ami pedig azóta történt, az mindkét kapus dicshimnusza is egyben.
Bravo egyszerûen dermesztõen magabiztos. A Ligában sorra dönti meg a góltalansági rekordokat, alig kap gólt, és egyáltalán nem hozza zavarba, ha meccsenként csak egyszer kell közbeavatkoznia, márpedig a Barçának pont egy ilyen kapusra van ugye szüksége. A chilei hibáit kulcspillanatokban egy kezünkön meg tudnánk számolni, a hozzáállására pedig nem lehet panasz, hiszen mindig elfogadta Luis Enrique döntését, természetesen titkolva azt sem, hogy szeretne még ennél is többet védeni.
Ter Stegen a kontinens és a világ egyik legnagyobb ígéreteként érkezett Barcelonába, többen elkönyvelték õt a következõ évtized hálóõrének Katalóniában, ám nem elég, hogy a szakvezetés a „nyakára hozott” egy élete formájában teljesítõ, mentálisan érett Bravót, a német ráadásul lesérült a bajnoki rajt elõtt. Ilyen érzelmi hullámvasút a legtöbb embert megviseli, ám ter Stegen a Bajnokok Ligájában és a Király Kupában megmutatta, hogy ha úgy gondolja Luis Enrique, számíthat rá hétrõl hétre is.
Való igaz, hogy a német kapus az idei szezon elejét nem a legjobb formában kezdte, és néhány bekapott gólban erõsen benne volt, ezen a hullámvölgyön pedig pont akkor ment át, amikor Bravo megsérült, vagyis amikor megkapta az esélyt a sorstól, hogy beverekedhesse magát a kezdõcsapatba.
A hibái ellenére azonban hangsúlyozandó, hogy egyrészt azokban a gólokban, amelyeket nem lehet egyértelmûen az õ számlájára írni, vastagon benne volt a katalán legénység év eleji védekezése, mely minden volt, csak nem stabil. Az idény elsõ nyolc bajnoki mérkõzésén kapott a csapat tíz gólt, az utána következõ nyolc találkozón mindössze négyet, ilyen nagyságbeli differenciát pedig már nem magyaráznak ter Stegen idény eleji hibái.
Másrészt ter Stegen – csakúgy, mint az elsõ barcelonai évében a sérülése után – ebbõl is tudott tanulni, feldolgozta mentálisan, és úgy tért vissza, mintha mi sem történt volna. Leverkusenben a Barça számára már tét nélküli BL-csoportmeccsen õ ejtette ki honfitársait a legrangosabb európai kupasorozatból, januárban pedig a Király Kupában folytatta a remeklését – mindezt úgy, hogy mindeközben a Klubvilágbajnokságon egyetlen egy percet sem kapott, mert Luis Enrique úgy érezte, Bravo is kiérdemelte a teljesítményével azt, hogy nemzetközi színtéren is a kapuban állhasson.
… ha két kiváló és ambiciózus kapusod van
A helyzet azért is kényes, mert nem lehet igazságot tenni. Ilyen teljesítmények után Bravót kitenni a kezdõcsapatból nem csak sportszakmailag nem indokolt, de igazságtalan is lenne, és nem hordozna jó üzenetet a csapat egésze felé. Mindezek mellett viszont ter Stegen úgy nyújt a legtöbbször magabiztos és szenzációs bravúrokat is tartogató teljesítményt, hogy már másfél éve meccsritmus nélkül kell pályára lépnie, mindezt a világ legnagyobb klubjában, a Mönchengladbachból érkezve egy idegen kultúrába.
Bravo a Sociedadból érkezett, és adódott a kérdés: nem túl nagy ugrás vajon a chileinek a Barcelona? Ott volt továbbá a kétely, hogy 31 évesen miért csak egy baszk csapatban védett, ha tényleg olyan képességû kapus? A chilei ezeket a kételyeket teljesen elhomályosította, és kihasználta a lehetõséget ter Stegen sérülése után, és beelõzte a médiában Victor Valdés egyértelmû utódjának és a katalánok játékstílusára „született” német kapust.
Ter Stegen viszont egy, a Barçához képest kiscsapatból érkezett, ahol a rossz játékkal elért gyõzelmet, a döntetlent, és egy-egy hibát sem kell megmagyarázni, mert belefér, jön a következõ mérkõzés. Barcelonában, egy idegen kultúrában nincs következõ találkozó, ha hibázol, mert ugyanolyan képességû játékos várja mögötted a lehetõséget. A német ráadásul mindössze 22 évesen igazolt a Barçához – csak gondoljunk vissza arra, mit csinált Victor Valdés 22 évesen. Õt sem kímélte a Camp Nou és a média, holott õ saját nevelés volt. Ter Stegen nem az, mindezek ellenére sokkal konzisztensebb teljesítményt – az idény eleji hibái ellenére is – nyújt még azon a kevés meccsen is, amin lehetõséget kap, mint az a Valdés, aki hosszú távon Pep Guardiola edzõsége alatt volt képes tartósítani a formáját, addig minden bravúrjára jutott egy-egy rossz döntés is.
A helyzetet ráadásul tetézi, hogy hiába a korkülönbség, Bravo sem akarja bevállalni a kispadot, mert õ most ért fel a csúcsra, és most akar magából mindent kihozni. Most nem is az a spanyol sajtóértesülés a lényeg, mely szerint a Manchester City kifizetné a 15 millió eurós kivásárlási árát, hanem az, hogy a hónapokon belül 33 éves chilei ambíciót tekintve ugyanott tart, mint az áprilisban a 24. születésnapját ünneplõ ter Stegen: éhes a sikerre, és még többet akar.
Ami tehát luxus, hogy két ilyen kapusa van Luis Enriquének, az egyben kellemetlen, és hosszú távon nem fenntartható kiváltság is, mert mindkettõ teljes joggal többet akar. Mindkettõ megérdemli, de csak egy védhet.
A személyes voksomat ter Stegenre tenném, és nem azért, mert övé a jövõ, hiszen Bravo sincs benne még a korban, ami a kapusposztot illeti. Sokkal inkább azért, mert már 23 évesen ennyi mentális erõpróbát leküzdött, és már 23 évesen olyan szinten teljesít, hogy a hibátlan meccsek sorát maga mögött tudó Bravót padra ülteti miatta Enrique szakvezetõ.
A voksomat tehát még úgy is ter Stegenre adom, hogy Bravo ilyen teljesítménnyel nem kerülhet ki a kezdõcsapatból. Ahogy arra a futballtörténelemben már számos példa volt, ter Stegen elõtt egyetlen lehetõség van: Bravo esetleges sérülése vagy hosszabb eltiltása esetén kivédi még azt is, amit nem lehet, így nem adva választási lehetõséget a szakmai stábnak.
A német ezt egyszer már elszalasztotta idén, még egyszer azonban nem engedhet meg magának ilyen hibát, mert chilei csapattársa nagyon magasra tette, és teszi a lécet hétrõl hétre.
